oké felemelő volt ötkor kelni, lefényképezni a napfelkeltét (és a darut) (és a chemtrailt), kivinni a gyermeket a sportpályára ahonnan viszik őket busszal a világ végére versenyre, megnézni milyen a város szombat reggel hatkor, de valahogy nem úgy képzeltem hogy utána visszabújok az ágyba pár percet szundikálni és egy órát forgolódni, aztán feladom és felkelek. most egy baromi hosszú nap lett így előttem* és csak nemszeretem dolgok jutnak eszembe amivel kitölthetném, amiket persze jó lenne letudni, csak most nem érzem magam végtelenül energikusnak hozzá.

lenne egy csomó dolog amit le akartam írni, ezekből egyre vagyok nagyon motivált, hogy sikerült úgy összeszednem egy parkolási büntetést hogy még közben a parkolásra kifizettem 1330 forintot. nem tudom melyik a jellemzőbb rám, hogy ez megtörtént velem, vagy hogy muszáj megírnom.

na jó akkor már ezt is, mert fontos, múlt szombaton (április 21) kitűztem célnak havi 2 kiló fogyást, amiért ha sikerül majd jár valami jutalom (ha nem jut eszembe valami olcsóbb, befizetem magam szélcsatornára), az első héten egyelőre megőriztem a kiindulási súlyt, szóval még nem lehetetlen. azért írtam ki hátha tudom vele motiválni magam. és elkezdtem egy mini edzést is “jobb mint a semmi” felkiáltással.

*Nudli előtt is, de ő megszokta hogy korán kel hétvégén is

Most hogy második hete szabin vagyok, rájöttem hogy azért is voltam annyira lerongyolódva mert idén még nem voltam itthon két napnál többet, voltam szabin de akkor mindenfelé utazgattunk ami persze jó de nem úgy pihenés mint ez. Hogy akkor kelek amikor akarok, meg itthon is meg tudok csinálni pár dolgot ami nem nyomaszt tovább meg minden.

És most hogy három éve itt lakunk végre van függöny a nappaliban.

És a telken kipróbáltam hogy milyen a szabadban futni, és annyiban különbözik a futógéptől hogy nem a tévét nézem (vagy a pulzusom, vagy a kijelzőt hogy mennyi van még), hanem nyuszit, pockot meg döglött pockot, meg a kerítést hogy ki tud-e rajta szabadulni a kutya, és ellepnek a szúnyogok. És idén is viccesek voltunk, a  sógornőm szerint kéne egy tizes lista a legjobb tizes listákról, az első helyen saját magával. Meg társasoztunk (dominion, csótánysaláta, munchkin, penis panic lab), és idén is sokat aludtunk.

Persze mire a balcsira elértünk már elromlott az idő, viszont jó társaság gyűlt össze és jó kis heverészős hétvégét csaptunk, és a gyerekeink is összebarátkoztak néhány általunk jó fejnek tartott emberrel.

Harry most tanulja a patrónus megidézését a könyvben, kérdeztem a gyerekeket hogy ők milyen boldog emlékre gondolnának. Nudli azt mondta amikor 100%-os lett a matekdolgozat mindkét oldala és megtapsolták az osztályban, meg amikor idén biziosztáskor kapott oklevelet a manótanodában elért eredményért. Berci nem tudja. Mondjuk tényleg nem könnyű.

Hazafelé játszottunk pár Mr. X-et Gével, az utolsó azóta is tart.