Szóval

megnéztük mamintivel az Ernelláék Farkaséknált, nekem felszínesebb gondolataim támadtak a filmmel kapcsolatban, pl ilyen általánosítások hogy a magyar filmek mért mindig ennyire nyomorúságos életeket mutatnak be, ennyire pucéran és őszintén hogy ennyire látszódjon a szereplők minden hátrányos tulajdonsága és az életük üressége és kilátástalansága hogy ennyire kínosnak és nyomasztónak éljem meg, bár a végére kicsit jobb lett. Meg hogy tök jó ez az eszköz hogy nincs zenei aláfestés, hanem csak csend, beszéd (/kiabálás) és a parketta nyikorgása, mert tök jól kelti ez is a feszültséget meg a nyomasztást, de másfél órán keresztül sok, és ahhoz képest biztos nagyon sokat ki kellett volna érteni a végén az egyetlen számból de nekem nem jött össze. Azt csak maminti posztjából tudtam meg hogy Hajdu Szabolcs saját lakásában vették fel, azzal kapcsolatban meg arra jutottam hogy hogy lehet ilyen régimódi lakásban élni (igen, nekem ez is nyomasztó, de lehet csak azért mert a nagymamám lakására emlékeztet ahol nem voltam felszabadult), és hogy már értem hogy mért volt emeleteságy a gyerekszobában ha “a gyerek” nem is azon aludt. Meg hogy hogy lehet egy testvérpár neve Eszter és Ernella.

De gondolom ezek meg rólam mondanak el sok mindent.

Ami meg sokkal jobb volt, hogy egy csomót beszélgettünk, próbáltam biztató és támogató lenni maminti felé de sikerült sokkolnom is emellett, de megint megegyeztünk hogy ezentúl rendszeresen fogunk találkozni.

Miközben sétáltunk Nudlival, végigmesélte a The Evil Within nevű játékot, aminek a megnézte a végigjátszását, és miközben figyeltem (vagy igyekeztem úgy tenni mint aki figyel, pl “hú az durva”, “akkor ő nem ember hanem valami természetfeletti lény?”, és “ő egy fordított vámpír ha a tükörben látszik de szabad szemmel nem” jellegű közbevetésekkel) visszagondoltam a régi szép időkre, amikor még barátok voltunk gyakrabban találkoztunk Imppel és elmesélt filmeket pl a Játsz/ma-t, meg valami hurrikánost, de úgy hogy nemcsak azt tudtam hogy mi történt a filmben hanem azt is hogy mi volt benne cikis/szánalmas/logikátlan.

És nem is tunyultam egész nap hanem tevékeny is voltam, hiszen sétáltunk és fagyiztunk Nudlival* és vásároltunk is (pl csúnya, de a világ legkényelmesebb nadrágját és foszforeszkáló műkavicsokat), és kitisztítottam a patkánykákat.

*note to self: soha többé nem szabad gyömbéres lime fagyit venni, a biztonság kedvéért sehol**

**most voltam életemben legközelebb ahhoz hogy fagyit kidobjak

Nem tudom kiverni a fejemből amit nemrég az az ismerősöm mondott aki nem tudom hogy szeretne-e név szerint szerepelni ebben a bejegyzésben, hogy ő most úgy gondolja hogy nincs is szüksége terápiára, mert elfogadta magát, azt is hogy nem tudja magát teljesen elfogadni, vagy valami ilyesmit csak jobban megfogalmazva.

Kis színes

Napi lelki mizéria: egy pillanatra magabiztosnak és könnyűnek* érzem magam, mint akinek semmi sem árthat (nem a fenevadak meg a kormány meg ilyesmi, csak a saját betegeim és asszisztensnőim mondjuk), de azonnal bevillan hogy nem szabad elbízni magam mert akkor még nagyobb lesz a pofáraesés.

Napi furcsa: a homeopátiás bogyók** borzasztó drágák, de ha nagyobb kiszerelést veszek, az nemcsak fajlagosan kicsit olcsóbb, hanem sokkal kisebbek a bogyók és így sokkal több van benne, mondjuk egy heti adag 7-800 ft-ért helyett egy havi 1100-ért. A hatóanyag meg “ugyanannyi” ugye.

