Véget ért az American Gods első évada, nagyon nagyon tetszett. Szerintem zseniális, nem tudok mást mondani. Ja de, azt hogy az első olyan sorozat volt ahol számon tartottam hogy kijött az új rész, és amint lehet megnéztem.

A Silycon Valley-nek is vége, továbbra is fárasztó hogy egy-egy epizódon belül átlag tizenhétszer fordul meg a sorsuk és hogy olyan szerencsétlenek, de azért cukik közben (meg a gonosz nagy emberek is idióták és bénáznak össze-vissza, és nekik is megfordul a sorsuk néha, ez kicsit enyhíti).

A Big Bang már eléggé ellaposodott, ritkán nevetünk, de szeretjük persze.

Viszont elkezdődött a Preacher 2. évad, eddig biztató. Valamint elkezdtük a House of Cardst, az első rész abból is biztató, persze fogalmunk sincs egy csomó szereplőről meg szálról az előző évadból, ezer éve volt.

Ma és tegnap is ellustálkodtam a mozgást, kétségbeejtő ez a meleg, kizárt hogy kibírjam a munkát még egy hónapig.

Elolvastam a Marsbéli krónikákat, hát nem Bradbury lesz a kedvenc íróm. Nem volt rossz (mindenképp jobb mint a Fahrenheit 451), zseniális B képzelőereje és kreativitása. Az zavar hogy annyira pesszimista az emberi természettel kapcsolatban. Szerintem is vannak emberek akik annyira korlátoltak mint az ő szereplőinek a többsége, de talán nem ennyien. Azt mondjuk nem értettem hogy mért mentek mind haza amikor kitört a háború.

Ma meg megnéztem a Nagy kékséget, mindenfélét gondoltam közben (főleg Jean-Marc Barr-ról, meg a gyönyörű zenéről, meg hogy mért nem néztem meg hamarabb és a többi filmet amiket a tolmácslány emlegetett akkor régen) de most már nem gondolok semmit csak meg vagyok rázva.

Állandóan leejtem a telefonom, egyszer meg is repedt a kijelző, de még használható, nincs is kedvem kicseréltetni mert úgyis újra leejteném. (Van tokja, meg fólia is). Viszont minden huszadik leejtésnél újabb repedés jelenik meg. És amióta rákérdeztek hogy az érintő funkció nem romlott-e, néha úgy érzem hogy egy kicsit igen, bár már úgy kaptam a telefont hogy cserélve volt a kijelző, és a szélén kicsit kevésbé érzékeny. Szóval lassan érik egy csere + ütésálló tok vásárlás.

Hasonló súlyosságú probléma, hogy addig-addig nézegettem a túraszandálomat (amit orrba-szájba hordtam a városban is), hogy már kopott és régi, kéne egy új, amíg szétesett a talpa, erre most a cipőboltokban (oké két helyen kerestem csak, deichmann és ccc) nem lehet ilyet kapni, csak kényelmes utcait, de nekem túraszandál kell amit hordok az utcán is, meg néha túrázni is.

Nudli egyik kedvenc játéka most egy olyan hogy a zászló és néhány megadott betű alapján kell kitalálni az országot (flag guesser vagy mi). Gének nem mutatja meg, mert ő minden zászlót ismert, engem szokott kérdezgetni csak én meg egyet se. De most Gé az alapján megmondta hogy beszélgettünk róla, annyiból hogy a-val kezdődik (miközben nézi az American gods 6-ot hogy együtt nézhessük a következőt) (Aruba volt).

Meg ezt nézi sokat (Nudli), nekem is meg akarta mutatni csak én nem nézek az interneten 1 percnél hosszabb videókat, de ma csak hallgattam ahogy nézte (és nagy részét mondta vele együtt), és tényleg jó.

Ma megvolt a ballagás is, Berci is szerepelt mert már hetedikes és ők adták a műsort. Már csak az évzáró lesz holnap, szokás szerint a 68 fokos tornateremben. Ja és mindkettő kitűnő lesz.

Csütörtökön rögtön el is lustultam a mozgást, mondjuk meleg szempontjából borzasztó nap volt. Tegnap hasizmoztam, ma úgy volt hogy két mozgás is lesz de a pilates elmaradt, így csak másztam (van észrevehető fejlődés, a 4a (legkönnyebb) pályák már mind mennek, a 4b-k többsége, és már nem fáradok el annyira), de még vannak ilyen optimista terveim hogy ma még hasizom, holnap futás.

Azt határoztam el hogy minden nap mozgok valamit, amelyik nap nincs futás, pilates vagy falmászás akkor fél óra hasizom. Biciklivel most nem járok, mert bár tíz perc alatt odaérek a munkahelyemre, azalatt is megizzadok, de tíz percért nincs kedvem még egyszer zuhanyozni és átöltözni.

