Befejeztem a Siddhartát (viccesen az utcán álldogálva, mert már csak pár oldal volt hátra és mégiscsak modortalanság lett volna úgy megérkezni a kocsmába hogy köszönök, aztán belebújok a könyvembe mert érdekel a vége). Nem is emlékszem miken elmélkedtem a könyv nagyobb része alatt, csak hogy borzasztó racionális és intellektuális volt, a végére viszont teljesen bevonzott, tátott szájjal és szemmel bámuló kislány lettem. És irigykedtem hogy milyen jó lehet így élni (érezni, gondolkodni), bár azt gondolom mostanában jobb úton vagyok efelé mint amikor megpróbáltam nem érezni és úgy tenni mintha nem lennének szükségleteim.

(most visszaolvasva hozzátenném, hogy a linkelt posztban linkelt formula is arra utal hogy le kell vinni az elvárásokat, hogy még könnyen tudja teljesíteni az élet, és boldogok leszünk, ma már amit lucia stroke-nak nevezett azt szükségletnek hívnám de amúgy ugyanazt gondolom amit akkor írt: mindenkinek szüksége van valamennyi szeretetre, törődésre, odafigyelésre, nem mi döntjük el hogy mennyire, nem lehet lecsökkenteni vagy eloszlatni vagy ilyesmi, és ha nem töltődik be nem lehetünk boldogok) (annyira elkanyarodtam, hogy fogalmam sincs hogy ezzel kapcsolatban a Siddhartának van-e bármi üzenete, és ha van, mi az)

Advertisements

Újabb kísérletet tettem a blogom visszaolvasására, de tessék 3 perc múlva máris luciáét böngészem.

sütik, ruhák és én

Én ilyen retspih vagyok (a hipster ellentéte, rossz értelemben), mindenbe csak akkor fogok bele ha kiment a divatból. Például 2009-ben kezdtem blogolni, és idén jógázni. A macaront elszúrtam, mert még hipszterség korszakában tanultam meg, vagy legalábbis a határon van. A Szamosnál tanultam egy nagyon édi sráctól egy pici üvegfalú helyen, és magamhoz képest meglepően kevéssé zavart, hogy a két sütisütésben gyakorlott társamon kívül egy kedves társaság is figyelte a cukrászdából ahogy pasztellrózsaszín (levendulás!) pöttyöket ügyeskedek sütőlapra nyomózsákkal.

Korábban volt hogy bizonyos ruhát azért kerültem mert épp divatos volt. Ebből már kinőttem, ballonkabátot is szeretnék, csak sose látok olyat ami tetszik (pedig ősszel már megnéztem két helyen, most meg a Tally Weijlben). A ruhacserélős buli meg azért jó, mert olyan cuccokat is felpróbálok, amiket a boltban nem, sőt aztán hordok is olyan cuccokat (ld. rózsaszín póló tüllbetéttel a nyakán), amit magamtól nem jutna eszembe. Sőt a próba közben szakértői véleményeket is kapok*. Kezdem felvenni a lendületet, most épphogy nem álltam neki áttúrni Isolde szatyrát az utcán amíg bement a boltba üdítőt venni. Ja és olyan véleményt is kaptam, hogy ha még tovább akarok fogyni az már kóros, de szerintem még nem kell aggódni amíg épphogy be tudom gombolni lucia nadrágjait, amikből kifogyott.

 

*Suematra: a trapéznadrág nem áll jól, ne vidd el!
sulemia: meg hosszú is, és nehéz lenne felvarrni.
Isolde: tök jól áll, vidd el! Nincs egy magassarkúd amivel hordhatnád?

sötétzöld

Itt ülök sütétben, nyitott ablaknál, hogy a bogarak ne jöjjenek be a szobába, csak a hűvös. Ennyire zöld vagyok, pedig beindíthatnám a légkondit is. És percenként ellenőrzöm a világhálót, hogy megtudjam másokkal mi történik a világban, és időnként tényleg történik valami érdekes, ami változó intervallumú pozitív megerősítés, ami miatt ezentúl is így fogok tenni ha gépközelben vagyok. (Ott még nem tartok hogy strandolás vagy kocsmázás közben se tudjam megállni) (Majd ha lesz tabletem)

