legalább időrendben van

Vasárnap hazajöttünk a bortúráról, kiderült hogy mindkét gyerek köhög, Nudli be is lázasodott estére. Ezen kívül le lehetett tölteni az eredeti zumát, és éltem a lehetőséggel. És elhatároztam hogy márpedig én nem megyek hétfőn dolgozni, hanem elviszem Nudlit orvoshoz. (Meg mostam-teregettem, de csak az érdekeseket írom le.)

Hétfőn örültem hogy elvittem, ugyanis kiderült hogy skarlátja van. Gé kapott 1000 pontot, mert miután hazahozta Bercit a suliból, elment fogadóórára. (És végighallgatta 3 szóban hogy Berci okos és ügyes, és 20 percben hogy viszont lassan dolgozik ami baj mert ezért nem kap sok piros pontot és ellenőrizzük itthon a piros pontjait. Arról nem esett szó hogy eddig az összes magatartás és szorgalomjegye ötös.)

Kedden már Berci is itthon maradt, mert a köhögés mellé hőemelkedés is társult. Nagyival, én meg elmentem hősiesen dolgozni, ügyeltem is. (8/10, és az esti viziten ilyeneket is hallhattam hogy az egyik betegnél egy csomó rohadt kaját találtak és a cappy felrobbant a nővér kezében amikor kidobta, a másik meg belekakált az éjjeliszekrény fiókjába, és a takarítónő csak félig takarította ki.)

Ma vettem gyertyát, anyu meg adott tálat, és így végre összeállíthattam az idei ádventi koszorút:

gyertyák 003 gyertyák 002

Már évek óta ehhez hasonló, és évek óta nem készül el időben és vasárnaponként elfelejtjük meggyújtani és valamikor hétköznap pótoljuk be. Hát igen, az ünnep fénye. (Mostantól kerülni fogom a karácsonyos témájú posztokat/összeállításokat/nyilatkozatokat, még csak november van és már legalább két helyen jött szembe hogy a gyerekek csillogó szeme teszi ünneppé az ünnepet. A karácsony folyamatos változáson megy keresztül, a napisten ünnepe -> Jézus születésének ünnepe -> a szeretet ünnepe -> az ajándékozás ünnepe -> a mézeskalács illatának és a  gyerekek szemének csillogásának ünnepe.)

A bortúrán két mély benyomásom lett, a Fritz pince és Vida Péter. Röviden.

Na jó, kicsit kifejtem. A Fritz tanyán aludtunk volna, ha a szervezés a tervek szerint alakul, így csak egy kellemes órácskát töltöttünk ott, amíg a szervezés igyekezett helyrerázódni, kárpótlásként pedig kaptunk mustot, rozét, és megnézhettük a pincét*. Minden borospincének van természetéből adódóan némi dungeon érzete, ennek vizsont ódon kísértetkastély hangulata van.  A lámpa felfüggesztéséről lógó penészes pókhálókkal, a kovácsoltvas rácsokkal, a hosszú herripotteres asztallal. És a kis kápolna a gyóntatóval a hab a tortán (vagy a szélkakas a torony csúcsán, vagy kíséreties kacaj a folyosó végéről).

Vidáról ha írnék akkor megtörne a varázs, úgyhogy nem írok.

*A honlapján vannak fent képek, valamelyest visszaadják a hangulatot, de nem teljesen.

