Espanse 2. könyv: már több szereplő van mint az első könyvben, és érthetőbbek a történések mint a sorozatban (pl hogy a Navoo-t mért nem rögtön hozzák vissza, meg reflektálnak arra hogy most máshogy viselkedik a protomolekula, van rá egy feltételezés hogy be lett korlátozva a működése), Holden itt sem a mindentudó szuperhős, hanem egy túl fiatal, tapasztalatlan, csetlő-botló karakter csak most a korábbi idealizmusa helyett gyilkológéppé vált, Naomi személyisége sokkal érettebb, stabilabb. Itt is folyton veszekszenek de nem olyan random hogy felváltva az egyik csinál valamit ami a másiknak nem tetszik, hanem inkább Naomi próbálja Holdent irányítani, aki általában túl forrófejű. Amos továbbra is sokkal viccesebb, könnyedebb mint a sorozatban, de itt is előjön a múltja, ami miatt nagyon komolyan kiáll Prax mellett. Alexről továbbra se tudni semmit 🙂 Avasarala szimpibb, nem egy kiöregedett pornósztár, hanem egy törékeny pici ősz hajú néni extrém kemény személyiséggel, a fejemben persze a szereplő hangján beszél (és ugyanannyit káromkodik). Bobby nem husika, hanem egy két méteres csupa izom gyilkológép, mivel belelátunk a fejébe az elején kevesebb körítés kell, a könyvben is nagyon jópofák Avasaralával.

Advertisements

tetszik amúgy

Cukik ezek a sensate-ek, csak azt nem értem hogy mért nem akad fel senki rajta hogy a faj elvileg azt jelenti hogy a tagjai csak egymással tudnak nemzőképes utódot létrehozni, és így az sem lehetséges hogy az ikerpárnak csak az egyik tagja tartozzon egy másik fajhoz. Nem is magyarázkodnak, plusz még valami epigenetikai faktorokat is behoznak, vajon hogy gondolhatták ezt a Wachowskik, az amerikaiak úgyis hülyék a bioszhoz vagy mi?

Néha történnek olyan dolgok amikből úgy tűnik az Univerzum kicsit azért kedvel, vagy próbál kedvezni néha. Pl. tegnap fél 12-kor sikerült elindulnunk biciklizni, hazafelé mégsem sültünk meg mert beborult és szemerkélt is pár csepp eső, nagyon jól esett.

Addig-addig halogattam a névnaposoknak az ajándékvadászatot, amíg tegnap anyu szólt hogy még egy névnapos van, úgyhogy nem kellett kétszer mennem. Mindenkinek találtam dolgokat, amik nekem tetszenek, már csak az kell hogy nekik is. Természetesen a legtöbb dolgot magamnak találtam, bár nem mindent vettem meg, még így is lett nadrág alatt nem átlátszó bugyim, telefontöltő-védő lajhárom, tapadós kesztyűm tornához (utálom amikor megizzad a kezem és csúszkál), és átlátszó telefontokom, amiben hordhatom a bérletem és nem kell félnem hogy itthon marad (vagy csak akkor ha a telefon is) (nálam semmi sem kizárt).

Ja meg műanyag fülpiszkálót is vettem, mert a mentesre berágtam amikor utolsó munkanap nyaralás előtt még gyorsan elloholtam az átvevőhelyre ahol egy kézzel írt cetli várt hogy ma zárva vannak. De rájöttem hogy az amúgy sem az én stílusom.

amikor épp nem itt vagyok mindig nagyon meg akarom írni hogy engedélyeztem magamnak hogy kipróbáljam a cicanadrág+hosszú póló kombót mint öltözet és nagyon kényelmes, és a munkatársaim egybehangzóan állították hogy ez valid összeállítás munkába, csak épp nincs zsebem, úgyhogy most olyan rövid ruhát/hosszú pólót keresek aminek van zsebe, mert szükségem van arra a biztonságérzetre hogy mindig van nálam zsepi.