Napi bosszantó: Gé spidermant néz a gyerekekkel, amiről eszembe jut a Ben Affleck vs Heath Ledger botrány***, de nem tudom vele kitárgyalni mert spidermant néz.

Napi firstworldproblem: akiket követek tumblr-en, azok egymást is, ezért sok képet többször látok.

Napi rettegés: annyira felspannoltam magam a lánybúcsún****, hogy már arról volt rémálmom hogy már éjfél van, és még csak most indulunk a második helyre, majd még egy lesz, és bunkóság kidumálni magam hogy fáradt vagyok és hazamenni, az egyetlen lehetőségem hogy sokat iszom és igyekszem jól érezni magam, de akkor a vasárnap lemegy a vécén.

Napi önsajnálat: erről eszembe jutott hogy nekem annak ellenére nem jutott eszébe senkinek lánybúcsút szervezni, hogy akkor épp volt elég kiterjedt társasági életünk is, a társaság fiú tagjai Gével hatalmasat buliztak. Nem az hogy hiányzik az életemből hogy dinnyére húzzak kotont, lufit borotváljak és fejen állva vasaljak, hanem az érzelmi része. Jó meg akkor 189 éve még annyira nem volt divat a lánybúcsú, de azért már létezett a koncepció szerintem.

Napi sóvár: a praktiker katalógusban megláttam egy leárazott lábas függőágyat és teljesen ráindultam hogy vegyünk itthonra, komoly energiákba került megértetnem magammal hogy egy 200x80centis izé nem férne itt el. Mondjuk egy kinyitható papasan fotelt attól még vehetnénk, tök praktikus.

Napi másik bosszankodás: a tanítónéniknek sikerült akkora mennyiségű feladatot feladni az elsősöknek nyárra (igazából még év közben kellett volna befejezniük, csak átcsúszott), hogy bár Nudli kezdetben még örömmel oldogatta, és sokszor magától, most már minden porcikájával gyűlöli és csak hatalmas szenvedés árán fog hozzá. Bravó tanítónénik.

Napi öröm: jól éreztük magunkat a koktél-hamburger-fröccs tematikájú estén, érdemes volt erőltetni, legyen máskor is.

Napi még egy öröm, hogy ne legyen annyira túlsúlyban a rossz: végre változni fog az időbeosztásom és nem péntekenként fogok este 9-ig dolgozni, erre már régóta vártam és most örülök.

 

*kizárólag átvitt értelemben. Szó szerinti értelemben a nyaralás kedvezőtlenül befolyásolta a fogyókúrát.

**nem egyértelmű a siker, de ha rendes gyógyszert szedek akkor is vannak tünetek, plusz folyton álmos vagyok és zabálok (egyébként most is, lehet hogy ez az allergia része), szóval próbálom magamban erősítgetni a placebóhatást és nem mondogatni hogy cukorgolyókat eszem. Meg gyakrabban porszívózni.

***hogy egyesek szerint van esély hogy ba jó lesz batmannek, ha hl jó volt jokernek.

****nagyon kevés lánybúcsún voltam életemben (1), ezért nincs arról tapasztalatom hogy egy csomó idegen lány jól érezheti magát egymással és rengeteg piával.

csak el ne felejtsem elküldeni

Most csak azért hogy megörökítsem hogy még fent vagyok, hiába határozom el hogy többet ilyen nem lesz és igenis időben leadom a fordítást, csak egyre ilyenebb lesz. Legalább holnap nem dolgozom, remélem nem üttetem el magunkat a biciklin a meki felé menet az álmosságtól.

Egyébként meg egyrészt régi emlékeket idéz amikor tanulás avagy egy könyvbe való belefeledkezés közben meghallom a madárcsicsergést meg a villamost, másrészt egy kedves barátom is átnézte közben nagyon kedvesen amit összeírtam, tökre éreztem a törődést ahogy sorban beírogatta a teljes hasonulást a ragokhoz meg minden. Majd máskor is kéne, csak akkor időben el kéne készülnöm hozzá, haha. Meg ilyen kedves kommenteket is írt:

az eredeti olyan, mintha a daganatsejtek felügyelnék az immunrendszert

különben kicsit olyan, hogy “ma kaptuk a hírt, hogy a v*ses*jtes karcinóma miatti nefrektómia egyik tünete a hivatalos felderítés”

meg a dicséretet is kimásolom, mert jól esett, még ha rögtön vissza is vonta:

amúgy brutális szöveg ez

2:43 AM és tök jól megcsináltad

me: ez jól esett

ő: már amennyire én meg tudom ítélni

 

#1081

Tegnap egész jó napom volt, délelőtt kitaláltam egy új biciklis útvonalat, és el is ment arra a kis csigacsalád nagyon édesen. Közben komolyan elgondolkoztam hogy futnom kéne, hátha attól boldog lennék (hát igen, a fogorvos csaj példája megérintett). Utána idillien ebédeltünk a közeli Mekiben.

