parenting win

A gyerekek többségéhez hasonlóan a mieinket is lenyűgözik a reklámok, viszont büszkén jelenthetem hogy elsajátították a szükséges kritikus hozzáállást is. Megnyugtató, hogy háttértudás hiányában is alapból kételkedve fogadják, amit hallanak. Berci utoljára az ikea reklámon akadt ki, szerinte a karácsony nem arról szól hogy összegyűlik a család, hanem a szeretetről. Nudlinak meg a láz szerepét magyaráztam a szervezet fertőzések elleni küzdelmében, amikor megjegyezte hogy az immunrendszer egy hülyeség, az activia reklámban emlegetik mindig.

Advertisements

otthon édes otthon

Valamennyit meséltem a gyerekekről az orvoslátogatónak, aki ezek szerint csak marginálisan figyelt, azzal búcsúzott tőlem tegnap hogy a gyerekek biztos egész hétvégén rajtam fognak lógni. Nudli tényleg hozzám bújt egy percre, meg egész nap sokat beszélt állatokról* és épületekről, meg együtt néztünk magas épületket a google earth-ön. Berci inkább csak tudomásul vette hogy megjöttem, de ő most simonon lóg (dumaragu.com), még a közös programba is csak azután egyezett bele hogy biztosítottuk róla hogy két óra múlva már otthon lesz és nézheti tovább. A közös program az volt hogy  elmentünk egy térre ahol a tanító néni szerint van fűzfa, aminek nagyon hajlékony az ága és nem lehet eltörni, de a fúzfát nem találtuk meg, de aztán találtunk egyet amikor átmentünk egy másik térre megnézni egy 83 méter magas templomot, ami mellett már százszor elmentem de most először voltam bent.

 

*pl. hogy volt olyan dinó ami 70 km/órával futott, és mindenevő volt, meg valami rák olyan gyorsan csattint az ollójával hogy hő termelődik, meg hogy a föld nem fog kitérni a pályájáról a túlnépesedés miatt

