Szóval

megnéztük mamintivel az Ernelláék Farkaséknált, nekem felszínesebb gondolataim támadtak a filmmel kapcsolatban, pl ilyen általánosítások hogy a magyar filmek mért mindig ennyire nyomorúságos életeket mutatnak be, ennyire pucéran és őszintén hogy ennyire látszódjon a szereplők minden hátrányos tulajdonsága és az életük üressége és kilátástalansága hogy ennyire kínosnak és nyomasztónak éljem meg, bár a végére kicsit jobb lett. Meg hogy tök jó ez az eszköz hogy nincs zenei aláfestés, hanem csak csend, beszéd (/kiabálás) és a parketta nyikorgása, mert tök jól kelti ez is a feszültséget meg a nyomasztást, de másfél órán keresztül sok, és ahhoz képest biztos nagyon sokat ki kellett volna érteni a végén az egyetlen számból de nekem nem jött össze. Azt csak maminti posztjából tudtam meg hogy Hajdu Szabolcs saját lakásában vették fel, azzal kapcsolatban meg arra jutottam hogy hogy lehet ilyen régimódi lakásban élni (igen, nekem ez is nyomasztó, de lehet csak azért mert a nagymamám lakására emlékeztet ahol nem voltam felszabadult), és hogy már értem hogy mért volt emeleteságy a gyerekszobában ha “a gyerek” nem is azon aludt. Meg hogy hogy lehet egy testvérpár neve Eszter és Ernella.

De gondolom ezek meg rólam mondanak el sok mindent.

Ami meg sokkal jobb volt, hogy egy csomót beszélgettünk, próbáltam biztató és támogató lenni maminti felé de sikerült sokkolnom is emellett, de megint megegyeztünk hogy ezentúl rendszeresen fogunk találkozni.

Advertisements

Miközben sétáltunk Nudlival, végigmesélte a The Evil Within nevű játékot, aminek a megnézte a végigjátszását, és miközben figyeltem (vagy igyekeztem úgy tenni mint aki figyel, pl “hú az durva”, “akkor ő nem ember hanem valami természetfeletti lény?”, és “ő egy fordított vámpír ha a tükörben látszik de szabad szemmel nem” jellegű közbevetésekkel) visszagondoltam a régi szép időkre, amikor még barátok voltunk gyakrabban találkoztunk Imppel és elmesélt filmeket pl a Játsz/ma-t, meg valami hurrikánost, de úgy hogy nemcsak azt tudtam hogy mi történt a filmben hanem azt is hogy mi volt benne cikis/szánalmas/logikátlan.

És nem is tunyultam egész nap hanem tevékeny is voltam, hiszen sétáltunk és fagyiztunk Nudlival* és vásároltunk is (pl csúnya, de a világ legkényelmesebb nadrágját és foszforeszkáló műkavicsokat), és kitisztítottam a patkánykákat.

*note to self: soha többé nem szabad gyömbéres lime fagyit venni, a biztonság kedvéért sehol**

**most voltam életemben legközelebb ahhoz hogy fagyit kidobjak

Nem tudom kiverni a fejemből amit nemrég az az ismerősöm mondott aki nem tudom hogy szeretne-e név szerint szerepelni ebben a bejegyzésben, hogy ő most úgy gondolja hogy nincs is szüksége terápiára, mert elfogadta magát, azt is hogy nem tudja magát teljesen elfogadni, vagy valami ilyesmit csak jobban megfogalmazva.

Kis színes

Napi lelki mizéria: egy pillanatra magabiztosnak és könnyűnek* érzem magam, mint akinek semmi sem árthat (nem a fenevadak meg a kormány meg ilyesmi, csak a saját betegeim és asszisztensnőim mondjuk), de azonnal bevillan hogy nem szabad elbízni magam mert akkor még nagyobb lesz a pofáraesés.

Napi furcsa: a homeopátiás bogyók** borzasztó drágák, de ha nagyobb kiszerelést veszek, az nemcsak fajlagosan kicsit olcsóbb, hanem sokkal kisebbek a bogyók és így sokkal több van benne, mondjuk egy heti adag 7-800 ft-ért helyett egy havi 1100-ért. A hatóanyag meg “ugyanannyi” ugye.