Délután Gé elvitte a gyerekeket az anyukájához, és enyém volt a lakás. Ki is használtam, először tornáztam idétlenül ugrabugráltam az ugrabugrálós videóra (igen úgy tűnik még a saját családom előtt is szégyellős vagyok kicsit) (meg ha itt vannak nehéz megkaparintani a számítógépet), utána felsúroltam a fürdőszobában a padlót (újabb 5 százaléka a teljes felületnek), közben meghallgattam a lelki egészséges mindentudás egyetemét (amit több mint fél éve hagytam elől a levelezésben hogy majd). Mindeközben sikerült a mozit is összeszervezni.

Már rég gazdag lennék, ha annyiszor kaptam volna száz forintot, ahányszor ez megtörtént velem, a film elején kiszemelek egy szereplőt hogy ismerem a színészt, egész végig gondolkozom a nevén, a végén kiderül hogy nem is ő az. Na jó, ha annyiszor kapnék egymillió forintot, akkor lennék tényleg gazdag.

A Lopott idő nagyon jó kikapcsolódás, látványos, Justin Timberlake közepesen macsó, a csajnak (állítólag) túl vékonyak a lábai, és nincs benne elhízott személy. Ez biztos valahogy összefügg az órájukkal.

Utána megint kaptam hasznos tanácsokat, például hogy idén öltözzek fehér-vagy kékiszap-katasztrófának, illetve hogy következő hobbiként válasszam a rúdtáncolást, vagy a modellhelikopterrel való 3D filmezést. És megvitattuk, hogy a magyar reklámszöveggyártók mind szánalmasan bénák vagy inkább pechesek mert magyarul minden rosszabbul hangzik.

A nagy beígért lehűlés, ború, zápor-zivatar, sarkvidéki hideg az elmúlt két napban percre pontosan azon a két órán keresztül tartott, amikor az intenzíves lánnyal közösen játszótereztünk. Amint beértünk a parkba, hideg szél kezdett fújni, és az eső is eleredt abban a percben, amikor megtaláltuk a játszóteret. Sokáig kitartottunk, hogy hátha jobb lesz, és lett is jobb, meg rosszabb is. Ezalatt megvitattuk a nyarat meg a pácienseinket, átsétáltunk a kresz parkba, láttunk szivárványt, Berci is megtanult elindulni a biciklivel, fejenként ötszázszor elestek (egyenesen már tudnak menni, de a murván és/vagy kanyargóson még kevésbé megy, szerencsére nem zavarja őket nagyon hogy folyton elesnek), kuporogtunk a bicikli benzinkút alatt, ahova a zápor elől menekültünk be, Nudli sírt és megnyugodott (nem szereti a mennydörgést, és az eső nagyon hangosan kopogott a tetőn), Berci és az intenzíves kisfiú jót bicikliztek együtt, az intenzíves kislány pedig extra édi volt végig. Búcsúzóul kaptunk még egy zuhanyt amíg elszaladtunk a kocsihoz.

amelyikben minden “érdekes”, talán a butulás teszi

Próbáltam vigasztalni magam, hogy milyen penge vagyok, úgy is elvégeztem az egyetemet hogy csak tizenkétszeri ismétlésre tudok megjegyezni egy idegen szót, de aztán a gonoszabbik énem kijózanított, miszerint az már 11 éve volt, tehát nyilvánvalóan butulok.

A hely tetszett, kóstolgattuk egymás kajáját, az asztalra csorgattuk (de csak mert csorba volt a kiöntő) és vedeltük a jázminteát, beszélgettünk a kaják* mellett zenetudásról, volt és tervezett nyaralásokról, kütyükről**, megterveztük a tea-és koktélivós, bangezős bulit, és egyszer sem kellett figyelmeztetni magunkat hogy kerüljük a benti témákat. Érdekes még nálam is halkabb emberrel barátkozni, főleg így hárman egymás mellett érdekesek vagyunk.

