tudatmódosító szerek és életbölcsességek

A legutóbbi vendégség után tíz sör és fél üveg vörösbor maradt a hűtőnkben, most ebből lett öt sör, két radler és 3 cider, valamint fél üveg vörösbor és egy majdnem teli rozé. Ki szeretne vendégségbe jönni? Egyébként is gyakrabban kéne vendégség, mert akkor nem lenne olyan nyűg a takarítás, és többször lenne tisztaság itthon.

A vendégség jól sikerült, mindenkit szétvertem teniszben és baseballban haha. Meg megettünk két szendvicset*, nem éreztem semmit (kivéve hogy szeles az idő az erkélyen), Gé szerint sem voltam más előtte meg utána. Akkor már inkább az volt az újdonság hogy cigit szívtam (nem is tudtam hogy dohány közé kell keverni)**, kábé olyan mint ami miatt sosem akartam kipróbálni, kaparja a torkom és büdös leszek tőle, de azért annyira mégsem olyan mint gondoltam, sajnos egy fal ledőlt ezzel. Legközelebb sütibe és/vagy vízipipába tesszük.

És kiderült hogy ha elhúzzuk a kanapét akkor simán elég nagy a nappalink ahhoz is hogy ketten játsszunk a kinecttel. Most gyűröm vissza az ingert hogy vicces képeket pakoljak fel a facebookra.

Marginálisan a témába vág, hogy azt hittem hogy a múltkor a bortúrán újabb szintre léptem azzal hogy összevissza értelmetlenségeket videózok amikre utólag nem is emlékszem, de kiderült hogy józan észre valló módon azt vettem fel, amikor az általános szakértői attitűddel megáldott karmester megmondta a tutit, és milyen jó, hiszen nem emlékeztem volna rá. Ez a tuti: normálisnak kell lenni, lazának kell lenni, és biztosnak kell lenni benne hogy amit csinálsz az jó.

*mert a HIMYM-ben így mondják

**most rám nézve tényleg igaz a vén alkesz életbölcsessége a kenutáborból: “valójában minden cigaretta spangli”.