nem értem mért csak ilyen csokis meg almás-fahéjas zabkásákat gyártanak, simán lehetne pizzás, hamburgeres, giroszos, bratwurst ízesítésű is, meg hagymás-tejfölös, barbeque, bolognai. kacsacomb ízű zabkása. gazdag leszek. (és a bevételből létrehozok még egy mászótermet mert a kedvencünkben néha már túl sokan vannak)
Monthly Archives: June 2018
az expanse így hetente nézve is jó (kivéve a 11. rész) (ami rossz), a silicon valley ötödik évada is hozza a megszokott tömény depressziót, csak most még több hányással és szarással, és ami még eszembe jutott ma azt ezek után külön bejegyzésbe kell írni.
A legfontosabb hogy regisztráltam jövő szombatra erre, akinek van kedve jöjjön velem, csak gyorsan el kell dönteni mert egyik-másik előadásra már csak kevés hely van. (az elsőre nekem se jutott)
Emellett jó a Men at arms is (Gaspode! <3), Nudli megint kitűnő három kitűnővel, Bercinek lett 3 négyese de így is szerzett jutalomkönyvet, a korábbiakhoz képest is még szarabbul alszom mostanában amit a hangulatom is többé-kevésbé követ*, lehet hogy kiderül egy ok is, az se nagyon vidám de talán lehet vele kezdeni valamit, viszont eldöntöttem hogy nem próbálok többé negyvenes nőnek kinézni és a nehéz cuccaimat cipelem inkább kényelmes hátizsákban, és többszöri próbálkozásra volt is amit kinéztem, valamint még időben kiderült hogy a laptopom aksija bármikor felrobbanhat(ott volna), szóval azért az univerzum kicsit mintha próbálna törleszteni.
*emiatt nem írok leveleket sem, semmi más személyes oka nincs
Berci olyan nagy lett hogy ügyesen el is ballagott, nagyon meg is dicsérgettük.
Jó volt a greatest show on earth, még jobban meg vagyok győződve az evolúcióról (libabőr!) (hogy csak egy példát említsek), és bár kaptam írott expanse-t, még nem tettem fel az olvasóra így megint Pratchettel folytatom.
Valamint megállapítottam hogy biztos nagyon jók ezek a mindenfélének az éjszakái, a mozgásét like-oltam is fb-on, de én éjszaka valahogy jobban szeretek aludni.
A fogyókúrával meg az van hogy már sikerült lejjebb vinni a kajálást de a súlyom nagyon kitartóan tartja magát szóval most sem jár a juti.
Letelt a félig szabi és borzasztó fáradt vagyok, nem nagyon várom a maradék öt hetet az igazi szabi előtt.
És még az is történt (azon kívül hogy a nyitva hagyott konyhaablakon beesett az eső) hogy a legutóbbi medúzatalálkozóról készült összefoglaló a távol maradottak számára, ami ráébresztett hogy még ennél is lehetnék kicsit érdekesebb, most így kb ezt lehetett még volna még írni rólam hogy “egy fő késve érkezett, mivel délután érdekfeszítő előadást hallgatott meg az interstellar című film tudományos hátteréről, majd igen nehezen találta meg a helyszínen a társaságot, annak ellenére hogy tudta milyen színű ruhájú lányokat keressen” vagy valami ilyesmi.
egy korszak lezárul
leázott a zöld tinta a brownie receptről amit még ezer* éve a tolmácslány másolt ki nekem (a kezével) az osztályfőnökünk menő amerikai receptes könyvéből
kb 24**
**azóta többet éltem mint előtte
amikor épp nem itt vagyok mindig nagyon meg akarom írni hogy engedélyeztem magamnak hogy kipróbáljam a cicanadrág+hosszú póló kombót mint öltözet és nagyon kényelmes, és a munkatársaim egybehangzóan állították hogy ez valid összeállítás munkába, csak épp nincs zsebem, úgyhogy most olyan rövid ruhát/hosszú pólót keresek aminek van zsebe, mert szükségem van arra a biztonságérzetre hogy mindig van nálam zsepi.
valamint hogy a lords and ladies után kis szünetre vágytam és találtam még egy Richard Dawkinst az olvasómon (korábban már olvastam a God Delusiont és a Selfish Gene-t is és tetszettek), ez a Greatest Show on Earth, amiről a bevezetőben kiderült hogy az evolúciót fogja bebizonyítani, amivel nálam ugyan nyitott kapukat dönget, viszont van egy csomó érdekesség benne.
