Nudli pedig pokemon megnevező bajnokságot szervezett a családban (ezzel), amit nyilván elbuktam 8-al.

Advertisements

Ma kirúgtam a hámból, miközben pilatesre mentem nem szakirodalmat olvastam, pedig utazás közben azt szoktam, ha nincs hányingerem (most a sémakönyvet olvasom újra). Hanem regényt, amit egyébként esténként olvasok, most Austin Grossmantól a You-t, Vid javaslatára. Még csak az elején tartok de tetszik, pedig sosem játszottam ilyen történetes játékokat a számítógépen amiről szól. Nem mindig értem, de remélem majd összeáll.

A gyerekek meg vettek a zsebpénzükből egy PS4-et, elsőre a Heavy Raint, a Bloodborne-t és az Until Dawnt vették meg hozzá, ez utóbbival el is kezdtek játszani és azt állítják hogy már láttak egy csomó gameplay-t ezért nem zavarja őket hogy horror meg minden.

Jaj meg az is vicces volt az agymanókban ahogy a manók random feldobálják a régi béna reklámzenét (vö: szétmegy a fejem és a buszt is lekéstem, ill. we live in ce-e-tees).

A kis játékaimmal meg nemcsak az a gond hogy mindig, álmomban is színes cukrokat rendezek sorba, és ha ránézek egy emberre gondolatban elkezdem huzigálni a szemeit meg az orrát, hanem az is hogy kettőnél is eljutottam oda hogy a barátoktól kell segítséget kérni vagy fizetni hogy megnyissa a következő pályákat, de elvből nem adok ki valódi pénzt ilyesmire, a barátaimat meg nem szeretem zaklatni, én is utálom ha ilyesmivel zaklatnak, le is tiltottam az összes népszerű játékot. (szóval az a kérdés hogy ki játszik még a candy crush sagával (bár ott három nap után megnyílik az új pálya) vagy a candy crush soda sagával, akit nem zavar ha ilyen kéréseket küldözgetek neki, és ha még nem barátom a facebookon akkor az sem ha összebarátkozunk a facebookon. Vagy hogy van-e erre valami trükk.

Azért nem blogolok, mert most hogy már nem divat, elkezdtem játszani a candy crush sagával (meg még kettővel hogy teljen az idő amíg lesz új élet) és csúnyán rá is kattantam.

Befejeztem Hoess önéletrajzát, bár még mindenféle függelékek hátravannak. Borzasztó az egész, ingadozom aközött hogy egy lelketlen pszichopata volt mégis és hogy egy nagyon felelősségteljes, szabálykövető, bár nacionalista és fajgyűlölő, de mégis nagyjából átlagos ember volt, amilyenből lett volna helyette száz másik aki elvégezze a feladatot. Azt elhiszem neki hogy nem volt egy vadállat aki örömét leli mások szenvedésében, de ettől csak még riasztóbb hogy így is végigvitte. Nagyon testközelből és részletességgel írja le a történteket, és bár ismételgeti hogy őt is megviselték, annyira nehéz még ilyen távolból is olvasni hogy egyszerűen nem értem, hogy aki ezt átélte az hogy bírta ki, kilépni ugye nem lehetett, de miért maradt életben, miért nem őrült bele (bár most volt egy index cikk ami szerint Nürnbergben eléggé őrültnek tűnt, amnéziás volt és nevetgélt meg újságot olvasott a per közben). Úgy tűnt hogy fontosabb volt neki hogy rend legyen a táborában mint az emberek sorsa.

És megnéztem végre én is az Agymanókat, nagyon cuki, bár kicsit sajnálom hogy ha már kerestek modellt arra hogy hogyan működnek belülről az emberek, nem lett egy kicsit használhatóbb (hoki-személyiségsziget? ami ha szomorú vagy összedől és hirtelen nem tudsz hokizni?) (miért egy-egy alapérzelem irányítja a gondolkodásunkat, hogy dől el hogy melyik, ez változik vagy az anya már kislánynak is főleg szomorú volt, apa meg dühös? bár apa szinte sose dühös, inkább kedves, törődő, stresszes, csak egyszer kiabál rá a kislányra) (sémamódokkal szerintem jobban működne) (nem tudom hogy azt a gyerekek megértenék-e, de lehet hogy igen mert rímel arra ahogy tényleg működünk belül). Meg lehet hogy rosszul, de az ismertetőkből azt vettem ki hogy arról szól a film hogy a kislány hogyan küzd meg a depresszióval, pedig szerintem arról szól hogy a kislány szomorú a költözés után, és hogy az agymanói hogyan jönnek rá hogy a szomorúság is az élet része és helye van benne, miközben úgy tűnik a kislány az egészről mit sem tud. De végülis a lényege az hogy a kalandok során az agymanók és az elefánt bebarangolják az egész belső világot, hogy mindent bemutassanak, ami jó is lett.

A nap nagy részét ki tudják tölteni ehhez hasonló beszélgetésekkel:
Nudli: a nether creepert sokkal nehezebb elkészíteni mint az obszidián creepert, mert eleve 10 obszidián kell ahhoz hogy belépj a netherbe, az obszidián creeperhez meg csak 4 obszidián kell.

Berci megkapta a biciklijét, és örült neki, meg munchkint, azóta is mindketten a kártyákat olvasgatják és elemzik, játszani még nem játszottunk vele.

évvégértékelés

A gyerekek napok óta egész jól eljátszanak a szuperhősös xbox játékkal, összeveszés és kiborulás nélkül. Ők a nem kinectes játékokkal is úgy játszanak hogy ugrálnak és néha kiabálják is a gombot amit nyomni kell: bébébébé! ipszilon! Az ipszilont Gé mindig utánuk énekli, amivel eszembe juttatta Nudlinak azt a szokását hogy énekelgetve betűzte a szavakat és a végére mindig odaénekelte hogy ipszilon, amivel Bercit az őrületbe kergette de szerintünk aranyos volt. Lehet hogy akkor is megírtam, de a biztonság kedvéért most is hogy mindenképpen meglegyen.

Ezt meg találtam egy cetlire felírva: “itt szpavnolnak a szlájmok. Rendesek meg ilyen bűnszlájmok is.” (minecraft videó nézés közben. Még mindig nem sokat játszanak vele inkább csak nézik a videókat ahogy más fiatalok játszanak, de készítenek jegyzeteket arra az esetre ha majd később játszani fognak:

kemence)

Most meg (lájví közvetítés:) Berci azt kiabálja hogy karácsonyfát állítani idióta szokás, de nem magyarázza el hogy miért.

Szóval (és akkor az ilyen évvégi kívánós izét is idesürítem) ha ez a pár utolsó nap hangulata jellemezné a következő évet, az tökéletes lenne.