megint történt pár dolog, a szokásos felsorolás jellegű bejegyzésben igyekszem rögzíteni.

  • elkezdődött a suli. Berci eddig változóan veszi a gimnáziumi akadályokat*, meg is viseli, plusz nem segített hogy rögtön az első hétvégén külföldi verseny volt, ami még egy csomó stressz és fáradtság. ki is készült, múlt héten lebetegedett, előbb csak úgy enyhén hogy náthás meg köhög de elvan, evett meg minden, de otthon tartottuk hogy ki tudja feküdni, erre átváltott lázas, napokat alvós, nemevős, hasmanős betegségbe, már kicsit jobb de még mindig durva hasmenése van és szinte semmit sem eszik.
  • Nudlinak ugyanaz mint eddig csak már hetedikes, meg nincs ott Berci. amióta suli van itthon szinte folyamatos figyelmet igényel, ha el is kezd valamit nézni (én meg megpróbálnék bármit olvasni), azonnal eszébe jut róla valami, arról még valami stb. viszont (mármint oké ez se baj, cuki meg minden) elkezdett ő is néha hazajárni gyalog.
  • lett új telefonom, izgultam mert eddig mindig iphone volt most meg androidos, de nagyon jól összebarátkoztunk, ami probléma volt az is a legtöbb már megoldódott, kivéve hogy nincs rá chuzzle. úgyhogy még a régit is feltöltöm néha.
  • az expanse-ből lassan befejezem a hármat (utána már nem fogok róla részletesen írni ígérem), Anna (a lelkész) jobb fej benne és kevésbé nagy ember, ami szerintem jót tesz a karakterének. A Behemoth két első embere (a befont hajú, mindig** kiabálva beszélő nő, és a megégett arcú, mindig kiabálva beszélő pasi) nincs benne, hanem van a hajó parancsnoka Ashford, aki seggfej, a jó fej női parancsnokhelyettes (Pa), a jó fej biztonsági főnök (Bull), és egy jó fej mérnök csaj, aki Naomi barátnője (Sam), úgyhogy a horror rész is teljesen kimarad amikor a második sebességkorlátozás után a nagy gépekbe szorulva ketten haldokolva kiabálva beszélgetnek meg énekelnek egy teljes órán át. Viszont leírva rám durvább hatása volt a sok halottnak és sebesültnek mint amikor “csak” láttam, a fantáziám rosszabb. Továbbra is érdekes hogy a regényben azt is tudjuk ki mit gondol és érez. Melba/Clarissa karaktere érdekes, mondjuk ő a filmben is jó volt, de emiatt itt sokkal színesebb, mélyebb. Viszont elaludni nem nagyon lehet amikor órákig izgalmas csatejelenetekbe bonyolódnak, 50%-tól az utolsó nap eseményei zajlanak nagyon részletesen, szóval egy kicsit az baj vele mint a Consider Phlebassal. Pratchett meg Christopher Moore nyugisabb, meg ott rövidebbek az izgalmas jelenetek.

*jegyet még nem kaptak, inkább kezdődnek ezek a dolgok hogy már nem annyira kötik a lelkükre hogy mit kell csinálni, pl. hogy nézzen ki a poszter amivel a termet fogják díszíteni, meg csak mondják hogy akkor vegyék ki X könyvet a könyvtárból és mindig elfelejti, szóval egyelőre jól jön hogy Gé is ott van.

**akkor is amikor épp haldoklik

Advertisements

“Vicces” (nem)

Haha van egy 2011-ben íródott, egészségügyről szóló bejegyzésem Végstádium címmel, idén jóval gyakrabban tévednek oda emberek mint eddig.

Vajon meddig tart még?

a közös nevelés szépségei

Amikor Gé viszi ki a buszhoz Bercit, aki a hétvégét Olaszországban tölti sportversenyen, de közben váltás van és már én megyek érte, és bennem fel se merül hogy nem oda kell menni ahova legutóbb vittem amikor busszal ment versenyre (ahol az edzés is van), Gében meg gondolom nem merül fel hogy én nem tudom hova kell menni, meg különben is hagyott nálam egy a4-es papírt amin minden infó között ez is szerepel(amin én csak az érkezés idejét néztem meg), amiből aztán az lesz hogy gyanakodni kezdek hogy ha 2 perc múlva megjönnek mért nem várakozik senki más a parkolóban, majd kicsit később késve, anyázva érünk a google maps hathatós segítségével még mindig kicsit máshova mint kéne, szóval mire megtaláljuk egymást Bercivel már kb csak vele van ott az edző. Aki engem nem ismer és alig akarja odaadni Berci táskáját, mert ő meg közben beült a kocsiba és nem látja, nekem meg nincs annyi eszem hogy bemutatkozzam. Ilyenkor csodálkozom ha nem néznek kicsit debilnek. Vajon hétfőn rákérdez-e az edző Bercinél hogy akkor mondd még egyszer, mit is dolgozik anyukád?