Második rész második része

– a játék segít a gyereknek eligazodni a világban. az ismétléssel jobban megismerkedik a felzaklató eseményekkel, fölébe kerekedik.
– amikor valami edénybe vagy teherautóba kis dolgokat tesz és kiborogatja sokszor egymás után, a tisztaságra szoktatást dolgozza fel
– tehát a játékkal tudattalan szinten megoldja a problémáit
– ahogy nő, egyre több mindenről van tapasztalata és jobban el tudja képzelni előre hogy valami milyen lesz pl. kórház, és kevésbé kell utólag feldolgoznia
– ha gyakorolni kell valamit pl a szorzótáblát, ne őt kérdezzük ki hanem ő minket – nincs kudarcélmény, a sok ismétléssel megjegyzi a választ, észreveszi ha hibázunk – ez jó ötlet, tetszik.
– a játékos rítusok (pl. hogy járás közben nem szabad repedésre lépni) arra jók, hogy a gyerek bizonyítja magának, hogy ura a testének- ő állapítja meg a szabályokat és be is tartja
– ne bíztassuk arra a gyereket hogy játékpisztollyal lelőjön minket, mert azt jelenti hogy nem vesszük komolyan a játékot (halálosan komolyan haha)
– a fegyverrel való játék során megszabadulhat az agresszív késztetésektől. ha veszünk neki játékfegyvert, ne akarjuk meghatározni hogy hogy játszik vele, fontos hogy spontán legyen a játéka
– ha játékból lelő, ki kell találni az indítékait és arra reagálni. pl. csodálni a hősiességét, összeesni, megkérdezni hogy mihez kezd most hogy eltett láb alól – így megtanulja hogy érdemes kordában tartani az indulatokat
– ne erkölcsi prédikációval vagy viszontagresszióval reagáljunk, ne mondjuk hogy gyilkos lesz belőle ha játékfegyverrel játszik (oh, ok.)
– a szorongás legyőzése is lehet a fegyverrel való játék célja, jelképesen megvédelmezi magát
– a játék segíti a gyereket felismerni hogy mi érdekli – későbbi pályaválasztásban segíthet (én a barbi babáimnak szerettem ruhát varrni ööö)
– fontos, hogy a lányok is lövölödözhessenek, a fiúk is babázhassanak, ha akarnak
– a gyereknek fontos, hogy a szülő pozitívan azonosuljon vele amikor játszik – ez pl. sikerülhet ha anya és lánya együtt babázik (felkelti az anya gyerekkori emlékeit, neki is hangsúlyos érzelmileg)
– nem jó úgy játszani a gyerekkel, ahogy neki nem jó pl. túl vadul
– fontos hogy a szülő mindig komolyan vegye a gyerek játékát, ha együtt játszik vele, ne kötelességből hanem élvezze is
– vízipisztollyal azért játszanak a gyerekek, hogy megértsék a pénisz működését, az anya táskája, a szülők fiókja iránti érdeklődés pedig azt a kíváncsiságot fejezi ki, hogy mi rejtőzhet a vaginában- ha ezekben megakadályozzuk, gátoljuk a szexuális fejlődésüket (szeretettel isoldénak lol)
– ha a gyerek úgy érzi hogy nem tudja kielégíteni a szükségleteit a valóságban, a fantáziába menekül. illetve jobb esetben nem csak a fantázia szintjén marad, hanem eljátssza – babaházat épít, vagy a játszótársaival búvóhelyet alakít ki, később vendégséget is szervez – a fantáziától eljut a realitás szintjéig
– a bonyolultabb társasjátékok előkészítik a gyerekeket az olvasásra. meg az is kell hogy meséket olvassunk nekik és lássák hogy mi is szeretünk olvasni*
– a játék segítségével megtanul türelmesnek lenni és betartani a szabályokat, meg alkalmazkodni
– a játékidő nagyobb részét a tervezéssel és a szabályok kitalálásával töltik a gyerekek, mert tudják hogy a vége már nem olyan jó, mert a vesztes szomorú lesz és ez rontja a kapcsolatukat
– ha a gyerekeket nem felügyelik, kevésbé durva a játékuk és jobban élvezik
– a csapatjátékokban a tudattalan szinten sokkal több van jelen mint maga a sport – a foci az ellenség otthonának megtámadását és a saját otthon védelmezését jelképezi, a kapus a szülő aki otthon marad, a többiek a fivérek akik elmennek. a szurkolók nagy szimbolikus jelentéssel ruházzák fel kedvenc csapatukat. sajnos azt nem írta le hogy mivel pedig érdekelt volna.
– a szerencse annak a jele, hogy a sors kegyeltjei vagyunk
– amikor vesztésre áll a gyerek, az túl megterhelő számára hogy betartsa a szabályokat, ilyenkor a szülőnek hagyni kell hogy csaljon vagy szétdobálja a bábukat, és majd fokozatosan kialakítja ezeket a készségeket**
– először azok a játékok a jók amikben nagyobb a szerepe a szerencsének, aztán ahogy okosodnak és ügyesednek, fokozatosan átveszik a terepet azok ahol inkább a taktika és a tudás számít
– a harci játékok segítségével az erőszakos indulatok konstruktív játékká alakulnak- itt az ólomkatonákra meg a rabló-pandúr játékra gondol.

 

*nálunk ezek megvannak, de még nincsenek oda az olvasásért, hiába vettem nekik Kázmér és Hubát meg olyan könyveket ahol a főszereplőt úgy hívják mint őket és hiába kerestem elő a garázsból a Robogunk az észtrabantont. Bár a youtube-os angol és japán videókon Berci simán elolvassa a feliratot, rutinosan megint csak péntek este szólt hogy hétfőre el kell olvasni egy új könyvet, úgyhogy ezen a hétvégén a Mary Poppins olvasódott fel neki.