Napi bosszantó: Gé spidermant néz a gyerekekkel, amiről eszembe jut a Ben Affleck vs Heath Ledger botrány***, de nem tudom vele kitárgyalni mert spidermant néz.

Napi firstworldproblem: akiket követek tumblr-en, azok egymást is, ezért sok képet többször látok.

Napi rettegés: annyira felspannoltam magam a lánybúcsún****, hogy már arról volt rémálmom hogy már éjfél van, és még csak most indulunk a második helyre, majd még egy lesz, és bunkóság kidumálni magam hogy fáradt vagyok és hazamenni, az egyetlen lehetőségem hogy sokat iszom és igyekszem jól érezni magam, de akkor a vasárnap lemegy a vécén.

Napi önsajnálat: erről eszembe jutott hogy nekem annak ellenére nem jutott eszébe senkinek lánybúcsút szervezni, hogy akkor épp volt elég kiterjedt társasági életünk is, a társaság fiú tagjai Gével hatalmasat buliztak. Nem az hogy hiányzik az életemből hogy dinnyére húzzak kotont, lufit borotváljak és fejen állva vasaljak, hanem az érzelmi része. Jó meg akkor 189 éve még annyira nem volt divat a lánybúcsú, de azért már létezett a koncepció szerintem.

Napi sóvár: a praktiker katalógusban megláttam egy leárazott lábas függőágyat és teljesen ráindultam hogy vegyünk itthonra, komoly energiákba került megértetnem magammal hogy egy 200x80centis izé nem férne itt el. Mondjuk egy kinyitható papasan fotelt attól még vehetnénk, tök praktikus.

Napi másik bosszankodás: a tanítónéniknek sikerült akkora mennyiségű feladatot feladni az elsősöknek nyárra (igazából még év közben kellett volna befejezniük, csak átcsúszott), hogy bár Nudli kezdetben még örömmel oldogatta, és sokszor magától, most már minden porcikájával gyűlöli és csak hatalmas szenvedés árán fog hozzá. Bravó tanítónénik.

Napi öröm: jól éreztük magunkat a koktél-hamburger-fröccs tematikájú estén, érdemes volt erőltetni, legyen máskor is.

Napi még egy öröm, hogy ne legyen annyira túlsúlyban a rossz: végre változni fog az időbeosztásom és nem péntekenként fogok este 9-ig dolgozni, erre már régóta vártam és most örülök.

 

*kizárólag átvitt értelemben. Szó szerinti értelemben a nyaralás kedvezőtlenül befolyásolta a fogyókúrát.

**nem egyértelmű a siker, de ha rendes gyógyszert szedek akkor is vannak tünetek, plusz folyton álmos vagyok és zabálok (egyébként most is, lehet hogy ez az allergia része), szóval próbálom magamban erősítgetni a placebóhatást és nem mondogatni hogy cukorgolyókat eszem. Meg gyakrabban porszívózni.

***hogy egyesek szerint van esély hogy ba jó lesz batmannek, ha hl jó volt jokernek.

****nagyon kevés lánybúcsún voltam életemben (1), ezért nincs arról tapasztalatom hogy egy csomó idegen lány jól érezheti magát egymással és rengeteg piával.

csak el ne felejtsem elküldeni

Most csak azért hogy megörökítsem hogy még fent vagyok, hiába határozom el hogy többet ilyen nem lesz és igenis időben leadom a fordítást, csak egyre ilyenebb lesz. Legalább holnap nem dolgozom, remélem nem üttetem el magunkat a biciklin a meki felé menet az álmosságtól.