Szombat óta tartom a rendszert (futás, hasizom, mászás, hasizom, futás, de nem fogom mindig így leírni) (vagy lehet hogy de még nem tudom). Ma indokolatlanul szenvedtem a futással, pedig már elmúlt a menzeszem, kialudtam magam és ment a légkondi is. Remélem nem leszek beteg, többször volt már hogy úgy kezdődött hogy sokkal rosszabbul bírtam mint addig.

Régi big banget néztem közben a tévében, a reklámok 90%-a visszérgyógyszer.

Egy időre vége a csendes szerda délelőttöknek, mert ugye itt szünetelnek a fiatalok (Gé meg még dolgozik). Berci elvan csendben, néha Nudli is de most nem tudtam végigolvasni Vid beszámolóját, mert Nudli geometry dash-el játszik és pár másodpercenként hangosan méltatlankodik ha elrontja, közben nézi a historyn az egyik zálogos műsort és arról beszél, valamint engem kérdezget hogy mi az a zálog de nem hallgatja a választ hanem belekérdezget hogy ja a bank? A szállodai széf? (Happy end lett, harmadikra fogta). Úgyhogy inkább elmenekültem hajat mosni. Ő győzött, most baseball labdát dobál a falnak.

Neuromancer (William Gibson)
– Your Highlight on Location 3361-3363 | Added on Saturday, June 17, 2017 2:46:02 PM

His mouth filled with an aching taste of blue. His eyes were eggs of unstable crystal, vibrating with a frequency whose name was rain and the sound of trains, suddenly sprouting a humming forest of hair-fine glass spines. The spines split, bisected, split again, exponential growth under the dome of the Tessier-Ashpool ice.

na ez például.

Jaj és azt is felírom hogy volt megint boldogságpillanatom, hogy ne felejtsem el, kedden a grundon a medúzákkal, nem tudom hogy a myspace szelfizés előtt vagy után, a háttérzsivaj, a levegő kellemes langyossága a késői időpont ellenére, sülő hús illata, és természetesen a zenberek járulhattak hozzá feltételezésem szerint.

Mindig is szerettem volna feszes hasat, ezért elmentem egy tanfolyamra, hogy megtanítsanak jó kis feladatokra és motivációt szerezzek ahhoz hogy majd végezzem is őket (+isolde javasolta, aki elvégezte és szereti, és Timi tartja akihez pilatesre járunk). Kiderült hogy kicsit nekem is szét van nyílva a hasizmom, ami szomorú mert eddig nem is tudtam róla, és a kötőszövet ott akkor is gyenge marad ha az izmokat megerősítem és hajlamosít hasfali sérvre, viszont jó hogy legalább tudok róla és tudom mire kell figyelni ezután. Meg arra is kaptam reményt hogy lehet még egyenes tartásom, sose túl késő.

Na jó, ömlesztem megint.

A gyerekeknek kitört a nyáriszünet (gonoszul azzal kezdte hogy a péntekre sógornőmékkel közösen tervezett városligeti játszóterezést-tollasozást elmosta az eső, de lett helyette játszóházazás). Túléltük az évzárót (attól még hogy hideg van, az iskolai tornateremben ugyanúgy párás 58 fok), a gyerekeknek egymás tükörképe lett a bizijük, elég durva, mindegyiknek négy kitűnő (ami hatost jelent): matek, angol, tesi, rajz, a többi jeles.

Hirtelen indíttatásból elolvastam a Neuromancert, pedig már pont beszereztem egy csomó olyan olvasnivaló-ötletet amit lehet este elalváshoz és nem félek tőle meg nem lesz rossz kedvem. Úgy emlékeztem erre is hogy olvastam már, de itt egyetlen apró részlet sem rémlett a kibertér kifejezésen kívül. Nem voltam oda tőle, a hangulatomnak sem tett nagyon jót, elég rideg. Persze a végén azért sajnáltam hogy el kell búcsúzni a szereplőktől. De most már jön a Marsbéli krónikák, amit többen is ajánlottak.

Aztán kiderült hogy tegnapra nálam is eléggé elfogyott a spiritusz, az a gondolat is belejátszott hogy attól hogy Gé hazajön még nem lesz annyival könnyebb minden. De azért annak örülök hogy eddig jó hangulat volt és minden rendben ment összességében.

Aztán egész belejöttem a dolgokba, csak kaját felejtettem el rendelni magamnak a hétre de egyébként minden szipi szupi.

Nudlinak sajnos elromlott a mai napja mert amikor fagyizni mentek az osztállyal, a tanítónéni nem engedte hogy még egyszer sorba álljon jeges teáért, ezért szomjasan nézte ahogy a többiek mind isznak.

