A gyerekeimnek eléggé megnehezíti az életét, hogy sokat vannak kettesben itthon, miközben az egyiküknek az átlagosnál több az igénye a kommunikációra, a másiknak meg sokkal kevesebb. Néha én is itthon vagyok és hallom ez hogy zajlik a gyakorlatban:
Nudli (Dark Souls 2-vel játszik, és folyamatosan kommentálja): hú, megijedtem. Berci, te is?
Berci (a telefonjába mélyedve): aha
Nudli: tényleg?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Nudli: egyébként te figyeled ahogy játszom?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Nudli: miért?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem akarom elspoilerezni magamnak.
Nudli: ja, fogsz majd te is játszani vele?
Berci (a telefonjába mélyedve): nem.
Szerintem tök jól kommunikálják le. Nálunk már, egy ennyi után érezni, hogy ha valamelyik nem száll ki a társalgásból, akkor robban a puskaporos hordó