A gyerekek megnézték Walrus retró nosztalgia (vagy valami ilyesmi) videóját, és kérdezgettek minket hogy milyen volt az első számítógépes játék, meg mi mikkel játszottunk először, és gondolkodtak hogy vajon ők mivel játszottak először. Szívesen beszélgettünk erről, jó látni hogy őket is izgatják a régi, “pixeles” játékok, magamban újra fellelkesedtem hogy tetszene nekik a ready player one akkor is ha az ott említett játékok, zenék és filmek többségét nem ismerik. Mondjuk én sem, a 80-as években még nem annyira jutott el hozzánk az amerikai “kultúra”, meg nem is vagyok igazi geek, és mégis tetszett.

Nudlival beszélgettünk a legkisebb izom kapcsán a fül működéséről, elő is hozta a Hogyan működik a test?-et és nézegette. Később felvetette hogy még nem tudja egyben elképzelni hogy hogy működik a testünk, megnyugtattam hogy a tudósok sem értik még teljesen. Mindenesetre magyarázgattam neki a sejtek oxigénellátását és a kapillárisokat. Berci meg megállapította, hogy az ő agyának a számolás megy nagyon jól, Nudliénak meg a biológiával kapcsolatos dolgok megjegyzése, és hogy Nudli olyan lesz mint Walrus, aki biosz fakultációra jár. Én csendben fohászkodtam hogy csak orvos ne akarjon lenni, Gé meg eldöntötte hogy a biológusnál menőbb ha biomérnök lesz.

Később épp nem volt net, de Nudlit nem zavarta, mert addig a π-vel szórakozott az ipod számológépén. Meséltem neki hogy a π olyan tört aminek sosincs vége, és van aki nagyon hosszan tudja*, erre előkapta a képtelen emberi képességeket, amiben mutatnak egy autizmussal élő srácot aki több mint 22 ezer számjegyet tud belőle. Erre mondtam hogy olyan autizmussal élő srác is van akit körbereptetnek helikopterrel városok felett, aztán emlékezetből nagyon részletesen lerajzolja az egészet, erre odalapozott a könyvben.

Aztán újra lett net.

*jó érzés ha bármi olyanról tudok nekik mesélni ami érdekli őket, nem csak ilyen meh a reakciójuk.

 

Advertisements

Egyes könyvektől depressziós leszek, mások szórakoztatóak és jobb kedvre derítenek, és vannak amikkel legszívesebben örökre beburkoolóznék egy takaróba a kanapén, és semmi kedvem letenni és visszamenni az igazi világba és bajlódni a mindennapi kis hülyeségekkel. Onnan is látszott hogy tetszett a Ready Player One hogy amint elolvastam rögtön kérdezgetem a wikipediát hogy van-e már belőle film, meg hogy írt-e másik regényt is a szerző. És azt fontolgatom hogy a gyerekek értenék-e, nem lenne-e túl ijesztő nekik, és hogy mégis talán jobb lenne ha előbb megnéznék filmen, mert úgy jobban értenék a regényt, kár hogy még nincs film. Vagy játéknak is szuper lenne (lego ready player one haha). Remélem ha elkészül a film, a szereplők tényleg geeknek kinéző átlagosak lesznek és nem pláza cicák meg édibédi lányos arcú fiúcskák, úgyis főleg az avatarjuk szerepel.

Küzdünk az iskola és a kötelező olvasmányok ellen hogy ne öljék ki teljesen az olvasás szeretetét a gyerekekből. Nudli három közül választhatott, Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok lett a befutó (mert az rövid és megvan itthon, és Lázár Ervin jó). És felolvastam nekik hogy lássa egybe a történetet, mert az első két fejezet elég eseménytelen volt. Egyben már jobban tetszett neki, de az olvasónapló írása minden héten nagyon elszomorítja (pedig szerintem ügyes, és gyorsan kész lenne ha kevesebb időt töltene jajveszékeléssel hogy miért kellett ilyen szörnyűséges feladatot kapnia). az is segítette Lázár Ervin megszeretését, hogy most volt a nyílt hét a suliban, és az elsősöknek a Négyszögletű kerekerdőből báboztak el egy részt (a költőversenyt). Először ezen is kiakadt Nudli, hogy a szereplők nemcsak milyen rossz költők, hanem mennyire buták is, de később rájött hogy vicces, és nevetve felolvasta nekünk hangosan az egészet.

Berci sajnos nem választhat, a Pál utcai fiúk van feladva. Tavaszi szünet utánra kell az olvasónapló, úgy döntött előtte 40 nappal kezd hozzá (a szünet húsvétkor van). Ami mondjuk szerintem már letelt, de még nem kezdte el. Ezt is elkezdtük olvasni esténként most hogy Percy Jackson végre kifújt, közben magyarázgatom nekik hogy mi az a katedra, Bunsen-lámpa, verkli, gigerli (ezt meg kellett nézni mert én se tudtam), törökméz, uzsorás, és gondosan megvárjuk amíg elalszanak mielőtt kifakadunk hogy miért kell ez.