valamint hogy a lords and ladies után kis szünetre vágytam és találtam még egy Richard Dawkinst az olvasómon (korábban már olvastam a God Delusiont és a Selfish Gene-t is és tetszettek), ez a Greatest Show on Earth, amiről a bevezetőben kiderült hogy az evolúciót fogja bebizonyítani, amivel nálam ugyan nyitott kapukat dönget, viszont van egy csomó érdekesség benne.

az írót eddig beképzeltnek és lekezelőnek tartottam, egyrészt mert látszik rajta hogy mennyire imád vitatkozni, de arról most inkább az az érzésem hogy nem igazán fogja hogy másoknál az érzelmek is belejátszanak a meggyőződésekbe, és ezért ha egyre meggyőzőbb érveket mond, azzal csak egyre jobban mérgesíti az embereket, szerintem ő őszintén hisz benne hogy ha minden érvet megtud a másik akkor meg fogja változtatni a véleményét.

a másik hogy nagyon bonyolult szavakat használ a magyarázatai közben, amiről azt gondoltam hogy felvág vele hogy ezt is tudja és érzékeltetni akarja hogy ő több a kis egyszeri olvasóinál, de most inkább erről is azt érzem hogy nem tudja adaptálni a fogalmazását az olvasók szintjéhez (még ha elméletben tudatában is van hogy az átlagemberek nem ismerik mind azokat a szavakat mint aki nagyon tanult és olvasott és intellektuális). szóval miközben egyértelműen az lenne a célja hogy minél szélesebb néptömegekhez jussanak el az érvei, az első oldalon elriasztja szerintem az egyszerűbb (úgy értve kevésbé tanulatlan) emberek nagy részét. mondjuk eközben meg nagyon jól elmagyaráz bonyolult dolgokat, és nem is ott használja  a nehéz szavakat, hanem ilyen általános témáknál. és még a zajérzékenységére is utalt, meg ugye teljesen egyértelmű hogy az evolúció a speciális érdeklődése, szóval eddig tetszettek a könyvei, de most kicsit őt magát is megszerettem.

Nudli megkapta az előköszöntését mert hivatalosan is kamasz lett, az igazi majd ha hazaér Gé, Bercivel meg készülünk a ballagásra, fel kell próbálja az ünneplős cuccait hogy jók-e még (azért ne kinőttben ballagjon már), meg az apja szép cipőjét, mert most azért még ha lehet nem vennénk hogy legközelebb mikor szükség lenne rá megint újat vegyünk mert kinőtte. mindezekkel együtt továbbra is hevesen ellenkezem a “kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondással, ezerszer könnyebb most mint mikor kicsik voltak (értem, majd jön az a korszak amikor elkezdenek bulizni meg elmászkálni és aggódhatok hogy hol vannak, nem drogoznak-e, nincs-e bajuk, és tény hogy nekik a genetikájuk is jó ebből a szempontból, de ez azért lássuk be azon is múlik hogy eddig mit tanultak tőlünk).

viszont meg még az is jó hogy már nem fáj a csontom és tudok tornázni meg mászni meg minden.

fontos hírek (nem) (csak az utolsó)

Végül durva felhőszakadást jósoltak az osztálykirándulás idejére, úgyhogy utolsó előtti nap mégis elsiettem a decathlonba, ahol volt ezerféle esőkabát, fel is avatta mindkét gyerek. Nudli meg volt róla győződve hogy az övék (a kirándulás) szörnyű lesz de végül élvezte, csak aztán lett egy apró krízis amikor megérkeztek a Keletibe és szembesült vele hogy meg kell várni Bercit is aki fél óra múlva érkezik az ország másik sarkából, amit mondtam neki előre és nyugtázta is, de addigra mégse emlékezett, egy ideig ragaszkodott hozzá hogy hagyjuk ott, magára vessen, mért ért oda később, jöjjön haza egyedül, de végül ezt is megoldottuk. De még előtte rádöbbentem hogy bizony gyereknap, szerencsére még elég új a flying tiger hogy láttam több nélkülözhetetlennek tűnő felesleges kacatot amiket megvehettem nekik. Aztán mondjuk magán a napon nem voltam túl jó fej, mert odaadtam és mondtam hogy most játsszanak szépen kettesben a léghokival mert én tornázni fogok és hajat mosni, de persze az lett mint a pingpongozáskor hogy Nudli menőzik és oltogatja Bercit, aki ezen fél perc alatt kiakad és onnantól veszekszenek. Aztán kiderült hogy nekünk is van gyereknap és anyutól kaptunk lengetős hurkát*, szaladgáltunk is vele az udvaron, kicsit nehezebben telik meg mint vártam. Később még próbáltam minőségi időt tölteni velük és beszélgetni, de valamiért az álomnyaralás téma hamar átváltott a “hogy a legjobb meghalni” majd a “hogy a legrosszabb meghalni” témákra.