Nem is tudom mit vártam, persze meghallgathattam hogy a kiégés milyen gyakori az orvosoknál, és milyen rossz, és a stressz is gyakori, meg rossz az is, de a stressz az nem a kiégés, hanem egész más. És ha nem akarok kiégni, akkor keretezzem át a stresszt kihívássá, és kapjak sok pozitív visszajelzést, és osszam be jól az időmet, és járjak sportolni meg társaságba meg színházba és olvassak és játsszak sokat és legyen hobbim, ja és vonódjak be a betegeimbe de amikor hazajövök vonódjak ki és válasszam szét a magánéletem. Ja és legyen részem sok flowban. Úgyhogy most nekem sokkal jobb, hogy ezt mind tudom, ezért ülök a kanapén ölemben a laptoppal, és csak az ujjamat mozgatom. Mondjuk legalább volt pár vicc a diákon, (nem úgy hogy ott volt egy diák középen, és rajta viccek), és a mellettem ülő lány is vicceseket mondott, például hogy a pasinak akivel beszélgetett nem terjedt ki addig a mentalizációs képessége hogy ő még eszik, meg hogy a kiselőadást tartó hölgynek felesleges a CT, mert úgy sincs frontál lebenye. És legalább a végén a nálam is halkabb lány megkérdezte hogy én hallottam-e valami újat, tehát nem én vagyok már megint extrém kritikus, legalábbis nem egyedül.

De ez a rizikó amit vállalok amikor rábeszélem magam hogy ne itthon töltsem az estét a való világgal és a 9gaggel hanem kimenjek a hidegbe.

nosztalgia

Amellett hogy imádom a gyerekeimet meg minden, meg például ha csendben nézik a tévét akkor néha jó nézegetni őket hogy milyen szépek, fájdalmasan hosszú az az időszak, amikor már nem alszanak ebéd után, viszont még nem lehet őket csak úgy leküldeni az udvarra.

Nudlinak a saját bevallása szerint szörnyű az élete, mivel a szülinapi buliból hazatérve hosszú másodperceket is várnia kell, amíg a cartoon networkre kapcsolom neki a tévét.

Most meg az volt, hogy a gyógyszercég elvitt előadói tréningre, ahol elhangzott sok közhely arról hogy hogyan kell előadni (vö: ne a közönségnek háttal beszélj és ne zsúfold tele a diát apróbetűvel), meg kb. százszor hogy mért az ő gyógyszerük a legjobb. És majd tarthatok előadást a kollégáimnak arról hogy állítsák be mindenkinek. De azért jó is volt, mert volt jacuzzi, meg megtudtam néhány érdekes infót is az előadásról, pl. hogy a B gomb lenyomásával eltűnik a kép a vetítőről ppt-ban, meg hogy ha fehér blúzban vagyok akkor okosabbnak tartanak, ha kékben akkor meg interaktívabbak a hallgatók. És a vidám lány azt mondta hogy én nem szorulok öltözködési tanácsokra (kivéve a cipőt, de igazából ott is tudom hogy melyik a csinos, csak nem veszem fel mert kényelmetlen).

Este pedig beszélgettünk arról hogy kire hogy hat a fű, és megint elhatároztam hogy most már ki kell próbálnom.

s (hazaérvén a konyhaszekrényben matat): sürgősen innom kell valami töményet, járvány van, a vidám lány is hányt a kórházban.

g: de akkor adj nekem is.

s: mi, fényes nappal inni akarsz?

(5 perc múlva: jé, meg se éreztem.
10 perc múlva: ja, de.)

 

Úgyhogy jókedvűen fogok becherovkát hányni.

A Megoldás

Megtaláltam az ideális megoldást az egészségügy problémáira. Ha az orvosok ilyen ártalmasak és még sokba is kerülnek, ki kell iktatni őket, és okos számítógépekkel helyettesíteni:
1. tünetek kikérdezése
2. lehetséges diagnózisok, vizsgálati terv
3. vizsgálati eredmények értékelése
4. terápia

A kivitelezéshez elég adminisztrátorokat alkalmazni. A gép pedig nem hibázik, nem fárad el, nem feledkezik meg semmi fontosról. A betáplált protokollok alapján mindig maximálisan a szakmai irányelvek szerint jár el. Minden betegre pont megfelelő időt szán, és várni se kell ha elég robot van. Megadja a kellő tájékoztatást és bíztatás, a légkör választható (meled, elfogadó/ tárgyilagos, tömör stb). Elég néhány orvost megtartani kutatásra, a protokollok javítgatására.

Az orvosperekről elmélkedik

Oké, hideg fejjel és a lehetőségekhez képest tárgyilagosan átgondolva.

