Roppant hasznos, ha a szülők is nézik a mesét a gyerekekkel együtt, így kórusban ingathatják a fejüket hogy ez is milyen buta egy mese. Különös tekintettel a magyar népmesékre.

Advertisements

két indok a gyerekvállalásra

tök denevér

Amikor gyerekek voltunk, anyukám mindig szuper jelmezeket varrt nekünk farsangra, akkor még nem is lehetett igazán szépeket kölcsönözni (nemhogy venni), az anyósomnak pl. nincs kézügyessége, így a férjem mindig cowboyként szívott az iskolai farsangokon.

teknĹ%91skĂ©k

Biztos emiatt gondoltam tavalyelőtt, hogy az a menő ha én készítem a jelmezt, Berci nagyon édi teknős lett, de mikor beértünk az oviba szembesültem a ténnyel hogy én egyedül gondolkoztam így (Berci meg azzal hogy egy csomó ismeretlen, felajzott és nagyon hangos gyerek rohangál a csoportszobában, elég nehéz volt benoszogatni). Ennek ellenére tavaly is kitartottam, azt terveztük hogy Alex és Marty lesznek a Madagaszkárból, de az elméleti tervezgetésen és egy-két alapanyag beszerzésén túl csak a gyomorgörcsig jutottam, aztán szerencsére az utolsó pillanatban mindketten megbetegedtek, én meg megmenekültem. (Őket szerencsére nem akaszototta ki nagyon hogy nem farsangozhatnak, jobban örültek neki hogy nem kell menni oviba.)

Idén végre levetkőztem a buta meggyőződésemet, kölcsönözni fogunk. Nézegettem néhány oldalt, sajnos a fiúknak a szokásos cowboy-indián tematikán kívül a plüss-kapucnis állatjelmez a gyakori még, ami az oviban tomboló 28 fokban nem túl kellemes, meg  supermenek, pókemberek, batmenek, power rangerek, darth vaderek. Sőt még transformert és bionicle-t is találtunk, de ezek még úgyis túl nagyok rájuk, idén még remélhetőleg nem fogjuk ezzel sokkolni az óvónéniket (amúgy is most lesz szülői értekezlet a tv-nézés káros hatásairól). Én meg majd jól kikölcsönzöm a tündért amiről tavaly lemaradtam, és abban fogok itthon járkálni. tĂĽndĂ©r

rinyarinyarinya

félelem és reszketés, ezek mellett nyomor, idegeskedés, csömör, unalom, fáradtság, lustaság, rinya, szötyögés.

mi mást is lehetne tenni este 10kor, amikor aznapra még hátravan szűken mérve is 20 oldal, de már agya nincs az embernek (meg sajnos ha eléggé betojtam ahhoz hogy végigtanuljak keményen pár napot, utána mindig elvesztem a motivációm, és máris nem tanulok olyan keményen) mint csetelve lelket ápolgatni (ami egyébként nekem egyáltalán nem megy, nem is értem mért akarok én pszichiáter lenni), és megtudni hogy képen akár úgy is ki tudok nézni (amikor félrehajolok hogy ne lógjak bele plusz pislogok), mint egy elkényeztetett undok nőcske, és hogy azért kommentelnek nekem a népek mert én bevonom őket mint Vitéz László, és észrevenni hogy nagyon késő lett abból hogy percenként huszat ásítok, és összekészíteni a dednek az úszáscuccát meg a szendvicsét, és fürödni, és elájulni.  

a mai nap unalmas egyhangúságát nagy örömömre a paráztató de egyben szintén unalmas tét nélküli beszélgetés törte meg a vizsgabizottság elnökével, melyre a nap mint olyan rá is ment.

csini

Kiira Korpi nagyon dögös volt ma a műkorcsolya gálán, nekem is kéne egy ilyen ruci, ha egyszer mennék újra farsangozni, csak kicsit fogynom kéne és nőnöm hogy rajtam is így álljon, gondoltam, de kiderült hogy ha nőnék, kicsit hízhatnék is, illetve hogy a paraméterek (testsúly és testmagasság, nem popsi-derék-mell) alapján a férjemre lenne pont jó a gönc.

 

esti élmények

Tegnap este szóba kerültek a Nyúl személyiségi jogai (közzétehető-e a fényképe blogban a beleegyezése nélkül), mindenkinek a rengetegsok tréfás szerepjátékos élményei, támadtak kisebb véleménykülönbségek afölött, hogy önéletrajzot írni semmiség, a legegyszerűbb dolog, vagy pedig halál, halál, nincs annál szörnyűbb, valamint tapsitól azt is megtudtam, hogy a jó prózának jó a ritmusa mint egy versnek(logikus, de eddig erre nem gondoltam), és a perec puha volt és tenyérnyi sók lógtak róla, és hazafelé nagy puha pelyhekben hullott a hó.

Befejeztem az Állati elméket, egy darabig nem kezdek új regénybe, inkább a Terápiás irányelveket fogom magammal hurcolni, mert akkor kisebb az esélye hogy hazafelé hirtelen nagyon izgalmassá válik és negyed 2-ig kuporgok a fotelben mivel már csak pár oldal van hátra. 

Az eleje elég vontatott volt (az Állati elméknek. aki még nem olvasta, de szeretné, úgy hogy nem tudja a végét, attól most elbúcsúzom), de utána jól beindult, bámulatos hogy már ilyen rég is ugyanaz volt a baj az USA-val mint most, csak közben egyre nyilvánvalóbbá válik. Egy picit azért túl beindult Merle agya, legalábbis azt nem értettem hogy azoknak akik valójában vezették az országot mért volt érdekük hogy megtámadják Kínát és kirobbantsák a 3. világháborút. Ugyanez a WTC – Irak párhuzamnál sokkal érthetőbb az olaj miatt. De Kínában mi van? Kínaiak. A delfinek meg borzasztó aranyosak.