a mostani örömeim hogy szünet van, megjött a jelmezem, illetve folytatólagosan a lefele folyó (nem fröcskölő) csap, a saját autó amibe bevágódhatok pl ha a jelmezért kell elugrani, és az ecetes uborka. ma a szünet mellé még egy másik csomagot is vártam (h&m, elkerülte a figyelmemet a tény hogy be is mehetnék érte, ezért mikor megörültem neki hogy végre tudom Berci nadrágméretét és gyorsan rendeltem neki egy nadrágot, kellett még mellé egy snoopy-s ‘I need my space’ pizsama is, hogy elérjem a díjmentes kiszállítás összeget) ezért nem is mentem sehova (szerencsére, mert a megadott egy órás időszaknál két órával előbb hozták ki), és így végre letudtam egy halogatott és egy pont mától esedékes nagyon nemszeretem adminisztrációs feladatot. szóval ennek is örülök, hogy pont volt rá időm. de hogy ne hiányozzon nagyon a régi grumpy énem, azért eszembe jutott hogy milyen kár hogy emiatt stresszesen telt a mai nap, és hogy milyen kár hogy mire mindennel kész lettem újabb felkérést kaptam egy mégegymásik fordításra, de a régi grumpy énem már nem tündököl régi fényében, mert közben megörültem neki hogy az új felkérés egy olyan cikk ami témámba vág, már fel is hívták rá korábban a figyelmem, át is futottam, szóval érdekes és nem is nehéz.

Nézem a Broadchurchöt, továbbra is borzasztó, mindenki ellenszenves és gyanús, na jó kivéve David Tennantot és a kiejtését, ami viszont csodálatos. Szegény nyomozónő meg valószínű csak a Fleabag miatt ellenszenves ahol ugyanilyen kedves nőnek tűnt mint itt, aztán tessék. Bármennyire is szenvedek a sorozattól, nem bírom abbahagyni ami meg mégis arra utal hogy jó, a karakterek se fekete-fehérek, van bennük jó és rossz is mint az igazi emberekben, szörnyen zavarba ejtő jelenség.

Ezzel szemben a Zombieland 2 szuper volt, megérte éjszaka menni moziba a kedvéért. Hozta ugyanazt a hangulatot mint az első rész, de nem lett sablonos, sokat nevettünk, láthattuk újra a régi szereplőket, az újak is bejöttek. Csak amiatt szomorkodtam hogy valaki egyszer kitalálta hogy a zombik folyton hánynak, neki azt kívánom hogy hányjon zombit csókoltatom. Nem volt felirat, de szerencsére jól lehetett érteni a kiejtésüket, megdöbbentem hogy már Nudli is mindent ért (Berciről már tudtam eddig is). Meg utána a kihalt alléban mászkálni is vicces volt.

szombaton valami fura együttállások lehettek, varázslatos napom volt, reggel apu feljött és kicserélte a mosogató csapját, így 8 év után nem fröcsköl mindent szanaszét és engem telibe ha megnyitom, hanem csak simán lefelé folyik, örömteli érzés azóta is minden alkalommal. és kiderült hogy zabpehelyliszttel és édesítővel is nagyon finom gofrit lehet sütni, valamint hogy a netflixen fent van az Egyszer volt, hol nem volt… az élet sorozat, de mindezek tetejére még este ppomo meggyógyította a nemlézető depressziómat.

aztán ma láttam Olivia Colmanról egy kis gifsorozatot (ő játssza a Fleabagben a Godmothert), és megállapítottam hogy apró gyűlöletgolyóvá szorul össze a gyomrom ha meglátom, de aztán valami érthetetlen ötlettől vezérelve úgy döntöttem mért ne adhatnék neki még egy esélyt, a Broadchurchről mintha jókat hallottam volna, meg hát David Tennant. elkezdtem nézni, most már az egész világot gyűlölöm 😀 bosszant hogy játszani akarnak az érzelmeimmel, a világ legborzasztóbb témájával amire soha egy szülő sem akar gondolni egy tizedmásodpercig sem, és a nőnek nemcsak a látványától, hanem a hangjától is kiráz a hideg. de most már muszáj lesz végignéznem persze. ha elromlik a kedvem, legalább kiderül hogy ez egy fontos feltétel, hogy ne nézzek nagyon borzasztó sorozatokat nagyon hosszú ideig.

