Közben tegnap éjjel befejeztem a Neuromancert, ezt a könyvsorozatot lucia tanácsára olvastam rossz sorrendben (Count Zero, Mona Lisa Overdrive, Neuromancer) mert így elvileg könnyebben érthető, és valószínűleg tényleg, de azért így se volt nagyon érthető 🙂 Elképesztő hangulata van, Gibsonnak megdöbbentő ötletei vannak, pl hogy a kiberteret megjósolta évtizedekkel előre. Nem tudom hogy csalódás vagy örülök hogy ahhoz képest amit elképzelt, az egész sokkal hétköznapibban, unalmasabban néz ki. Lehet hogy ha egyszer jobban elterjed a VR akkor tényleg lesznek ilyen táj meg utca szerűségek a neten, bár lehetnek azért egy (tíz) fokkal kevésbé pszichedelikusak mint ahogy Gibson leírja. A sztori is érdekes, szerintem azért most többet kivettem belőle mint első két olvasásra, legalábbis egyelőre többre emlékszem, lehet hogy pár év múlva újraolvasva megint teljesen újdonságként fog hatni. Amiatt nehéz hogy nemcsak hogy nem szájbarágós, ránk bízza hogy az utalások alapján rájövünk-e hogy mi történik, hanem szerintem néha ki is hagy fontos részeket a cselekményekből és a leírásokból, amik talán neki egyértelműek, ezért sokszor nehéz követni. Lehet hogy ez a védjegye, majd ha olvasok tőle mást is akkor kiderül.

Főleg sorozatok

Ezt ezer éve kezdtem el írni, aztán valamiért félbemaradt.

