miközben a blogom szép lassan átmegy időjárás-kibeszélő blogba (egész hideg lett, még a hó is esett, aztán újra enyhült az idő és szerencsére egyszerre el is olvadt az egész) összeszedem mi történik velünk mostanában
– a Pyramids is jó (Pratchett), terveztem megnézni hogy ez volt előbb vagy a Hyperion, de gondolom ez is ilyen közös tudás hogy a piramisok valahogy megváltoztatják az idő folyását. És tadam, egy évben jelent meg (1989).
– Nudli nagy felelősségtudattal és odaadással megtanulta a walesi bárdokat, felmondta hiba nélkül, másnap a tanárnő feladta a Toldi előhangját és első énekét (16 versszak de több mint kétszer hosszabbak mint a w.b., szóval még több)
– mostanában én vagyok a Nő Aki Sosem Találja A Kulcsát (amellett persze Akinek Sosem Fognak a Tollai és egyben Aki Járt Papírboltban Hogy A Gyerekei Tollába Betétet Vegyen, De Elfelejtett Magának Jó Tollat Venni)
– ma reggel lefényképeztem a napfelkeltét (ez már majdnem időjárás), és a suliba menet láttunk egy ufót, de lehet hogy a vénusz volt (egy fényes folt volt az égen)
– elpusztult az állatkánk, az én megtisztelő feladatom volt a földi maradványait áthelyezni egy cipősdobozba, amiben majd eltemetjük, erre az élményre nem vágytam köszönöm
– valamint azt is megtapasztalhattam, hogy a metrópótlóról leszállítanak hogy végállomás, majd az aluljáróba leérve sorban állnak az ellenőrök és hangosan biztatják a népeket hogy fussanak mert bent áll az utolsó metró, szerencsére nem voltam azok között akik ezután visszafáradhattak a lépcsőkön a buszmegállóba
– Berci megmutatta nekünk a Crawling in my Crawl című remekművet
– és végül is már negyed tízkor eszébe jutott hogy holnap kiselőadást tart Karinthy Frigyes életéből

Advertisements

Am I the Only One Around Here

akivel néha hónapokig nem történik semmi aztán pár nap alatt hirtelen minden? Most például pénteken ugye volt a farsang (végül mindkét gyerek osztálya nyert, valójában minden osztály nyert a saját kategóriájában), utána elmentem fogorvoshoz és kicsit megnyugodtam mert lehet hogy mégse kell kihúzni a gyökérkezelt fogam (amire egy vagyon volt a korona), hanem csak feljebb torlódott az alsó állkapcsomban a szemben lévő fog és ez terhelte túl. Utána még röntgenre is beugrottam, gyors volt mert szerencsére az emberek többségének nem ez a péntek esti programja.

Szombaton ezer év után végre voltunk újra tornázni, sőt most először lábsúlyt is használtam. Délután pedig végre voltunk szélcsatornában repkedni. Menjetek el ti is. Írok róla külön.

Miután többször eldöntöttük és visszavontuk a döntést, vasárnap végül mégiscsak leugrottunk Siófokra az öcsémékkel, és nagyon jól tettük, mert abszolút be volt még fagyva a balcsi, és elég sima is volt ahhoz hogy lehessen korizni, és a nap is sütött és tömeg se volt, szóval szerintem mondhatjuk hogy tökéletes volt.

Hétfőn pedig munka után sikerült bezsuppolni a patikat a kölcsön macskaszállítóba és elfurikázni az állatorvoshoz. Az állatorvos egy drabális, végtelenül kedves és állatbarát hapsi volt. Végül közösen úgy döntöttünk hogy Foltin már nem lehetne segíteni (meg lehetne műteni, de nem biztos hogy meggyógyulna), és már nem akartuk hazahozni nézni a hatalmas tátongó vérző lukat az oldalán (ja és azért se csesztetett minket hogy mért csak most vittük, nagyon cuki volt tényleg) (és szinte nem is kért pénzt pedig elvileg maga a vizsgálat többszöröse lett volna), úgyhogy tőle szomorkodva elbúcsúztunk. Albin is van daganat, de jóindulatú, puha és nincs kifekélyesedve, így semmilyen gondot nem okoz neki, reméljük sokáig így marad és nem is fog nagyon szomorkodni egyedül.

Keddre kicsit kidőltem.