Sosincs

Tanulás közben rendszeresen körbejárok az interneten, saját blogom is megnézem hogy van-e új bejegyzés.

Nem tudom eldönteni, hogy nyafogjak-e a zavartalanság hiánya miatt, amit a családom idéz elő, vagy örüljek hogy milyen aranyosak – bár átvonultam a hálószobába a laptoppal, Nudli délelőtt national geographic wild-ot nézett mellettem, a könyvtári állatos könyvét olvasgatta, és rengeteg érdekes részletet osztott meg velem (pl. hogy milyen gyönyörű az aranyfácán). Aztán meg bejött egy adag mágnesgolyóval és ékszereket készített nekem. Utána hármasban fényképezkedtünk a szép ékszereinkben, mert közben Berci is nagyon kreatív volt. Nudli mostanában rászokott hogy fura grimaszba rántja az arcát kb állandóan, mi meg folyton rászólunk és méregetjük hogy ez most tic-e vagy csak rossz szokás.

frissített bejegyzés

megint vizsgáztam ügyesen, és előtte egy napot akkora megfeszített erőkkel tanultam, hogy blogolni és kocsmázni nem is maradt időm (játszani még igen, úgy 2-ig*, amikortól már tényleg kritikussá vált a helyzet).

elmentem a kocsiért, hazajöttem, futólag elméláztam rajta hogy jutalomként zumbázok, de aztán jutalomként mégis inkább császármorzsát sütöttem (ausztriából származik, darabokra szedett csokis muffinra hasonlít, az íze is) és játszottam. Aztán elsiettem órára, aminek hamarabb vége lett, ezért hazajöttem, játszottam még egy kicsit, és utána mentem el a gyerekekért.

hazajöttünk és azóta nézem a genetikus motorokat, néha a gyerekek is idejöttek és drukkoltak nekik velem.

UPDATE: ez még 1-ig tartott, plusz újabb és újabb blogokat vettem fel a readerben, és gyönyörködtem ebben. sajnos minden pályán van egy rész ahol elakadnak a motrok, hiába fejlődnek napokon át. de hátha évezredek alatt… (azt nem bírná a laptopom)

 

*délután, nem éjjel.

egyedül a bűntudattal és a zenékkel

Ákosért nem vagyok oda, de azért a Valami véget ért-et valaki elénekelné kevésbé sírós hangon valamilyen nem szintipoppos alappal, akkor egész jó szám lenne.

(Fölényeskedett, mintha kiskorában nem hallgatta meg volna 20x egymás után zokogva bizonyos szakítás után.) Most vettem észre hogy ez is megvan nekünk itthon. De most visszatérek a Dark Side of the Moonhoz (Előtte meg végighallgattam a nin discography-t. Ezeket fontosnak tartottam megjegyezni, hogy kevésbé égjek). Ilyenekkel szórakozom ahelyett hogy az esetet írnám. Ugyanis mára szabadnapot kaptam, de szigorúan tanulási célból. Ezért a gyerekek átszállítása (áthelyezése, még jó hogy nem másolása), bevásárlás, a posta és a nyitvatartási idő kívülről való tüzetes megszemlélése és a teregetés után nem szedtem le a fát, és zumbázni és hajat festeni se kezdtem. Örülhetnék ha a játszásról is ezt mondhatnám. Ennek ellenére haladtam, egy már készen van, most a másodikra próbálom rávenni magam.

A bűntudatom lassan alábbhagy amiatt, hogy nem gondoltam a családi ünnepekre, és hogy most hétvégén illene ünnepelni őket, és amikor csütörtök este tanulás közben fél füllel meghallottam hogy Gé a tehermentesítésemet intézi telefonon az anyukájával, akkor nem ugrott be gyorsan hogy lehet hogy most hétvégén lesz az ünneplés, és nem szóltam.

 

The time is gone, the song is over, thought I’d something more to say.

azt a pár órát féllábon is kibírom

7.10: Majd útközben még nézegetem. Utána meg hazasietek aludni.
7.15: Vagyis utána elmegyek a játékboltba, aztán hazasietek aludni.
7.35: Összefutottam az anyósommal, egész úton együtt megyünk*. Sebaj majd ott még nézegetem amíg sorra kerülök.
8.05: Megérkeztem, M. szól hogy menjek be, már mindenki bent van, ő már végzett is.
8.10: Egy vizsgázót hallgatok, nem lesz itt gond.
8.50: Azért tudott olyat kérdezni amiről fogalmam sincs.
9.00: Még egy utolsó autogén tréning, játékbolt, és megyek haza aludni.
9.30: Illetve autogén tréning, játékbolt, lakás megmutatása az érdeklődőknek, alvás.
10.10: Érdekes élmény 2 óra alvás után relaxálni, ahogy becsukom a szemem megindul velem a terem.
11.00: Felolvassuk, hogy milyen nagy élmény volt az AT és mennyit segített az összes problémánkban, T. meg hogy végig nem érzett semmit (azért átment).
12.45: Mégis inkább villamossal kellett volna mennem.
12.55: Nincs Darth Vaderes star wars-transformer, de General Grievous van, jó lesz.
13.05: A villamos határozottan gyorsabb.
13.25: Hajtogatásra váró és levetett ruhákat tuszkolok pánikszerűen szekrényekbe.
13.35: “És, mennyiért szeretnének lakást venni?” “Hát, hogy beleférjen.”
13.45: Megint gyengélkedik a statgép.
14.00: ALVÁS!

