Ha sikerül 100 lépést hátralépni és objektíven nézni, talán azt mondhatom el az idei évről, hogy életem egyik legellentmondásosabb éve volt. Lehetett volna a(z egyik?) legboldogabb év is a pestis nélkül, lehet hogy majd később, ha végül minden jól alakul, azt fogom mondani hogy így is a jó volt túlsúlyban. Mindenesetre kezdjük a rosszal ¯\_(ツ)_/¯
- januártól kezdve végig rettegtem, tudom hogy semmi értelme mert ha rossz is lesz végül azon se segít hogy előtte aggódom, de nem tudtam kikapcsolni
- mellette valamivel többet dolgoztam mint máskor, de főleg sokkal kaotikusabb és sok szempontból nehezebb volt, csomó változással, improvizációval, plusz adminisztrációval, plusz érzelmi teherrel, ha itthonról akkor is szinte folyamatosan skype-on (bekapcsolt kamerával, dolgozós ruhában)
- Berciről márciusban derült ki hogy nem csak kamasz és fiziológiás lustaság időszakában van, hanem komoly depressziója van, amihez többek között az vezetett hogy az Aspergere miatt egyre kevésbé tudott kapcsolódni a kortársaihoz és egyre jobban elmagányosodott. Végül ebből jó is lett, mert sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, kiderült hogy vágyik is rá hogy beszélgessünk és általában élvezi is, fejlődött önismeretben, egyre jobban tud beszélni a saját belső állapotairól, elkezdődött a csoportos fejlesztés, jár pszichológushoz*, megszerveztük az egyéni tanrendet neki, kitaláltuk a keretét, a tanárai is nagyon segítőkészek**, érzékenyítés is tervben van az iskolájában. A hangulata is javult, bár még van hova.
- a távoktatást Berci nem vette sehogy, szinte semmit nem csinált magától, ami picit azt rengeteg bíztatással-segítséggel. Nudli tavasszal ki volt borulva mert a leglazább félévébe rondított bele a lepra, túl volt rengeteg készülésen és egy sikeres felvételin, a 8. utolsó félévet arra használta volna ki hogy stressz nélkül töltsön sok időt a barátaival. Ehelyett itthon “leckét írt”, mert majdnem minden tárgy annyiból állt hogy a tanár a könyvből feladta a feladatokat, és néha dolgozatot iratott. Nyáron izgult a gimnázium miatt, de szerencsére kiderült hogy nem volt miért, jó fejek az iskolatársak és jól beilleszkedett, a tanárok végre embernek kezelik, a nyelvi előkészítő év még nem túl kemény, láthatóan lubickolt benne. Az újabb lezárást nyilván megint rosszul vette, de azért megoldotta ügyesen.
- a gyerekeknek mindkét oldalon lett “új családjuk”, közös programokkal, együtt nyaralással, Gével februárban költöznek is hozzájuk. Mármint ez önmagában persze nem rossz, de nekik nem is nagyon egyszerű, újabb változások meg minden.
- lezajlott a válás, ez alapvetően semleges volt (oké, lezárult egy korszak, végleg eltemettük a fiatalkori terveinket), inkább csak a kőkorszaki bürokrácia volt bosszantó. Viszont hitelt is fel kellett vennem hogy megvegyem Gé részét a lakásból, az ügyintézéstől eléggé rettegtem és tényleg úgy tűnt hogy sose lesz vége, de megvan az is.
viszont a jók:
- tavaly december végén, a két ünnep között találkoztam egy pasival aki a képei, a bemutatkozása és a kevés levelezés alapján is tetszett. Aznap életben is, és aztán a következő randikon is ahogy egyre többet megtudtam róla, és úgy tűnt hogy én is neki. Tavasszal a gyerektelen heteket nagyrészt nála töltöttem, ami sokat dobott a lelki egészségemen. Egyedül a lakhelyünk nem túl kompatibilis, ez okoz némi szervezési – logisztikai problémát (a rugalmatlanságommal és azzal hogy nem szeretek csúcsidőben átvágni a városon), plusz most meg akarjuk várni hogy a gyerekeim kicsit berendezkedjenek Gével az új helyükön, de hosszabb távon mi is az összeköltözésben gondolkozunk. Szóval ez egy olyan álmom amiben már nem nagyon bíztam hogy teljesülni fog, aztán mégis.
- még januárban luciával nagyon előrelátóan elutaztunk Szicíliába pár napra, felmásztunk az Etnára, bejártuk Cataniát és a festői Szirakúzát
- nagyjából mindenki egészséges, a személyiségi jogok miatt homályban maradó kilétű családtag krónikus problémájára is most épp úgy tűnik van biztató fejlemény.
- a gyerekek nőnek (mármint Nudli nő, Berci idén szerintem nem nőtt), egyre okosabbak, szépek, sportosak, viccesek, jószívűek.
- Berci többet játszik, kicsit aktívabb
- mindenkinek megvan a munkája ami eddig volt
- még az év elején átköltöztem egy másik irodába a vállalkozós munkámmal, ez közelebb van és szebb, nagyobb a szoba, persze itt meg más problémák vannak de az élet nem kívánságműsor
- a másik munkahelyemen továbbra is cukik és jó fejek a kollégák, idén is nagyon összetartóak voltunk, csak én vagyok antiszociális, idén végre sikerült kiharcolnom hogy ne kelljen részt vennem a karácsony előtti angyalkázásban***, így sokkal jobban élveztem
- a medúzákkal volt két online buli és a nyár végén egy gellért hegyes
- amikor lehetett, luciával eljártunk mászni, még mindig nem tudom hogy fejlődtünk vagy abból profitáltunk hogy végre nem csak a 2 méteres falmester épített utakat, de kezdett jobban menni
- próbálkoztam kitalálni és helyre rakni az étkezést, de egyrészt lehet hogy nem ez az év volt rá a legalkalmasabb, másrészt folyton újabb problémákba ütköztem, de azért valamennyi tapasztalatot is szereztem (ha valaki tud készen kapható, ehető, gluténmentes, lassan felszívódó kenyeret, szóljon) (a sparban kapható szafis buciban valami úgy recseg mintha homok lenne benne, nem bírok már ránézni sem, pedig minden más szempontból jó lenne)
- luciánál idén is lehet kívánni
*még egy kicsi rossz a rosszban levő jóban, hogy ez elég sok extra elfoglaltságot jelent nekünk szülőknek is, heti kétszer elég messzire kell hordani Bercit (így hogy egyébként is túl van terhelve és még nem működik normálisan a hármas metró, nem szeretnénk hogy gyalog járjon), és szülőkonzultációkra és szülőcsoportra is kell járni, bár nyilván ezeknek is van haszna
**vagyis ha majd újra be lehet járni az iskolába, remélhetőleg jobban fogja érezni ott magát
***minden évben stresszes is és végemet is járom már a karácsony előtti hetekben, idén tényleg csak a túlélésre maradt energiám
nightswimming 