Valamint szomorkodom azon hogy a következő három hónapban ha nagy szerencsénk van lesz néhány nap amikor az éjfél és reggel hét közötti időszakon kívül is elviselhető az idő, viszont örülök mert mindjárt megyek fél szabadságra (az egyik munkahelyemről), és döbbenten figyelem magam ahogy a konyhaablakot méregetem hogy talán már megérett egy ablakmosásra (ki ez a nő?).

Jaj és van új nesztelencsiga és zorcsi is.

 

*felére csökkentve a fogyós motivációs ötleteimet**

**egyelőre úgyse aktuális a juti

Oké hogy a ruhavásárlás nem szerez örömet, viszont ma találtam indokot hogy mászkálhassak újra a flying tigerben, és sikerült itthonra is beszerezni egy retró, asztali olvasólámpa alakú könyvre csiptethető lámpát, amit szinte utánam dobtak (úgy tűnt kicsit lejjebb vitték az árakat). És utána még a dm-ben is hosszan bóklásztam, és bár több árut visszatessékeltem a kosaramból, egy szárazsampon mégis benne maradt. 20 éves koromban próbáltam utoljára, de az hintőpor volt, szóval csak arra volt jó hogy eldöntsem hogy semmiképp sem odázható tovább a hajmosás. Most is kicsit félve próbáltam ki, de ma már úgyse megyek sehova, holnap meg majd megmosom, de ez működik, egész elképedtem. És még ezek mellé Berci egy sima fehér bögrére ráírta hogy INSERT MUG PUN, de csak alkoholos filccel ami máris elmosódott, úgyhogy holnap mehetek kreatív boltba* is kerámiafilcért.

*ami a mennyország

Aztán az lett a szandállal, hogy nézegettem mindenfelé, meg a neten is egyes cipőboltok kínálatát, úgyhogy egy idő után már szinte csak ilyen túraszandált (is) áruló webshopok jöttek reklámnak, egyre nagyobb leárazásokkal, úgyhogy végül a netről rendeltem. Bevált, a posta sem emésztette el (ezek szerint a postásoknak 36-nál nagyobb a lábuk), és könnyű is, kényelmes is. Eddig sosem volt műanyag talpú szandim, merthogy abba majd beleizzad a lábam, de igazából mindenbe és ezt legalább könnyebb tisztán tartani. Azóta kb minden nap ezt hordom és oké eddig pont nem volt az a trópusi klíma de teljesen kellemes volt.

A munkahelyemen megvolt az évnyitó értekezlet (mert itt részben a suliévhez igazodunk), hát nem volt nagyon jó érzés hallani hogy akkor most indul az új év. Pedig örülhetnék hogy a szabim hosszabb volt mint az egyetem óta valaha, de végig úgy éltem meg hogy pihegek, semmi energiám, fáj a fejem és várom a hűvöset (ami ha néha nagy nehezen megjön, másnap durva melegfront és 36 fok). De októberre is írtak ki 7 napos siklóernyő tanfolyamot, lehet hogy arra elmegyek hogy ellensúlyozzam a nyarat egy kis aktív pihenéssel.

Christopher Moore eddig általam olvasott műveiben pedig az összekötő szál* hogy szerepet játszik valamilyen állat szárított heréje. A Fool is nagyon tetszik, legtöbbször sikerül humorral és kedvességgel ellensúlyozni az eredeti történet komorságát.

 

*a fucksocks/stockings-t és a hienous fuckery-t nem tudom hogy mindben szerepel-e, mert a Biffet magyarul olvastam