*Nem az hogy meg tudnánk folytani egymást egy kanál vízben vagy ilyesmi, jót beszélgettünk. Csak hát a tételek.

Szuper, a tanulásra szánt első nap elment a beadandók megírásával (hja, hogy a határidő tegnapelőtt volt.) A második és egyben utolsó napra még hátravan még egy fogalmazáska, látogatás Berci leendő sulijába, a gyerekek beoltatása. Van-e olyan vajszívű vizsgáztató aki elnézi hogy a fentiek miatt a tételekre már nem jutott időm. Fogalmam sincs hogy lettem ilyen felelőtlen és léha. Meg még egy horrorfilmet is megnéztem önhibámon kívül, Gé odakapcsolt mielőtt elvonult aludni, a távirányítót meg a kanapén hagyta. A pszichopatológiai tünetlistánál meg minden jobb, ezek szerint még a koreai-amerikai hongkongi-japán-francia horrorfilm is. Ja mert közben meg aprólékos gonddal és maximalizmussal vagyok felelőtlen és léha, a 2 esettanulmányon olyan 10 órát mindenképpen eltököltem, nem csak winsoliztam végig.

rinyarinyarinya

félelem és reszketés, ezek mellett nyomor, idegeskedés, csömör, unalom, fáradtság, lustaság, rinya, szötyögés.

mi mást is lehetne tenni este 10kor, amikor aznapra még hátravan szűken mérve is 20 oldal, de már agya nincs az embernek (meg sajnos ha eléggé betojtam ahhoz hogy végigtanuljak keményen pár napot, utána mindig elvesztem a motivációm, és máris nem tanulok olyan keményen) mint csetelve lelket ápolgatni (ami egyébként nekem egyáltalán nem megy, nem is értem mért akarok én pszichiáter lenni), és megtudni hogy képen akár úgy is ki tudok nézni (amikor félrehajolok hogy ne lógjak bele plusz pislogok), mint egy elkényeztetett undok nőcske, és hogy azért kommentelnek nekem a népek mert én bevonom őket mint Vitéz László, és észrevenni hogy nagyon késő lett abból hogy percenként huszat ásítok, és összekészíteni a dednek az úszáscuccát meg a szendvicsét, és fürödni, és elájulni.  

a mai nap unalmas egyhangúságát nagy örömömre a paráztató de egyben szintén unalmas tét nélküli beszélgetés törte meg a vizsgabizottság elnökével, melyre a nap mint olyan rá is ment.

kriptamnézia: A másoktól már hallott vagy olvasott stb. gondolatokat sajátjának tartja az illető. /A magyar pszichiátria kézikönyve, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 2001./

ha bárki úgy érzi, valószínűleg jogos.

A tanulás első napja

Egész nap itthon, csak én és a tesztek, abból is vagy 80 oldal, 5-ös betűmérettel kinyomtatva spórolás végett, csomó nehezen értelmezhető és/vagy egymásnak ellentmondó kérdés, ugyanaz a kérdés kétszer különböző válasszal, egy része angolból van fordítva, ami részben ahhoz vezet, hogy olyasmin kell gondolkodnom hogy az USA hány millió dollárt fordít évente a pszichiátriai betegségek kezelésére, másrészt egy részét angolul, magyarul, sőt írni-olvasni sem teljesen tudó személy fordította, és a lektorálás is lemaradt.

Hadd osszak meg pár gyöngyszemet (addig sem blablabla):

Egy 18 éves lány iskolaorvosnál jelentkezik, azt meséli hogy étkezési zavarai vannak, túl sokat eszik olyan epizódokban amiket nem tud kontrollálni olyankor ha mások nem látják.

fejlődésben levő országok

Olyan emberek akiknél ez fellép nem emlékeznek az est eseményeire.

Az ember aki rémálmokat tapasztal nem emlékszik ezekre.

A köv mi igaz a narkolepsziára vonatkozóan:

Következzék még két teljes egyszeres választás kérdés, nagyon figyelek hogy mindent úgy írjak ahogy a papíron van, csak nagyobb betűmérettel:

A következők igazak a depresszíósok alvására kivéve:

A  Lassú hullám alvás menővekszik

B  Ha a kezelést abbahagyjuk erősebben visszatérr a REM alvás

C  Antidepresszánsok zavarják a REM alvást

D  Rövidített REM latencia

E  REM aktivitás megemelkedik az éjszaka elős felében

 

A következők közül mind igaz a pszichofiziologiás inszomniára kivéve:

A  Tipusosan a korai felnött korban indul

B  A stressz előhivja a pszichofiziologiás inszomniát

C  Akik ebben szenvednek nincs manifeszt pszichiátriai betegségük

D  Az alvás központokban 50% találnak ilyen állapotokat

E  Létezhet egy lehetséges genetikai háttér

 

Hát ennyi. Elismerem, én sem használok túl sok központozást, de… Na mindegy, a lényeg amit ki akartam hozni az egészből, hogy éljen, éljen, nem kell dolgozni! Majd kiderül hogy eljutok-e abba az állapotba, amikor már inkább dolgoznék.