Az a problémám ezzel, hogy egyrészt megértem, hogy az összes többi foglalkozáshoz hasonlóan itt is ki kell vizsgálni a hibákat és megtenni mindent hogy a jövőben hasonló ne fordulhasson elő.

[hosszú, szövevényes, nehezen követhető okfejtések az űrhajószerelőkről, meg az építési vállalkozókról akik lecsalják az állványzatot] [amiben valahol szerepel a másrészt kifejtése]

de ami igazán zavar ebben, az az, hogy manapság az emberek elfelejtik, hogy a betegség és a halál az élet része, előbb-utóbb menthetetlenül bekövetkezik, és inkább úgy gondolkoznak, hogy ha bárki megbetegszik vagy meghal, akkor az nyilvánvalóan orvosi hibából történt. Végül hosszas vizsgálatok után kiderül hogy nem, de már ez is megbélyegző, plusz a közvélemény összebólint, hogy igen, az orvosok megint összezárnak és védik egymást. Azt meg ne keverjük ide, hogy az orvosok lekezelően és bunkón bánnak a betegekkel, mert annak nem a per a megoldása, hanem hogy kirúgják az illetőt. Jaj, hogy ahhoz kéne valaki akit helyette fel lehet venni. Jaj, hogy ahhoz szabad szemmel látható méretű fizetésre lenne szükség.

Emellett még az is van, hogy mivel az emberi szervezet borzasztó bonyolult alkotás, méghozzá nem is a mienk, csak igyekszünk megismerni és kiszámítani a működését, mégsem olyan egyértelmű mint mondjuk egy tévé (és itt arra ne térjünk ki hogy a tévészerelőt senki nem pereli be ha elbarmolja vagy közli hogy nem lehet megjavítani a készüléket, vegyünk újat). Ezért olyan is előfordul, hogy az orvos számára is váratlan, előre nem látott események következnek be.

(most mellőzzük azt is, hogy a perek és vizsgálatok mögött sem mindig az igazság hősies keresése áll, hanem anyagi érdekek)

Amit ki akarok ebből hozni, az az, hogy valószínűleg el kéne fogadnom, hogy ez együtt jár az orvosi szakmával, és el kell viselni mint egy kellemetlenséget. Csakhogy ez volt az a csepp, ami már nem fér bele a poharamba. Mert azt tudtam hogy nem fogok sokat keresni, nem boldogan, de elfogadom hogy kuporgatunk és nem vehetek meg magamnak egy könyvet és … de erről már sokszor írtam. Megbirkóztam azzal is, hogy általában megterhelőek a napjaim szellemileg és érzelmileg is, időnként hétvégén is, sok a kiszámíthatatlanság, például azon a téren is hogy mikor szabadulok el, így kevéssé lehet számítani rám az úgynevezett “anyuka” szerepkörben. Ha teljesen őszinte vagyok, azt nem állíthatom hogy kizárólag elégedetlenséget és lenézést és követelőzést kapok cserébe, mert azért sokan megköszönik a segítséget, de el lehetne képzelni ennél jobb mérleget ezen a téren is (ha nagyon finoman akarok megintcsak fogalmazni). De ezzel hogy a dolgok büntetőügyi irányba való terelődésének fenyegetése ilyen kézzelfoghatóvá vált, azt gondolom hogy ez már így együtt sok.

Az eddigieknél komolyabban gondolkoztam el rajta, hogy itt hagyom az egészet, fájó szívvel tényleg, mert nem ezért tanultam ennyit.

