Ma meg megkíséreltünk kilátogatni a mesterségek vásárára. Először a kajás részre mentünk ahol két perc alatt eldurrant az agyam hogy lépni se lehet a tömegben és sorba kell állni a csaphoz hogy bevizezzem a fejem, tűz a nap (jó erről nem a szervezők tehettek) és sehol egy árnyék (erről kicsit igen) (meg akiknek sikerült úgy felújítani a várkert bazárt hogy nincs fa) közben aggódtam hogy napszúrást kapok, mert nagyon könnyen kapok napszúrást.*
Aztán végül is sokat javult a helyzet, mert először történelmi pillanatnak örülhettünk: életünkben először sétáltunk a várkert bazárban, amit korábban már háromszor is megpróbáltunk, de még egyszer sem sikerült mert valamiért épp be volt zárva (először még épült, másodszor már elvileg megnyílt de valójában még mindig épült, harmadszor 18:01-kor értünk oda és az orrunk előtt zárták be, mert nem tudtuk hogy bezárják).
Majd kiderült hogy négyünknek 5200 forint lenne bejutni a vásárra, amit sokalltunk azért hogy tömegben totyogjunk miközben elforr az agyunk, úgyhogy inkább leültünk a domboldalon egy fa alá pihizni**, aztán elsétáltunk a vár mellett és vissza a kocsihoz, és elmentünk fagyizni a daubnerbe. A tejszínes mandula fagyiban 100 forintos méretű karamell vagy milyen darabok voltak ami elég fura volt, de ezen már egyáltalán nem bosszankodtam.
*ez megnövelte az esélyemet hogy a közeljövőben hányjak, ami eddig sem volt elhanyagolható a családban cirkuláló hányós vírusnak köszönhetően
**közben beszélgettünk és kiderült hogy bár én nem voltam hajlandó elárulni a gyerekeknek hogy mi az a 69 mondván hogy ahhoz még tényleg kicsik, ők viszont már a modern kor gyermekei és a gugli a barátjuk, ráadásul Nudli a képkeresőbe írta be. Ez nekem tanulság hogy mindenről kell velük beszélni ami érdekli őket, mert mégis kíméletesebb lett volna ha én mondom el, mint hogy az internet az arcába tol egy csomó képet
nightswimming 