a második magányos nap

Azt álmodtam hogy pasi vagyok és a gyerekeimmel megyünk az utcán, és kérdezgetem őket hogy hol akarnak vacsorázni, csak gyorséttermek jöttek szóba, és annyira elszomorodtam hogy nincs hova hazamennünk ahol vacsorát főzhetnék nekik, hogy elsírtam magam.

Reggel ügyesen felkeltünk és összekészülődtünk egyedül, mindenki nagyjából időben futott be a megfelelő helyre (én a legkevésbé). A vizit alatt felvettem a magántelefonszám hívását, azóta csak arra gondolok amit mondott, vagy ha nem akkor is ott lebeg a háttérben baljóslatúan. Közben viziteltem, beszéltem betegekkel, hozzátartozókkal, ambulánsakkal, pszichológusokkal, és nyomtattam nekik tesztet, és kollégákkal, ebből a főnökömmel nyolcszor és jól esett hogy megért, a vidám lánnyal egyszer és rosszul esett hogy elintézi egy legyintéssel hogy minek izgulok ezen ennyire és folytatta a csacsogást nem tudom miről (nem figyeltem), és átrohantam a büfébe szendvicsért, és kezeléseket és vizsgálatokat rendeltem el, zárót írtam és dekurzust, és közben minden sötét homályos ködben úszott, és minden leírt és kimondott szó egy lehetséges per ígéretét hordozta vészjóslóan. Büszke voltam hogy egész nap kibírtam sírás nélkül, aztán a kocsiban már kellett volna belső ablaktörlő is.

Sötétben és esőben vezettem haza, végig izgultam hogy még balesetezni is fogok, pont mikor hazaértem láttam is egy balesetet és örültem hogy ezt megúsztam.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s