Nem tudom hogy ideillik-e, de eszembe jutott, ezért leírom, hogy baromi frusztráló, hogy valamiért az orvos szakmát teljesen különbözőnek gondolják az összes többitől, és olyan plusz dolgokat várnak el, hogy lássunk a jövőbe és legyünk mindentudók, mindenhatók, végtelen türelműek és mindenki másnál elhivatottabbak.  És hogy ha valaki közülünk azt mondja hogy ő ezt így nem bírja tovább csinálni és kimegy külföldre, az rögtön hazaárulónak számít. Sokkal könnyebb lenne, ha ez is csak egy foglalkozás lenne, ahol megteszem ami tőlem telik, nem pedig hivatás. Akinek hivatása van az mind balek. De basszus megint a pénzhez tértem vissza, mert ha megfizetnék, nem lenne akkora balekság mások szociális ügyeit intézni, vagy mások gyerekeibe tudást önteni, vagy mások szüleinek a pelenkáját cserélni az idősek otthonában, vagy hatig bent maradni hogy mindent megtegyek a mások egészségéért (ahelyett hogy mennék az edzőterembe, hogy a sajátommal foglalkozzam).

#1091

Úgy szeretnék olyan országban élni, ahol ezeken mind csodálkoznak meg értetlenkednek. Leginkább azt szeretném, ha ez az ország lenne olyan.

De ha már álmodozás, azt még jobban szeretném, ha az történne velem mint a sráccal az office space-ben a párterápián.

Ezt meg félreolvastam:
You should shave the best part of yourself for the person who deserves you.
(You should save the best part…)

munkahelyi móka

avagy: mégis inkább egy 3G-s okostelefont szeretnék.

A munkahelyi facebook egyéb hiányosságai mellett (nem lehet játszani, kommentelni, a képeket fél óra alatt nyitja meg, ha egyáltalán) (a videók meg alapból le vannak tiltva) ma kiderült, hogy a taggelés sem megy zavartalanul, sikerült is a tűzhelyre rábiggyeszteni a nevem. Levenni nem tudom, és ugye kommentelni sem.

update (hogy senki se izguljon): itthon megoldottam, már nem én vagyok a tűzhely.

végül nem öltöztem be

A hagyományosan megrendezésre kerülő jelmezbálra hagyományosan elfelejtettem fényképezőgépet vinni*, de a legjobb pillanatokat úgysem lehet fényképen megörökíteni.

Mint amikor Vicomte de Valmont a számítógép előtt üldögélő Első írásos emlékünkön áthajolva igazít a  youtube lejátszási listán. Vagy ahogy a Mester minden újonnan érkezőnél sokat mondóan szürcsölgeti a mindig újratöltődő koktélját, és megjegyzi hogy sajtos pizza is lehetne nála. És a Bosszúállás angyala, akinek a kabátja alatt és fölött is van szárnya. Illetve Fekete lyuk, akinek nem száradtak meg a bolygói és csillagai, ezért kénytelen a gravitációs mélyedésbe helyezni őket, és néha megjelennek a téridő horizont másik oldalán, ilyenkor kicsit labdázunk velük. És Virginia Wolf, aki arcán végtelen reménytelenséggel és életuntsággal eszi a sült tésztát, majd kicsit később a 487-es számú Walesi bárd mandolinjával festi alá a hangsúlyosabb kijelentéseket, majd még később titokban Britney Spearsre táncol és ugrabugrál. És az Informatikus, aki nem szereti a jelmezeket, ollóval és a Mester szerszámaival gyötri ki egymás után a borosüvegekből a dugókat, majd süt nekünk kacsát, mi meg kenyeret tunkolunk a zsírjába. És amikor Vas Virág és Fejős Éva távozásukkor ránk hagyományozzák Éva tőgyét, Első írásos emlékünk pedig bizonygatja hogy ő fejt már kecskét, és meg is mutatja hogy.

Miközben megtárgyaltuk hogy a Jamie és a csodalámpának milyen rockos volt a főcímdala**, és több alkalommal is felmerültek a turmixgép-robotok, valamint a heregyantázás (“óvatosan kell, különben leszakad”). És hogy ki mitől félt legjobban gyerekkorában, és hogy kire milyen hatással van a fű. Aztán ajánlgattam hogy a szép új tévénken majd nézzük meg együtt az agnus által megszerzett indiai robotos filmet, de szerinte még hosszabb időnek kell eltelnie amíg a csapat újra hajlandó rávetni a tekintetét bármire, amihez neki köze van, a grúz fiaskó után, ezért inkább úgy döntünk hogy csak mind betépünk és eldöntjük hogy kinek mi a lelki pólófelirata. A végére még került némi Rammstein, és megtudtuk hogy a Muttert egy kopár sziklán kell hallgatni bőrnadrágban félmeztelenül esőben, sírva.