Bercinek ma volt a bemutató órája a programozós suliban, most is jó kis játékot dobott össze. Kaptak egy jellemzést a tanáruktól, azzal poénkodott hogy nem ismerte fel benne a “költő-programozót”, de azt ő se tudja mi. Ilyenkor amikor kettesben vagyunk jobban megnyílik, beszéltünk róla hogy nemet mondani nehéz, de fontos, az előbb kérdezte hogy szerintem kedves-e (“vagy gyerekesen is kérdezhetném: válaszolj őszintén, de ha nem azt mondod amit hallani szeretnék, akkor örökre megsértődöm”) (szerintem kedves), és hogy vicces-e (szerintem az is), aztán azon merengett hogy az elején mikor elkezdett a programozó suliba járni csak az tetszett hogy tudnak játékokat készíteni, de most már szeret programozni.

Nudli egy barátjánál van, majd ha hazajön még gyorsan felköszöntjük annak alkalmából hogy 12 éves lett.

Rekord

Szerencsére nem ártott a kevés alvás tegnap, azon kívül hogy nem jelentettem le a vízóra-állást, nem fizettem a parkolásért, a kocsiban hagytam a kardigánom, a rendelőben hagytam a mobiltöltőt, utólag teljesen összezavarodtam hogy nem kértem-e el a díjat kétszer az egyik klienstől, és este elfelejtettem fürödni, mindent jól csináltam.

Az imént véletlenül tanúja voltam hogy mossa meg Berci az almát: egy pillanatra (szó szerint a másodperc törtrészére) a csap alá teszi aztán kézzel szétoszlatja rajta a vizet. Mondtam neki hogy remélem nem így fürdik, nem volt túl meggyőző a somolygása.

A hosszú hétvégén még az volt hogy kitaláltuk hogy elmegyünk görkorizni (amit jelenleg csak hármasban lehet mert Bercire rég nem jó az övé, de Gé-é* igen), megkerestem a neten hol lehet jól, a városligetben igen, bepakoltunk mindent a kocsiba, odamentünk, észrevettük hogy van tollas a csomagtartóban, másfél órát tollasoztunk felváltva, aztán már fáradtak voltak a korizáshoz úgyhogy csak fagyivadászatra tudtunk menni gyalog.

Ma meg valahogy túléltük a kedd-hétfőt.

 

*lusta vagyok úgy körülírni hogy ezt elkerüljem

Persze hogy nem lett jó Bercire a gatya amit nélküle vettem (a méret alapján jónak kellett volna lennie de már ránézésre gyanakodtam hogy kicsi lesz), de legalább mikor visszamentünk kicserélni találtam magamnak menő napszemcsit, az intersparban meg volt ugyanolyan késkészlet (vacsizós kések amikkel vágni és kenni is lehet) amit a mosogatógép tönkretett.

Ma meg korán kellett kelni, hogy kivigyük Gét a buszhoz, de kipróbálhattuk a suli mellett épült játszóteret.

Nudli tegnap elment élete első éjszakai túrájára, és amellett hogy szörnyen elfáradt és elhagyta az elemlámpát, nagyon élvezte is, biztosan megy jövőre is. Reggel hazaért és persze nem feküdt le hanem kidőlt a kanapén, aztán bement a mi szobánkba, kijött, kinyúlt megint a kanapén aztán visszament (ezekre csak ködösen emlékszik, arra is hogy kérdeztük milyen volt és nem válaszolt), szóval kb 7 órát szundikált így.

Este meg mesélte hogy angolórán ők választhatták ki a zenét a zenehallgatós órára, mert év vége van, és a többiek leszavazták a Blue-t pedig az tök jó szerinte, az Ameno videóját nézték-hallgatták, majd miután percekig szidta hogy milyen uncsi, megmutatta a videóját, mert az azért elég jó. De aztán a Blue-t is megnéztük, amit mint kiderült már annyiszor hallott hogy tudja a szövegét, annyira szereti. Aztán Berci kérte hogy nézzük meg a Pál utcai fiúk videóklipjét is, ami onnan jutott eszébe hogy a híradóban volt róla egy riport, mindkettőjüknek tetszett, Nudli végig sissegett ránk ha megszólaltunk.

Hopp akkor én nem is a Stalkert olvastam úgy tűnik, mert a Piknik az árokpartont olvastam, amiből ha jól értem lett a Stalker film, aminek a forgatókönyve alapján írtak a testvérek egy könyvet aminek a címe Stalker, eredetileg The Wish Machine. Ami jó, mert a Piknik az árokparton jó meg elgondolkodtató izé (állítólag novella, de annyira nem rövid) csak a vége előtt ér véget. Ebben a könyvben amit Stalker néven szereztem a Piknik az árokparton után le van írva egy forgatókönyv, amiből annyi változtatás után lett a film hogy semmi köze hozzá állítólag. Szövevényes.