Veletek is mindig az van, hogy ha utólag már nem találtok meg vicces izéket amiket valaki más osztott meg korábban? Mint például az a filmrészlet amiben egy fekete kisfiú tök ügyesen zongorázik? (Igen, reménykedem hogy valaki belinkeli.) Mert akkor ez is egy firstworldproblem.

 

 

* “de hiszen ez leves!”, “ez a gőzgombóc leginkább… gőzgombócra emlékeztet”, valamint “a licsi úgy néz ki mint formalinba áztatott ökörhere”

** érdekes olyan társaságban lenni, ahol meglepetést okozok azzal hogy hallottam már könyvolvasóról

vidám lány: te mit viszel a bulira?

sulemia: basszus, még sütni is kell? bár lehet hogy túrós lepényt, mert pont tegnap gondoltam rá hogy azt már rég csináltam. nem ismered? olyan hogy csak bele kell szórni mindent a tepsibe, alulra vaj, arra lisztet szétteríteni, rámorzsolni fél kiló túrót…

belső hang: úristen, receptet mesélek!

sulemia: … arra megint liszt, rálocsolni tejet, és vaj. és összeáll sütivé, iszonyú finom lesz.

nem is gondoltam volna

Van az amikor az embernek vannak barátai, akiket nagyon kedvel külön-külön, és azt gondolja hogy biztosan jól kijönnének egymással, de ha ilyen célból összehozza őket, mégis csak hümmögés meg vállvonogatás lesz belőle. Arra jutottam, hogy jobb ezt nem erőltetni. Aztán meg véletlenül összefutok valakivel, aki egy barátomnak szintén jó barátja, és szimpatikus, és hagy nekem az almás söréből (finom), és kiderül hogy milyen jól el tudunk beszélgetni szerepjátékokról, az edzőtermek és a csinosan való öltözködés hátrányairól (=mások látnak)*, a pszichiátriáról, a hipnózisról, a lipótról, meg hogy a harmincasok már középkorúnak számítanak-e.

 

*ez még kérdés maradt számomra, hogy tényleg jogos érv-e azért nem öltözni csinosan, mert gusztustalan emberek ne nézzenek meg, vagy ez is csak magyarázkodás

tovább az önismeret mélységes szakadékába

a barátkozással meg még az van, hogy ha akad valaki akivel úgy tűnik kölcsönös a szimpátia, akkor rögtön megijedek hogy elveszítem. és egyrészt célozgatok rá hogy teljesen megértem ha nem akar barátkozni velem tovább, másrészt annyira kínosan ügyelek hogy ne akaszkodjak rá, hogy az már elhanyagolásnak is számíthat, ami akár rosszul is eshet ennek a fiktív nemlétező személynek, de most időben észreveszem és semmi ilyesmi nem lesz.

Vajon az intenzíves csaj szomorkodna, ha mondanám neki hogy akartam neki vinni chocolate chip cookiest, de a tej miatt mégse, vagy örülne a figyelmességnek?

tegnap

meg az volt, hogy a régi belgyógyászat gyakvezetőmmel munkakapcsolat címén volt csoporttagokról, jelenlegi családról meg karrierlehetőségekről csevegtünk, meg nevetgéltünk, meg én egy mozart golyót is ettem. délután pedig az ikeában pók kesztyűbábot nézegettünk (de nem a volt gyakvezetővel) ami valójában kullancs, meg tükröket (és csak percek után néztem meg magam az egyikben, robot vagyok-e). később teagolyót ittam, amit az izmos nő szolgált fel. a korábbi nézeteltérések tisztázása közben kicsit elment olyan irányba a hangulat hogy mért nem volt mégsem igaza a másiknak, de azért remélem nagyjából elsimultak, meg tanácsot is kaptam.  ja meg az is jó volt még hogy mesélhettem a sémákról.

még mindig a vendvidék

3.