És lucia hozott cidert.

 

*Vagyis most már mindig velem van az iPodom, de sajnos nem olyan szép a képe mint Gé telcsijének.

**Egyébként ez manapság már elterjedtebb, például a Johnny Test punkos, a Beyblade és a Bakugan meg metálos beütés.

I don’t see what anyone can see, in anyone else but you

Aki nagyon szerette a Junót az ne olvassa tovább. Biztos az is volt a baj hogy túl sokat vártam, mert mindenki annyira dicsérte. Bár nem tudom, mert pont az volt a bajom vele hogy túl sok. Édeskés. Dühös lettem tőle, gondolom igazából azért mert irigykedtem a csajra, hogy őt bárki aki megismeri szereti, eredeti és különleges személynek tartja, de inkább arra fogom, hogy túlságosan idealizált képet nyújt az életről és az emberekről (pl. mindenki kedves, humoros, jó fej  és jó a szövegük). De lehet hogy azért lettem mérges mert nem tartotta meg a gyereket, mert nem tudtam elképzelni hogy valaki megszül egy gyereket és továbbadja és utána még lehet boldog. De lehet hogy csak a vége. (Ha valaki nem emlékezne: miután érzelmesen elbúcsúzik az apukájától, Juno biciklire pattanván elmegy a barátjához, köszönés nélkül ledobja a biciklit, előkapja a gitárt, és a barátja háza előtti lépcsőn ülve (hangolás nélkül) közösen eléneklik az egyik gejl számot a filmből amit már addig is túl sokszor adtak.) Vagy lehet hogy csak a zene idegesített.

Egyébként nem rossz film, aranyos meg minden.

#1081

Tegnap egész jó napom volt, délelőtt kitaláltam egy új biciklis útvonalat, és el is ment arra a kis csigacsalád nagyon édesen. Közben komolyan elgondolkoztam hogy futnom kéne, hátha attól boldog lennék (hát igen, a fogorvos csaj példája megérintett). Utána idillien ebédeltünk a közeli Mekiben.

Délután Gé elvitte a gyerekeket az anyukájához, és enyém volt a lakás. Ki is használtam, először tornáztam idétlenül ugrabugráltam az ugrabugrálós videóra (igen úgy tűnik még a saját családom előtt is szégyellős vagyok kicsit) (meg ha itt vannak nehéz megkaparintani a számítógépet), utána felsúroltam a fürdőszobában a padlót (újabb 5 százaléka a teljes felületnek), közben meghallgattam a lelki egészséges mindentudás egyetemét (amit több mint fél éve hagytam elől a levelezésben hogy majd). Mindeközben sikerült a mozit is összeszervezni.

Már rég gazdag lennék, ha annyiszor kaptam volna száz forintot, ahányszor ez megtörtént velem, a film elején kiszemelek egy szereplőt hogy ismerem a színészt, egész végig gondolkozom a nevén, a végén kiderül hogy nem is ő az. Na jó, ha annyiszor kapnék egymillió forintot, akkor lennék tényleg gazdag.

A Lopott idő nagyon jó kikapcsolódás, látványos, Justin Timberlake közepesen macsó, a csajnak (állítólag) túl vékonyak a lábai, és nincs benne elhízott személy. Ez biztos valahogy összefügg az órájukkal.

Utána megint kaptam hasznos tanácsokat, például hogy idén öltözzek fehér-vagy kékiszap-katasztrófának, illetve hogy következő hobbiként válasszam a rúdtáncolást, vagy a modellhelikopterrel való 3D filmezést. És megvitattuk, hogy a magyar reklámszöveggyártók mind szánalmasan bénák vagy inkább pechesek mert magyarul minden rosszabbul hangzik.