könyvben továbbra is Altered Carbon, az erőszakot kihagynám belőle de továbbra is eléggé bejön. és végtelenszer logikusabban vannak továbbra is szövögetve a szálak, és pl. az is jobban tetszett ahogy a virtuális vallatást kezelte Tak. meg azon gondolkodtam, hogy mennyire fontos nekem hogy a szereplők rendesen tudjanak aludni, az expanse-ben komoly stresszt okozott hogy mindig kihangsúlyozták hogy épp ki nem alszik soha semennyit. az a legjobb ha nem esik róla szó, csak mindig nappal történnek a dolgok, de ha már ez nincs legalább időnként derüljön ki a főhősről hogy alaposan kialudta magát.

amilyen jól indult az új cukormentes életem, akkora szenvedés most már lassan két hónapja, pont ugyanaz van mint előtte, nagyon gyakran vagyok nagyon éhes, és ha meg is állom és nem eszem vagy csak amit szabad, akkor is csak hízom. az ősz általában nehezebb ilyen szempontból de most úgy döntöttem hogy nem csak panaszkodni fogok és megint elkönyvelem hogy hiába teszek bármit csak annyit érek el hogy tovább nehezedik a pálya, hanem veszek egy vércukormérőt és ha tényleg rendszeresen hipózom akkor elkezdem újra szedni a metformint. valamint elhatároztam hogy karácsonyig egyáltalán nem eszem cukrot (nem csak igyekszem kerülni amennyire lehet) (bár már ezzel is töredékére csökkent a bevitel de lehet hogy túlságosan megborítja az inzulin háztartást amikor néha mégis eszem) – ez így könnyebb mint kimondani hogy örökre. közben már majdnem lett tipp finom cukormentes szaloncukorra de aztán mégse.

apró mozaikdarabkák

A tegnapi bulin csoportokra osztottam magunkat aszerint akiknek mondta a terapeutája hogy csodálatos személyiségek és akiknek nem. Ettem pad wunsent, ittam cukormentes vodka limonádét bambusz szívószállal, és ilyeneken vihogtam (utólag átértékelve néha indokolatlanul intenzíven):
– amikor először találkoztunk és feltetted a szuperhősös kérdést, eléggé zavarban voltam mert nem tudtam mi az a szuperhős
– pedig azt hittem te ilyen intellektuális ember vagy.

De mindegy mert a klímaválság miatt úgyis mind meghalunk. Töröld töröld (ezt akkor kell mondani ha véletlenül valami negatív csúszott ki a szádon, ezentúl mindig használni fogom).

Jól éreztem magam, még az sem tudta elrontani a hangulatom hogy hazafele órákon keresztül szopatott a bkv.

15% körül tartok az Altered Carbon könyvben, eddig tényleg minden máshogy van és tényleg minden jobb. Tak lazább, nem vesz mindig mindent halálosan komolyan, nem mérgeskedik annyit és többet viccelődik, Ortega pedig nem egy kis dühös gombóc hanem olyan magas mint Tak (aktuális sleevje) és nyugodt, szerintem a nyugalom sokkal több erőt tükröz mint ha valaki folyton mérges. Persze ahogy gondoltam sokkal több idő van kifejteni a részleteket, a beszélgetések hosszabban folynak, így jobban bele lehet látni a világba, ami szerintem jó mert érdekes. A sztori sem úgy van facsarva hogy mindig minden nagyon drámai, fordulatos és érzelmes  (és hatásvadász) legyen, nekem így jobban tetszik, logikusabb is szerintem. hagyhattak volna a soriban is több időt a részleteknek, nem úgy hogy hosszan magyarázgatják hanem hogy olyan jeleneteket találnak még ki amiből kiderül hogy mi hogy történik a világban.