legalább időrendben van

Vasárnap hazajöttünk a bortúráról, kiderült hogy mindkét gyerek köhög, Nudli be is lázasodott estére. Ezen kívül le lehetett tölteni az eredeti zumát, és éltem a lehetőséggel. És elhatároztam hogy márpedig én nem megyek hétfőn dolgozni, hanem elviszem Nudlit orvoshoz. (Meg mostam-teregettem, de csak az érdekeseket írom le.)

Hétfőn örültem hogy elvittem, ugyanis kiderült hogy skarlátja van. Gé kapott 1000 pontot, mert miután hazahozta Bercit a suliból, elment fogadóórára. (És végighallgatta 3 szóban hogy Berci okos és ügyes, és 20 percben hogy viszont lassan dolgozik ami baj mert ezért nem kap sok piros pontot és ellenőrizzük itthon a piros pontjait. Arról nem esett szó hogy eddig az összes magatartás és szorgalomjegye ötös.)

Kedden már Berci is itthon maradt, mert a köhögés mellé hőemelkedés is társult. Nagyival, én meg elmentem hősiesen dolgozni, ügyeltem is. (8/10, és az esti viziten ilyeneket is hallhattam hogy az egyik betegnél egy csomó rohadt kaját találtak és a cappy felrobbant a nővér kezében amikor kidobta, a másik meg belekakált az éjjeliszekrény fiókjába, és a takarítónő csak félig takarította ki.)

Ma vettem gyertyát, anyu meg adott tálat, és így végre összeállíthattam az idei ádventi koszorút:

Már évek óta ehhez hasonló, és évek óta nem készül el időben és vasárnaponként elfelejtjük meggyújtani és valamikor hétköznap pótoljuk be. Hát igen, az ünnep fénye. (Mostantól kerülni fogom a karácsonyos témájú posztokat/összeállításokat/nyilatkozatokat, még csak november van és már legalább két helyen jött szembe hogy a gyerekek csillogó szeme teszi ünneppé az ünnepet. A karácsony folyamatos változáson megy keresztül, a napisten ünnepe -> Jézus születésének ünnepe -> a szeretet ünnepe -> az ajándékozás ünnepe -> a mézeskalács illatának és a  gyerekek szemének csillogásának ünnepe.)

Mostanában egész praktikus kérdésekkel is rátalálnak a blogomra, pl. “fényképes nyakláncok”, és “3D szemüveg készítése tic tac dobozból”.

A bortúrán két mély benyomásom lett, a Fritz pince és Vida Péter. Röviden.

Na jó, kicsit kifejtem. A Fritz tanyán aludtunk volna, ha a szervezés a tervek szerint alakul, így csak egy kellemes órácskát töltöttünk ott, amíg a szervezés igyekezett helyrerázódni, kárpótlásként pedig kaptunk mustot, rozét, és megnézhettük a pincét*. Minden borospincének van természetéből adódóan némi dungeon érzete, ennek vizsont ódon kísértetkastély hangulata van.  A lámpa felfüggesztéséről lógó penészes pókhálókkal, a kovácsoltvas rácsokkal, a hosszú herripotteres asztallal. És a kis kápolna a gyóntatóval a hab a tortán (vagy a szélkakas a torony csúcsán, vagy kíséreties kacaj a folyosó végéről).

Vidáról ha írnék akkor megtörne a varázs, úgyhogy nem írok.

*A honlapján vannak fent képek, valamelyest visszaadják a hangulatot, de nem teljesen.

Nem is tudom mit vártam, persze meghallgathattam hogy a kiégés milyen gyakori az orvosoknál, és milyen rossz, és a stressz is gyakori, meg rossz az is, de a stressz az nem a kiégés, hanem egész más. És ha nem akarok kiégni, akkor keretezzem át a stresszt kihívássá, és kapjak sok pozitív visszajelzést, és osszam be jól az időmet, és járjak sportolni meg társaságba meg színházba és olvassak és játsszak sokat és legyen hobbim, ja és vonódjak be a betegeimbe de amikor hazajövök vonódjak ki és válasszam szét a magánéletem. Ja és legyen részem sok flowban. Úgyhogy most nekem sokkal jobb, hogy ezt mind tudom, ezért ülök a kanapén ölemben a laptoppal, és csak az ujjamat mozgatom. Mondjuk legalább volt pár vicc a diákon, (nem úgy hogy ott volt egy diák középen, és rajta viccek), és a mellettem ülő lány is vicceseket mondott, például hogy a pasinak akivel beszélgetett nem terjedt ki addig a mentalizációs képessége hogy ő még eszik, meg hogy a kiselőadást tartó hölgynek felesleges a CT, mert úgy sincs frontál lebenye. És legalább a végén a nálam is halkabb lány megkérdezte hogy én hallottam-e valami újat, tehát nem én vagyok már megint extrém kritikus, legalábbis nem egyedül.

De ez a rizikó amit vállalok amikor rábeszélem magam hogy ne itthon töltsem az estét a való világgal és a 9gaggel hanem kimenjek a hidegbe.

Majd holnap hajtogatok.

nosztalgia

Amellett hogy imádom a gyerekeimet meg minden, meg például ha csendben nézik a tévét akkor néha jó nézegetni őket hogy milyen szépek, fájdalmasan hosszú az az időszak, amikor már nem alszanak ebéd után, viszont még nem lehet őket csak úgy leküldeni az udvarra.

Nudlinak a saját bevallása szerint szörnyű az élete, mivel a szülinapi buliból hazatérve hosszú másodperceket is várnia kell, amíg a cartoon networkre kapcsolom neki a tévét.