Reggel megjött a nyuszi. A gyerekek nagy örömmel bontogattak mindent.* Utána elindultunk kirándulni a többiekkel, egész addig amíg Berci meg nem makacsolta magát, Nudlival barátkoztunk a struccal, majd visszajöttünk és én duzzogtam. Később húst szeleteltem és pácoltam, és próbáltam elhalgattatni a hangot hogy szarul fog sikerülni, aztán hallgattuk hogy hogy elfáradtak a kirándulók, aztán pánikba estem hogy egész este zuhogni fog az eső, elállt, és sütöttünk nagyon finom húst. Berci evett alufóliás krumplit meg csirkemellet meg marhát, és kijelentette hogy a marha a legjobb, büszke vagyok rá, ínyenc. A pszichológus extrém durvának értékelte hogy még soha ki se próbáltam a cigit, jó hogy valamiben durva is lehetek. Ittunk whiskys kólát, aztán végre játszottunk banget, még mindig jó játék.

4.

Szentgotthárdon a játszótéren fotóztam döglött fiókát. Hazajöttünk.

*Napközben már kezdték mondogatni, alig várják hogy hazaérjünk mert biztos otthonra is hozott ajándékot a nyuszi. Ugyanis pénteken lerajzolták neki hogy mit kérnek, Berci hero factory legót, Nudli meg múmiás lego skarabeuszt. Nem tudjuk hogy mondjuk meg nekik hogy a Nyuszi le van égve, és pénteken már ideje se volt, úgyhogy marad a csúzli meg a csoki (meg a pez!) amit ide hozott, meg még amit esetleg Nagyiékhoz visz, Mamáékhoz már annak is örülünk ha valódi csokit hoz és nem kakaómasszából készült tojást.

végre voltam kocsmában

Ahhoz képest, hogy fél 10-kor már ásítoztam és az órámat nézegettem. Aztán elkezdtek elszivárogni az emberek, és én sem pótoltam a kiürült poharamat, mondván úgyis mindjárt indulok. Aztán elkezdtünk Brainoizzal a közös addikcióinkról beszélgetni, én nagyon őszintén beszéltem a félelmemről, hogy hamarosan zuma ujjam lesz (olyasmi mint a teniszkönyök), ő meg afölötti örömét osztotta meg, hogy kamaszkorában még nem volt digitális fényképezőgép és internetes közösségi oldalak, illetve internet sem, mert akkor ő most egy csomó mindent sajnálna utólag. Aztán megnyugodtam, hogy már nem kell sietni mert elment az utolsó metró, és vettem még inni, aztán tapsival hármasban beszélgettünk az irodalomról, és úgy tűnik sikerült meggyőznünk hogy valóban várjuk a huzavoni kovácsok kalandjainak folytatását*. Aztán tapsival kettesben még beszélgettünk a barátságról, aztán fél 2-kor lassan elindultam haza mert másnap iskola.

*Az aranyló tíz tojásos rántotta  most nem jött annyira jól, mert már nem terveztem hogy még egy szelet vajas kenyeret eszem ma, de hát na. Valamit valamiért.

Amikor a vidám lány hosszan ecsetelte, hogy a mai kis hormontartalmú fogamzásgátlóknál mennyire kockázatos egyet is kihagyni, mert könnyen teherbe eshet az ember, és én megkérdeztem hogy nem örülne-e neki, ő meg bemutatott, az annyira meghitt pillanat volt.

ugye olyan mintha tavasz lenne?

Ilyet szeretnék még.

A nyomás is lejött rólam, megírtam és elküldtem és tetszett nekik és a fordító cég kérdezte hogy vállalok-e fordítást is.

Tapsival jót trécseltünk a croissant és a meggyes márványorta fölött, ahol utoljára Gével voltam amikor még nem jártunk, de már szóba került. Igaz nem feltétlenül csak kellemes témákról, de azért érintettük például a kérdést, hogy milyen műalkotások születnek, ha tapsi vesz egy csomó összeszerelendő svéd bútort, és az összeszerelési bulin előbb kerül elő az alkohol mint az imbuszkulcs.

Meg következtek isolde magánrendeléses sztorijai, és az ismerősökről való pletykák (én csak olyannal tudtam szolgálni hogy ki megy még külföldre), és a legó társasjáték és a lányszakasz és hogy ki miért és miért nem vásárol ruhát az anyukájával, és a kapcsolatok és a boldogság mítosz és a gyerekek és Berne és a fordítás és az iPad*.

 

*Nem is olyan drága.

