Reggel lefényképeztem az agyammal* amint a három srác előttem lépked (és csúszkál) a havas jégen, a nagyobbik óvón átkarolja a kisebbik vállát, a kicsi meg fogja apja kezét. A biztonság kedvéért le is írtam, hogy tényleg ne felejtsem el.
aztán meg ez is történt:
sulemia: képzeld, isolde belinkelte a kriptoamnéziás bejegyzésemet, azt írta hogy pár szóról azt hitte hogy ő találta ki és kiderült hogy nem.
férj: például hogy kriptoamnézia. “ezt a szót én találtam ki. vagy nem is?”.
*Nem akartam fényképezős mobilt, mert szerintem tipikus példája annak ahogy a fogyasztói társadalom ránk erőltet holmikat amikre semmi szükségünk, az ötleteket is a mobilgyártók adják a reklámokban (hogy milyen helyzetekben elengedhetetlen, hogy az embernél legyen fényképezős mobilt, pl. a szomorú barátnőnket leginkább úgy vidíthatjuk fel, ha mosolygós tárgyakat fényképezünk és megmutatjuk neki), aztán szép lassan elhitetik velünk hogy nem tudunk nélküle élni. Pedig tessék, milyen jó ürügy hogy kedves történetecskéket írjak.
nightswimming 
1. lépés az önálló gondolkodás felé: rájönni, hogy a fényképezős mobilt a szemét cégek tukmálják, ezért nem megvenni.
2. lépés az önálló gondolkodás felé: rájönni, hogy a fényképezős mobil jó, ezért ha valaki csak azért nem veszi meg, mert a szemét cégek tukmálják, az hagyja, hogy továbbra is a szemét cégek irányítsák az életét (azáltal, hogy kötelező jelleggel lázad minden ellen, amit ők tukmálnak), és mindezt alaposan megfontolva mégis megvenni.
3. körülnézni a piacon, hogy van-e használható és nem fényképezős mobil, ha teszemazt a gyerekem megrágta az előzőt és pótolni kell. Kérdés, a mobil önnmagában nem felel-e meg minden paraméternek fölöslegességi és rámtukmálási szempontból, aminek a telefonba épített fényképező?