**amióta ezt olvastam figyeltem erre, de még nem tapasztalom hogy könnyebben elviselnék a veszteséget tőle

ezt megírtam

Mostanában az van velem, hogy alszom, eszem, hízok, és nem csinálok semmit, ami fizikailag abban nyilvánul meg, hogy tumblrezek vagy játszom a telefonomon. Néha elhozom a gyerekeket a suliból vagy beteszek egy mosást, de nem játszom velük (a gyerekekkel) (azt még én se várom el magamtól hogy a mosással játsszam), nem írom meg az elmaradt bejegyzéseket, nem takarítok és nem találom ki hogy mi legyen a kaja a vasárnapi vendégségre, nem keresek magamnak jógahelyet, nem hímzek és más kreatívat sem készítek. A munkában ugyanolyan vagyok mint mindig, meghallgatom a betegeket hogy milyen fáradékonyak és nehezükre esik ellátni a mindennapi feladataikat, és felírok nekik gyógyszert. Most elkezdtem emelgetni az omega 3-at, hátha attól javul a helyzet. A hangulatommal egyébként nincs különösebb baj, meg lehet hogy ezzel az egésszel sem, majd elmúlik. Meg történnek jó dolgok is, a laptopállványon kívül pl. hogy már van comedy centralunk. A pszichológusnál meg most éppen azt gyakorlom hogy sírok és nem érzem magam cikisen (még nem megy).

vasárnapi kalandok

Ma délelőtt Gé olvasott egy csomót Bercinek a könyvből, aztán átmentünk Nagyiékhoz, amikor készülődtünk megünnepelni Nudli névnapját, ő bevonult a hálószobába és nagyokat pislogott, végül kikötötte hogy nem énekelhetünk, ő nem kér tortát és mi se együnk, de az ajándékokat átveszi. Ezt igyekeztünk finoman továbbítani a család többi részének, mire apu először bejött azzal hogy aki nem eszik tortát annak nem jár ajándék, de elengedtük a fülünk mellett. Majd az ajándékozás közben megjegyezte hogy Nudli nagy kegyesen hajlandó elfogadni az ajándékokat, majd megkérdezte hogy kinek vághat tortát, mire szóltunk hogy Nudli azt szeretné hogy ne együnk, mire azt mondta hogy azt hitte az már nem érvényes. Nagyi nyavalygott a torta miatt hogy szerinte nem sült meg eléggé (Nudli (akinél kevés konzervatívabb személyt ismerek, főleg az ételek terén) tiszteletére új receptet próbált ki). Amikor elmúlt a nagy ünneplés veszélye, Nudli megengedte hogy együnk tortát és megkóstoltuk és tényleg nem sült meg eléggé. Apu felébredt a délutáni alvásából és kijött panaszkodni hogy nem ehet tortát, közben már rég ehetett volna csak a sütőben volt (de nem sült meg jobban). A kisebbik unokaöcsém pedig egyre jobban tündérbogár.
Később hazajöttünk, Gé tovább olvasott Bercinek, Nudli piszkálta őket mert nem tudott magával mit kezdeni, majd felragasztottuk az új foszforeszkálós csillagait, utána elővettem egy gyurma-szettet amiből mókás emberkéket lehet készíteni, néhány lépést végrehajtottunk a leírásból, amivel még érdemleges eredmény nem lett viszont az összes színt ki kellett csomagolni, majd elkezdődött a nat geo wildon a nagyhalas műsor (nagy-halas? ha nagy halast írok olyan mintha a műsor lenne nagy) és Nudli elment nézni, én meg becsomagoltam folpackba a gyurmákat és elpakoltam.
Aztán megnéztük a prizmán az amerikai X faktort, az RTL-en meg a magyart, közben Nudli elárulta hogy az volt a baja Nagyiéknál hogy nem szóltunk neki előre hogy most fogjuk ünnepelni a névnapját.

izgalmas szombati kalandok (nem)