Gyerekkorom Kedvenc blogjaim legendás állomásainak végiglátogatása során íme eljutottam az öltözködős buliba is. (Nem, természetesen nem ugyanabba, amiről lucia tavaly írt.) Előtte csak úgy tudtam magam elképzelni, amint a háttérbe húzódva üldögélek és kedvesen mosolygok, és kezdetben így is volt, (miközben Isoldéval a munkahelyeink visszásságait tárgyaltuk ki) később azonban már nem. Most itt következne egy hosszú beszámoló arról hogy kitől mit kaptam, aminek némileg gátat vet a legendásan rossz memóriám, de azért próbálkozom. Az ékszerekkel kapcsolatban nagyon visszafogott voltam, tekintve hogy azt a párat sem hordom ami már eddig is a birtokomban volt, pedig tetszenek. Aztán az egyik mégis hazajött velem (ööö… tessék máris. kié is lehetett.). Suematrától kaptam rúzst, ami olyan színű mint a szám csak kicsit erősebb, mindig ilyenre vadászom és nehéz találni, meg Isolde napszemüvegére is rátettem a kezem, ő már unja és újat szeretne venni, az enyém meg eltörött és ebben szeretnék biciklizni hogy ne menjenek a szemembe a muslincák, de azóta sosem süt a nap ha biciklizem, pedig már egy nap is eltelt. Kezdetben a ruhákkal szemben is bizalmatlan voltam, később jóval kevésbé, a végén azzal mentegettem magam a nagy ikeás zacskónyi cuccal a kezemben, hogy utoljára Isztambul előtt vásárolgattam magamnak ruhát. Suematra tükre tuti vékonyít, bár Gének is tetszett amit itthon megmutattam neki magamon, több másodpercre is képes volt elszakítani a pillantását a vb-től miattam. Megkaptam lucia macskás tunikáját és alie kordbársony nadrágját lánykorából (kordbársony nadrágból sosem elég), meg egy kosztümöt (suematra húgától, azt hiszem) amire én bohó fejjel azt gondoltam hogy vizsgázós kosztüm, de isolde felvilágosított hogy vizsgáztatós. Valamint láttam Agnust és Suematrát Tatu lányoknak öltözve fényképezkedni. Aki elég furfangos biztosan talál róluk képet a facebookon (nem).

Már csak a legendás peremkerületi talponálló meglátogatása hiányzik a boldogságomhoz/a berúgáshoz/nem is hiányzik.

3d

Impatient már régóta bíztatott a 3d szemüveg beszerzésére, hogy rendeltetésszerűen nézhessem a képeit (mert natúrban már megnéztem, de az mégse ugyanaz). Kitartó munkájával, időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve végre szert tettem rá, és meg is lett a gyümölcse:

Ha valakinek nincs szemüvege,  az Atlantis legóhoz ingyen jár.

Így az is bebizonyosodott, hogy ha egyszer eljutunk az Avatárra akkor fogom látni 3D-ben, és megnőtt a valószínűsége, hogy szédülni fogok tőle.

Estefelé pedig zöld kakaót iszogattam az aneszteslány társaságában (azt nem írhatom hogy vele, mert ő rózsaszín (sic.) kakaót iszogatott), miközben jól kibeszéltük magunkat, különösen a rossz anyaság szempontjából, de azért egy kicsit az ijú nemzedéket is, akik nem mindig tesznek meg mindent hogy jó anyáknak érezhessük magunkat, és tényleg csak érintőlegesen, de az idősebb nemzedéket is érintettük, hasonló szempontok mentén.

…és kiderült hogy a haverom az impatient nevű kommentelő, és felhatalmazott hogy ezentúl így szólítsam a blogban, a “haverom” úgyse volt túl jó név, egyrészt nem túl specifikus, másrészt inkább barátok vagyunk azt hiszem, és kevés híján majdnem 3 pontot is elértem a Bejewelled Blitz-ben az iPhone-ján, igaz be volt kapcsolva a súgás funkció, és végre megjött tapsi, és hozott nekem pólót:

