annyira sikerült kipihenni magam múlt hétvégén hogy jól le is betegedtem (de idén legalább nem karácsonyra! legalábbis remélem akkor jól leszek, még nem zárja ki), a szokásos agonizálás után, a szokásos bűntudattal kísérve eldöntöttem hogy arra van szükségem hogy itthon maradjak és pihenjek.*
úgyhogy a héten itthon voltam, amit elsősorban passzív pihenéssel töltöttem pl félbehagytam a the crownt és megnéztem a Sex educationt (nagyon aranyos, így negyveniksz évesen sokszor elég fárasztó de minden kamasznak látnia kéne) (de nem a szüleivel) (most gondolkozom hogy tudnék kedvet csinálni hozzá az én kamaszaimnak) (tutira hasznosabb mint a thirteen reasons why).
valamint főztem magamnak teát és pudingot, néztem egy csomó falmászást, kitaláltam hogyan dobhatnám fel az ezer éves ikeás cserélhető égősor karácsonyi szettjét: a masnis, fehér papírdobozkákat csillogós filctollal színezgetem, darabja meg is van kb egy óra alatt és csak 24 van** de most kiélvezem hogy most ilyen időigényes hobbi is belefér átmenetileg.
és mivel gyerektelen hetem van, életemben először az ádvent kezdete előtt napokkal be volt pakolva az ádventi naptár és mikulás előtt több mint egy héttel egyben vannak a mikulás csomagok, elmondhatatlan érzés. azt gondolom mindenkinek boldogabb lenne az élete ha több időt tölthetne otthon egyedül***, kár hogy ez annál nehezebben megoldható minél több tagból áll a család.
*ebben az a nehéz hogy régebben azt tartottam megfelelő indoknak a táppénzre ha ki se tudok kelni az ágyból, de mióta felnőttem nem kerültem olyan állapotba hogy fizikailag ne tudjak felkelni, voltam lázasan oviban a gyerekért, takarítottam két hányás között gyerekhányást, és dolgozni is jártam be mindenféle állapotban, egyszer pl. majdnem összeestem a napok óta tartó fájdalomtól. viszont betegen dolgozni rossz, ezért próbálom ezt a vonalat kicsit beljebb hozni a halott állapottól ahol engedélyt adhatok magamnak betegnek lenni, de elég nehéz.
**már 7,5 kész
***jó vagy lehet hogy nem mindenkinek, de nekem biztos