Mindenképp szeretném megörökíteni, hogy ma végre biciklivel jöttem, az idei biciklis szezonban először. Ehhez több tényező összejátszása segített: 1. nem volt a seggem alatt autó, 2. Gé felpumpálta a kerekét, 3. tegnap voltunk próbaúton a gyerekekkel és kiderült hogy még tudok biciklizni, 4. még egy kolléganőm azzal jött a héten, sokkal messzebbről mint én, és ő is túlélte, 5. épp nincs semmilyen halálos betegségem ami megakadályozná, 6. nem kell délutáni pokoli időjárásban hazamennem, 7. nem volt a seggem alatt autó. Nem csoda hogy ennyi idő kellett. Új útvonalat próbáltam ki, nincs benne felüljárón átcipelés, és gyorsabb is.

Az első kívánságom máris teljesült, megkaptam idén is a kívánságlistás játékot, és csak annyit kellett tennem, hogy amikor lucia megkérdezte hogy elküldje-e nekem is, nem mondtam hogy hát nem is tudom, ahogy gondolod, végülis mindegy, hanem bólogattam, hogy ühüm, az jó lenne, köszi.

Arra gondoltam hogy idén kreatív és egyedi módon a fizikai, pénzzel megvehető kívánságaimat írom le. Íme:

– kanapé, hogy végre meghívhassam a barátaimat lakást avatni (a mostani cikisen kicsi és gagyi és a kínaiaké volt)
– csökkenő fontossági sorrendben: lámpák, függönyök, karnis (bár a karnis fontosabb, mert nélküle a függöny mit sem ér, lásd: szeretlek mint függöny a karnist), kilincsek
– kütyük. könyvolvasó, iPad, kinect/wii (mostanában azzal mentegetem magam a testmozgás hiánya miatt, hogy enélkül lehetetlen) (mármint az utolsó. az első főleg olvasáshoz hasznos) (iPadre nem tudom hogy szükségem van-e, ha lenne tuti végig játszanék ügyeletben)
– masszázsfotel/-kád
– csizmám már van, és majd karácsonyra meg is kapom (gondoltam azért felírom)
– Devastator (igazából Nudli szeretne, és ő döröpidornak hívja (nem darapidor, döröpidor!), és nem lehet kapni)
– és hát nagyobb lakás, tengerparti nyaralás, saját kertes ház, medence, jacuzzi, smart, apartman toszkánában, vitorlás, helikopter…

De valójában ez mind nem fontos, csak hogy karácsonykor legyen süti és jókedv. Sőt a karácsony csak néhány nap az évből, szóval inkább egész évben legyen jókedv, és süti ne.

Most pedig továbbadom sok szeretettel Tapsinak, Vidnek, Galadnak, Teodorának, Kisfeketemadárnak és nek.

a nap jó híre rovat

olyan izgatott lettem, hogy hirtelen egy halomnyi kakaós győri keksz vándorolt a tálból a kezembe, alig győztem visszapakolni, ha már hízom akkor inkább olívás kenyértől*, a mohó olvasást csak egy újabb kenyér megkenéséig szakítottam meg.

Nagyon is egyetértek, nemtől és fajtól és társadalmi helyzettől és hivatástól és elvárásoktól függetlenül mindenkinek joga van a saját blogján arról és olyan stílusban írni, poénkodni, nyafogni stb amiben akar, és nem kell foglalkozni azzal hogy ki mit szól.

Emellett meg nagyon egyetértek abban hogy fontos lenne a bloggeretika (=ismerősök után nem kukkolunk), tudtommal személy szerint alkalmazom is.

*mindkettő a tegnapi buliból maradt, amiről majd később.

Isolde

Most egy darabig félve fogok a readerben rákattintani a címekre, hogy megnyílnak-e a blogok, vagy máshol is a 404 fogad. Hiányozni fog, és máris hiányzik, akkor is ha ma pont találkoztunk.