Én meg az utóbbi két hétben teljesen partiállat lettem, tegnap már a negyedik társas összejövetelen vettem részt braincelle jóvoltából, IKL, isolde, a Lány és maminti társaságában. Megcsodáltuk a Lányt, megbeszéltük az egészségügyet, az autizmust és az egyéb pszichiátriai betegségeket, a dohányzó kismamákat, és IKL szülős horrorsztorikkal szórakoztatott minket.

Nagyon nyugodt partiállat vagyok, pl. az elmúlt négy buli alkalmavál nulla korty alkoholt fogyasztottam. Az alkoholizálás projektre kimondhatom hogy kudarcot vallott, azóta apu minden hétvégén engem is megkínál a legújabb száraz vörösborával (bár néha a kedvemért fehéret vagy rosét is vesz), de inkább nyűg mint öröm, mert nem ízlik, szomjas leszek és elálmosodom tőle szóval kár belém. De ez most nem zavar, megbékéltem vele hogy nem vagyok oda az alkoholért, maradnak a likőrök és  koktélok.

És Hyperion-utáni depresszióm van (ahogy haladt előre a könyv, egyre jobb lett- összeállt a kép, megszerettem a szereplőket és megtanultam Simmons neologizmáit, ahogy utólag gondolkozom rajta úgy emlegetem magamban a farcastereket, containment fieldeket, treeshipeket és hasonlókat, mintha mindig is ismertem volna) (gondolom senkinek nem voltak álmatlan éjszakái hogy kiderül-e mi az a Hegira, de igen, kiderül), amit persze nem szakirodalommal, hanem Ready Player One-al igyekszem enyhíteni. Rászoktam hogy lefekvés után mindig olvasok egy kicsit, nagyon jó szokás- eddig azért nem tettem mert lefekvés után rögtön elaludtam, de ezt most a stressz-szintem és a fejemben kavargó gondolatóceánok nem engedik meg. Meg hát ugye van világító könyvem.

Pénteken mindkét gyerek megírta a Zrínyi matekversenyt (ahol nemcsak matekből hanem szövegértésből is jónak kell lenni) a saját évfolyamukban, Bercinek 5, Nudlinak 4 hibája volt a 25-ből, nagyon büszkék vagyunk rájuk. Még nem tudjuk a sorrendet, de mindkettő azért drukkol hogy ne jussanak tovább.

Tegnap meg sikerült mégis összehozni egy síelést Kékestetőn*, pedig már elkönyveltük hogy idén teljesen kimarad (és feleslegesen tároltuk az étkezőben a sícipőket és síléceket másfél hónapja). Most végre mindkét gyereknek volt kedve menni, bár előtte Berci mégis elkenődött miután felmerült hogy jön az unokatesójuk is de aztán mégse (és 11 év alatt még nem tanultam meg hogy az ilyesmit el kell titkolni előlük), de azért összeszedte magát. Mindketten nagyon ügyesek voltak, pont tökéletes volt nekik a pálya (az egyik lapos és rövid, húzós felvonóval, amit még nem ismertek de könnyen megtanultak, a másik lapos, széles és hosszú, csákányos felvonóval, amibe segítenek beszállni és egyáltalán nem ránt meg). Jó volt hallani hogy ebéd után Berci sürget minket, hogy siessünk mert már csak másfél óránk van zárásig, és még sokat akar csúszni. Meg ahogy a párhuzamos univerzumokról magyaráz apunak borzasztó hangosan. Gének pedig elárulta hogy idén eddig ez volt a legjobb nap. Amikor egymás mellett hóekéztek a lejtőn egész jó sebességgel, mögöttük meg mi, boldogságpillanatom volt (ez is olyan amire mindig vágytam, de sokszor nagyon távolinak tűnt hogy valaha elérjük). Hazafelé be is aludtak a kocsiban.

Most meg Berci nosztalgiasokkot kapott mert a bumerángon ment új gógyi felügyelő (ilyen 3d szerű a testük, meg minden bigyójuk is új, sokkal modernebb, ja és Penny már felnőtt), és kérte hogy nézzük meg a régi dvd-t amit annak idején körülbelül 165ezerszer láttak. Nudli viszont nagyon higgadtan kezeli, és emlékezteti Bercit hogy valrusz sem kapott nosztalgiasokkok amikor valami régi játékával játszott.

 

*anyunak nagy része volt benne, ő nézegette mindig a hójelentést hogy hol van még hó, szervezett volna ottalvósat is ha bármelyik szálláson hajlandóak felvenni a telefont vagy válaszolni a mailjeire, de így is jó volt. és utána minden költséget ők fizettek, ja és anyu visszagyalogolt a parkolóba a pótkesztyűjéért amikor rájöttünk hogy a gyerekeknek három bal- és egy jobbkezes kesztyűt hoztunk.

Meg beszélgettünk róla hogy ezen a télen nem is voltunk korcsolyázni de mondták a gyerekek hogy majd inkább menjünk görkorizni ha jobb idő lesz de ellenkeztem hogy tavaly azt se akartak amikor jó idő volt. És megegyeztünk hogy jobb lenne ha nekünk is lenne görkorink Gével, mondtuk hogy majd kérünk szülinapunkra, erre Berci felajánlotta hogy majd ő kér névnapjára nekünk. kacsacsőrhárom