impatientnek pedig hand-made nyulat, melyet aztán mindenféle pózban lefényképezett (pl. a korsó fülébe kapaszkodva egy narancssárga lufit szorongat), és felelevenítettük a régi humoros élményeket, és megbeszéltük hogy kire mekkora hatással volt a gimis időszak, impatient szerint belénk nevelt egy hamis különlegesség-érzést (nem ő, hanem a gimiben töltött idő), de ez én nem éreztem így, tapsi szerint meg nem hamis, és szóba került hogy ki hol hány liter töményet fogyasztott egyszerre életében, mire én közöltem hogy szerintem épp most ittam meg a legnagyobb mennyiségű alkoholt (4 dl bor.) (nem röhög.), de tapsinak állítólag a férjem azt újságolta az AIC koncerten hogy a múltkor nagyon kicsit becsípve mentem haza egy társas összejövetelről, és nagyon aranyos voltam, és fel vannak hatalmazva hogy leitassanak, és ettünk perecet, és tapsi közölte hogy a mensások egytől egyig retardáltak (ez azért vicces mert oximoron), és beszéltünk a fontos dolgokról, később lassan elindultunk, és rögtön jött mindkét busz, és az ajtónyitás közben azon gondolkoztam, hogy aki elhívta a liftet az már felkelt vagy csak most ért haza, és még ébren voltam amikor Nudlika átdübörgött a szobánkba és befészkelte magát az apja mellé, aki meg cserébe jól megpuszilta.

Gyűjtögetem a blogos ismerősöket, több úton is: 1. rájövök hogy az ismerőseimnek van blogja, 2. megismerkedem bloggerekkel, 3. rájövök hogy a bloggerek régi ismerőseim, a 4.-el eddig sikertelenül próbálkozom, rávenni az ismerőseimet hogy írjanak blogot.

Az élmény-megfizethetetlen

Aztán mégsem úgy lett, hogy legközelebb én voltam az akiről lucia nem tudja hogy én vagyok az, mert ő hívott meg személyesen, és én voltam az egyetlen akivel még nem találkozott, meg a nevemet is mondtam.

Nem fogok áradozni, mert az olyan tinis lenne, maradjunk a száraz tényeknél:

– most már megalapozottan jelenthetem ki, hogy nem szeretem a nyers húst steaket. De ez senki másnak nem hibája, én teljesen az ínyenc ellentéte vagyok, biztos vagyok benne hogy a lehető legfinomabban volt elkészítve.

– a bloggerek szeretik a chocolate chip cookiest.

– most látom, hogy az elhangzott témákat milyen részletesen fejti ki brainoiz, egy kiegészítésként megjegyezném, hogy pályaválasztási tervek is elhangzottak, miszerint eladó egy túraboltban vs kóser hentes.

– rengeteget vihogtam, de van egy kis esély hogy nem volt annyira idegesítő mint belülről érződik utólag.

– a bloggerlányok haja vörös.

15 years it’s been

volt osztálytárs1: Én csak egy kis hangya vagyok a gépezetben.

 

volt osztálytárs2: Ha minden jól megy építkezni fogunk.

volt osztálytárs3: A tervek még nincsenek teljesen kész, de már majdnem elkezdtük.

 

volt osztályfőnök: Ahogy most beszéltek magatokról, pont olyan viccesek vagytok mint régen.

volt osztálytárs4: Csak most már tudsz rajta nevetni is.

 

Még maradtam volna, mennék holnap is.

kedves párbeszéd

sulemia: Fel kéne állnom, recdeptet írni. Most már mindjárt felállok. Á, ha először nem receptet írok hanem a beszámolóra készülök, akkor csak ide kell átülnöm az ágyra.

szőkehajú: Úgy hiányoztál.

…so why don’t you kill me

Nagyon akartam tudni. Megkérdeztem. Válaszolt. Örültem. Elfelejtettem.

Nem lett ma sörözés, küzdök a paranoiámmal: amióta én is voltam, minden találka elmaradt. Tudom, tudom, semmi köze.

A munkahelyemen viszont határozottan sokat dobott a közhangulaton (legalábbis az enyémen) az újak érkezése, Copfos: poénkodás, viccelődés, lustálkodás (igen, beköltözött a szobánkba, de valahol azért mókás a sz.gép fölött marakodni), Szőkehajú: hozott hangszórókat, hogy lehessen zenét hallgatni.

A haverom azt mondta, hogy írjak blogot aztán cseszegessem hogy mért nem olvassa, de ehelyett az lett hogy írok blogot és cseszegetem hogy mért nem válaszol a neki írt levelemre, úgyhogy basically minden maradt a régiben.