az írót eddig beképzeltnek és lekezelőnek tartottam, egyrészt mert látszik rajta hogy mennyire imád vitatkozni, de arról most inkább az az érzésem hogy nem igazán fogja hogy másoknál az érzelmek is belejátszanak a meggyőződésekbe, és ezért ha egyre meggyőzőbb érveket mond, azzal csak egyre jobban mérgesíti az embereket, szerintem ő őszintén hisz benne hogy ha minden érvet megtud a másik akkor meg fogja változtatni a véleményét.
a másik hogy nagyon bonyolult szavakat használ a magyarázatai közben, amiről azt gondoltam hogy felvág vele hogy ezt is tudja és érzékeltetni akarja hogy ő több a kis egyszeri olvasóinál, de most inkább erről is azt érzem hogy nem tudja adaptálni a fogalmazását az olvasók szintjéhez (még ha elméletben tudatában is van hogy az átlagemberek nem ismerik mind azokat a szavakat mint aki nagyon tanult és olvasott és intellektuális). szóval miközben egyértelműen az lenne a célja hogy minél szélesebb néptömegekhez jussanak el az érvei, az első oldalon elriasztja szerintem az egyszerűbb (úgy értve kevésbé tanulatlan) emberek nagy részét. mondjuk eközben meg nagyon jól elmagyaráz bonyolult dolgokat, és nem is ott használja a nehéz szavakat, hanem ilyen általános témáknál. és még a zajérzékenységére is utalt, meg ugye teljesen egyértelmű hogy az evolúció a speciális érdeklődése, szóval eddig tetszettek a könyvei, de most kicsit őt magát is megszerettem.
Nudli megkapta az előköszöntését mert hivatalosan is kamasz lett, az igazi majd ha hazaér Gé, Bercivel meg készülünk a ballagásra, fel kell próbálja az ünneplős cuccait hogy jók-e még (azért ne kinőttben ballagjon már), meg az apja szép cipőjét, mert most azért még ha lehet nem vennénk hogy legközelebb mikor szükség lenne rá megint újat vegyünk mert kinőtte. mindezekkel együtt továbbra is hevesen ellenkezem a “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondással, ezerszer könnyebb most mint mikor kicsik voltak (értem, majd jön az a korszak amikor elkezdenek bulizni meg elmászkálni és aggódhatok hogy hol vannak, nem drogoznak-e, nincs-e bajuk, és tény hogy nekik a genetikájuk is jó ebből a szempontból, de ez azért lássuk be azon is múlik hogy eddig mit tanultak tőlünk).
viszont meg még az is jó hogy már nem fáj a csontom és tudok tornázni meg mászni meg minden.
Ehhez annyit tudnék hozzátenni, hogy kevés olyan nap telik el, amikor ha a BKV egy ember lenne, ne kívánnám teljes erőből a halálát. A cikket természetesen nem olvastam el, a cím is elég kávé helyett.
Ma egy pár percre megéreztem a nyár szagát és hirtelen megrohantak az emlékek, jók és rosszak is, jó messzire visszautaztam az időben, érdekes élmény volt. Berci mondta a múltkor, amikor valahogy ráakadt régi bionicle videókra a neten, amiket kiskorában annyiszor megnézett hogy kívülről tudta, hogy most ki kell kapcsolnia mert különben szétrobban a szíve. Kicsit ilyen.
Aztán meg pont elkaptam facebookon az új csapat indulását a nemzetközi űrállomásra, és visszajöttek azok az élmények is amikor gyerekkorunkban az egész családdal ültünk a tévé előtt és néztük a kilövéseket. Aminek szerintem a challengerrel vége lett nálunk is, ahogy az űrkutatás megtorpant, bennem is megszűnt az az érdeklődés ami volt, vagy lehet hogy megfeledkeztem róla mert már nem volt róla szó a tévében.
annyira pihentető a chuzzle zen módja, hogy másfél órácskányi játék (és kb ötszázezer pont) után eljut oda az agyam hogy összeállítottam a teljes kérdéssort ami a játék alapját képezné ha én szervezném az osztálytalálkozót (ami csak jövőre lesz, ha lesz aki megszervezze)