Úgy terveztem hogy már most hozzákezdünk a saját kezű portékák elkészítéséhez a Luca napi vásárra a suliban szokás, hogy a gyerekek árulják a holmikat, meg vásárolnak egymástól. Tavaly felmértem a terepet hogy senki sem készített ajándékkisérőt (ami még hasznos is lenne) és eldöntöttem hogy idén azt fogunk, össze is vásároltam hozzá mindenfélét. Gondolom nem árulok el titkot vele hogy keresztülhúzódott a tervem: péntek este (már lámpaoltás után, amikor a szobájukba még nem sikerült beszuszakolni őket) Berci kivágta hogy lett volna kötelező olvasmány amiből hétfőtől kezdenek el tanulni, de azt sem tudja mi az  (ha jól értem, szeptembertől kellett volna olvasni, csak eddig elfelejtett szólni). Ma telefonon utánajártam hogy mi az (Május 35, utána majd a Csudálatos Mary lesz), Gé megvette, aztán elmentünk megint plázázni hogy még egyszer megnézzünk egy biciklit egy sportboltan, átverekedtük magunkat a tömegen (Joy napok), de nem is jutottunk odáig hogy vajon elég jó minőségű-e, mert Berci közölte nem pirosat szeretne hanem feketét, viszont téli sapkát vettünk nekik. Hazajöttünk, Gé megígérte hogy felolvassa a könyvet, én lefeküdtem aludni, játszottak minecraftot és assassins creedet, Gé elment hokimeccsre, felkeltem, szóltam Bercinek hogy olvasson, minden mondat után lapozgatott és szenvedett hogy még milyen sok van hátra, megsajnáltam, felolvastam neki másfél fejezetet, adtam nekik vacsorát aztán elkezdtek játszani a számítógépen, most meg rádöbbentem hogy már fürdésidő van.

Vége az őszi szünetnek, én dolgoztam, a fiúk hármasban voltak itthon. Voltak biciklizni, meg vendégségben. Pénteken meg én is otthon voltam és elmentünk együtt Pécsre megnézni a tévétornyot és a magasházat (közép-Európa legmagasabb lakatlan lakóháza), mivel ezek is magas épületek. Nudli feljött a tévétoronyba is, kijött a középső részről, megállt a falnál (még kb 2-3 méter széles perem vagy mi van ott, teteje is van és kifelé nyitott), és mondogatta hogy olyan mintha álmodna. Aztán lementünk egy emeletet az étterembe, ahol ablak van, ott ki mert menni a szélére és jól kinéztünk ott is. Meg utána a városban is mászkáltunk, megnéztük a lakatokat de nem gondolkoztunk előre úgyhogy nem vittünk magunkkal.

Megegyeztünk hogy a szünetben nem járnak edzésre, mivel már az utóbbi pár alkalommal nagyon frusztráltan jöttek haza. Ők a legelőrehaladottabbak (sárga övön két csillag, ami 7 kyunak számít), viszont kisebbek és fiatalabbak is az átlagnál, az edző meg azt találta ki hogy nekik kell fegyelmezni a többieket, akik ha mégis rosszalkodnak akkor ők kapnak büntetésből 50 fekvőtámaszt meg ilyesmi. Ma nagy nehezen újra elmentek de megint nem volt jó, Gé próbált beszélni az edzővel aki az első szavára azt mondta hogy ha nem akarnak ne járjanak. Úgyhogy most úgy tűnik nem fognak, majd remélhetőleg találunk valamit. Sajnálom, mert amellett hogy itt koordinált formában tudják leadni a fölös energiáik 0,15%-át, önfegyelmet tanulnak, ügyesednek, önvédelmet tanulnak, magabiztosságot szerez(hetné)nek, és tök jó izmosak lettek.

Meg Berci időről időre bedobja hogy utálja az életet és szívesebben nem élne (ha valami nem úgy van ahogy szeretné), meg állítólag ma azon borongott hogy ő nem akar rossz ember lenni, de erről nem tudok többet mert akkor nem velem voltak. Viszont amikor Pécsre mentünk, jókat beszélgettünk az osztálytársaikról, hogy kinek milyen az önértékelése (Nudlinak reális: ő a legokosabb az osztályban, de ezzel a többiek is egyetértenek), ki mennyire akar főnökösködni másokon és ez miért idegesítő.

Meg az állatos rush hourral szoktunk játszani, Nudli egész ügyes benne ha van türelme hozzá. Ma meg a kérem a következőtben volt valami filmes kérdés, és ennek példájára ők is elkezdtek nekem feladványokat adni hogy melyik minecraft youtube videó és melyik nem, aztán a Húsvéti különkiadást meg is mutatták nekem mert vicces (egy kicsit tényleg).