  • Még tízezer éve befejeztük a Better Call Sault, főleg az utolsó évadnál egész furcsa érzéseim lettek hogy miről is szólt ez az egész. Úgy fogalmaznám meg, hogy a bűnözők élete nem csak pénzről és csillogásról szól, és mintha azt próbálná boncolgatni hogy kerül be valaki ezekbe a körökbe és miért, és milyen hatással van ez hosszú távon az ő és a körülötte levők életére. Lehet hogy a Breaking Bad is, azt nem láttam, csak az a kémiatanár szemszögéből, ez meg főleg Saulra (és Kimre) (és Mike-ra) koncentrál. Főleg az utolsó pár rész volt kiábrándító, ugyanakkor volt benne valamennyi katarzis. Most meg akarom nézni a Breaking Badet.
  • Utána megnéztük a True Detective harmadik évadát, kicsit óvatosan kezdtük mert a második évad elég csalódás volt. Izgalmas volt, bevonzott, jók voltak a karakterek és a színészek is. Érdekes volt a 3 idősík között váltogatás. Viszont szerintem a történet és annak a logikája kicsit áldozatul esett a hatásosságnak, hogy a sorozat minél több és intenzívebb érzést váltson ki: izguljunk, lepődjünk meg, szomorkodjunk, csodálkozzunk stb. Nagyon sok nyitott kérdés maradt bennem a végén, sok mindent nem tartottam logikusnak, emellett felvetett olyan témákat amit aztán nem zárt le. De egynek jó volt 🙂
  • A Good luck to you, Leo Grande egy rövid sorozat, egy évad, pár részből áll. Érdekes a témája – az egyik főszereplő (Emma Thompson) egy idősödő özvegy nő aki egész életében végtelenül prűd volt, és most elhatározta hogy meg akarja tapasztalni a szex érzéki oldalát felszabadultan. Ehhez egy fiatal, jó testű szexmunkást talál, akinek szintén megvannak a maga démonjai. Nem tudom a színész nevét, de ő is jó volt szerintem, mármint a színészi játéka is (a szeme pedig egészen különleges színű). Kicsit néha sok volt nekem a húzd meg- ereszd meg, de tetszett, jó téma és fontos. Olyan emberrel érdemes megnézni aki közel áll hozzánk érzelmileg és testileg is, de nem gyerekünk-szülőnk.
  • Az Everything, everywhere, all at once teljesen elborult film (jó értelemben), a szereplők mindenféle párhuzamos univerzumokban élő énjeik tudata és képességei között váltogatnak, végig nagyon kaotikus és vicces. Témája is van. Tetszett, és sírtam a végén.
  • Megnéztük az Afterlife-ot, az első 3 (vagy 4) részt végig sírtam, nevettem is közben de aztán meg újra folytak a könnyeim. Később is elég sokat sírtam de már nem annyit mint az elején. Nagyon szép (az a premise hogy a főszereplő pár éve elvesztette a feleségét és most gyászol, közben egy aranyos és szép kisvárosban él, és fokozatosan megismerünk egy csomó másik embert is). Rá kellett keresnem hogy miért csinálta meg Ricky Gervais ezt a sorozatot, örültem hogy nincs tragédia a háta mögött, hanem pont hogy nagyon boldog a feleségével, egymás lelki társai, és megpróbálta elképzelni hogy milyen lenne elveszíteni. Azt akarta megmutatni szerintem a sorozattal, hogy fontos hogy értékeljük azt amink van. Nekem bejött, bár végig szomorú marad. De azért vicces is.
  • Befejeztük a Majomábécét (Merle), amit közösen olvastunk. Arról szól hogy egy tudós (talán etológus) és az új párja örökbe fogad egy újszülött csimpánzt és családtagként nevelik fel, közben tanítják jelbeszéddel beszélni. Majdnem az egész könyv nagyon érdekes, kedves, barátságos, meghitt, kicsit tudományos időnként. Innentől kicsit spoileres. Egyszer van egy utalás hogy valamiből még baj lesz később, de aztán a baj egész megnyugtatóan megoldódik. Aztán jön a vége ami teljes agyrém, nem tudom mit akart vele Merle, mérges voltam a főszereplőre is hogy ilyen hülye döntéseket hozott, meg hogy nem gondolkozott előre pedig voltak már előtte akik ugyanezt megcsinálták, tanulhatott volna a példájukból (nincs is rá utalás hogy mások ugyanezt a problémát hogy kezelték), és az íróra is hogy így írta meg. Próbáltam gyorsan rákeresni hogy a valóságban a hasonló kísérletek hogy záródtak de nem találtam meg gyorsan, úgyhogy ez most nem derül ki. Csak annyit találtam hogy a könyvet társadalomkritikának is szánta, de szerintem csak részben az emberi gyarlóság miatt történt ami történt, az előre tervezés hiánya is benne volt. Szóval a könyv jó de a befejezés pocsék.
  • Elkezdtük a The Peripheralt, ez egy scifi ami Gibson egy regénye alapján készült, feltételezem hogy elég sokat pofozgattak rajta de azért így is kicsit átjön, agyalós és kaotikus is eléggé, ha fáradtabb az ember, könnyen elveszíti a fonalat. 3 részt láttunk de még azt hiszem nem is jött ki az összes.
  • T nem hajlandó megnézni velem a Breaking Badet, mert már látta, úgyhogy egyedül kezdtem hozzá. Az első évad vége felé vagyok mégcsak, senki ne spoilerezzen. Nagyon tetszik eddig. Elég durva társadalomkritika is szerintem hogy a gimnáziumi tanárnak másodállás kell hogy eltartsa a családját, és hogy a tanári álláshoz nem jár olyan egészségbiztosítás amivel ingyen lenne a rák kezelés.

Ha diktátor leszek, tilos lesz a fűről összegereblyézni a lehullott leveleket, az útról aki akarja sepergesse de lombfúvózni, zacskóba tenni és elégetni is tilos, tegye vissza a fák-bokrok alá, ha végképp nem tudja elviselni a látványukat, a komposztálóba. Megengedett lesz a levelek kupacba gyűjtése hogy a gyerekek és kutyák ugrálhassanak benne, ebben az esetben kötelező lesz az ugrálást videóra rögzíteni és az interneten megosztani. Valamint tilos lesz kavicsot szórni bármilyen ágyásba.