Egyébként meg egyrészt régi emlékeket idéz amikor tanulás avagy egy könyvbe való belefeledkezés közben meghallom a madárcsicsergést meg a villamost, másrészt egy kedves barátom is átnézte közben nagyon kedvesen amit összeírtam, tökre éreztem a törődést ahogy sorban beírogatta a teljes hasonulást a ragokhoz meg minden. Majd máskor is kéne, csak akkor időben el kéne készülnöm hozzá, haha. Meg ilyen kedves kommenteket is írt:

az eredeti olyan, mintha a daganatsejtek felügyelnék az immunrendszert

különben kicsit olyan, hogy “ma kaptuk a hírt, hogy a v*ses*jtes karcinóma miatti nefrektómia egyik tünete a hivatalos felderítés”

meg a dicséretet is kimásolom, mert jól esett, még ha rögtön vissza is vonta:

amúgy brutális szöveg ez

2:43 AM és tök jól megcsináltad
me: ez jól esett
ő: már amennyire én meg tudom ítélni
 

#1081

Tegnap egész jó napom volt, délelőtt kitaláltam egy új biciklis útvonalat, és el is ment arra a kis csigacsalád nagyon édesen. Közben komolyan elgondolkoztam hogy futnom kéne, hátha attól boldog lennék (hát igen, a fogorvos csaj példája megérintett). Utána idillien ebédeltünk a közeli Mekiben.

Délután Gé elvitte a gyerekeket az anyukájához, és enyém volt a lakás. Ki is használtam, először tornáztam idétlenül ugrabugráltam az ugrabugrálós videóra (igen úgy tűnik még a saját családom előtt is szégyellős vagyok kicsit) (meg ha itt vannak nehéz megkaparintani a számítógépet), utána felsúroltam a fürdőszobában a padlót (újabb 5 százaléka a teljes felületnek), közben meghallgattam a lelki egészséges mindentudás egyetemét (amit több mint fél éve hagytam elől a levelezésben hogy majd). Mindeközben sikerült a mozit is összeszervezni.

Már rég gazdag lennék, ha annyiszor kaptam volna száz forintot, ahányszor ez megtörtént velem, a film elején kiszemelek egy szereplőt hogy ismerem a színészt, egész végig gondolkozom a nevén, a végén kiderül hogy nem is ő az. Na jó, ha annyiszor kapnék egymillió forintot, akkor lennék tényleg gazdag.

A Lopott idő nagyon jó kikapcsolódás, látványos, Justin Timberlake közepesen macsó, a csajnak (állítólag) túl vékonyak a lábai, és nincs benne elhízott személy. Ez biztos valahogy összefügg az órájukkal.

Utána megint kaptam hasznos tanácsokat, például hogy idén öltözzek fehér-vagy kékiszap-katasztrófának, illetve hogy következő hobbiként válasszam a rúdtáncolást, vagy a modellhelikopterrel való 3D filmezést. És megvitattuk, hogy a magyar reklámszöveggyártók mind szánalmasan bénák vagy inkább pechesek mert magyarul minden rosszabbul hangzik.

A nagy beígért lehűlés, ború, zápor-zivatar, sarkvidéki hideg az elmúlt két napban percre pontosan azon a két órán keresztül tartott, amikor az intenzíves lánnyal közösen játszótereztünk. Amint beértünk a parkba, hideg szél kezdett fújni, és az eső is eleredt abban a percben, amikor megtaláltuk a játszóteret. Sokáig kitartottunk, hogy hátha jobb lesz, és lett is jobb, meg rosszabb is. Ezalatt megvitattuk a nyarat meg a pácienseinket, átsétáltunk a kresz parkba, láttunk szivárványt, Berci is megtanult elindulni a biciklivel, fejenként ötszázszor elestek (egyenesen már tudnak menni, de a murván és/vagy kanyargóson még kevésbé megy, szerencsére nem zavarja őket nagyon hogy folyton elesnek), kuporogtunk a bicikli benzinkút alatt, ahova a zápor elől menekültünk be, Nudli sírt és megnyugodott (nem szereti a mennydörgést, és az eső nagyon hangosan kopogott a tetőn), Berci és az intenzíves kisfiú jót bicikliztek együtt, az intenzíves kislány pedig extra édi volt végig. Búcsúzóul kaptunk még egy zuhanyt amíg elszaladtunk a kocsihoz.