Ma több jó dolog is történt:
– a férjem sütött pizzát
– felhívtak a kollégáim hogy hogy vagyok
– a gyerekek hajlandóak voltak beszállni az autóba hogy elmenjünk a jelmezkölcsönzőbe
– ügyesen odataláltam és parkoltam
– mindkét gyerek hajlandó volt kiszállni az autóból és bejönni a kölcsönzőbe
– Berci méretében volt ló amire vágyott
– Nudli bár kikötötte hogy ő nem fog beöltözni, azért hagyta hogy válasszak neki teknős jelmezt, felpróbálni már nem voltak hajlandóak, figyelnek hogy tisztában legyek a határaimmal
– ügyesen hazataláltunk
– bár Berci elaludt az autóban, nem lett rosszkedvű mikor felébresztettem
– megjött a Keresztszemes magazin
– a mikróban felejtett pattogatott kukorica miatt nem gyulladt ki a konyha* **
*Az hogy a szemét kigyulladt-e a frissiben ledobott füstölgő popcorntól, csak holnap derül ki a hírekből: “Kigyulladt egy szemétledobó Budapest egyik peremkerületén lévő lakótelepi házban. A tűzoltókat a lakók riasztották, akik kiérkezve szakszerűen eloltották a tüzet. Személyi sérülés nem történt. A lakószövetkezet szóvívője szerint a kár több tízezer forintra tehető. A tűzesetet valószínűleg egy zacskó elégett pattogatott kukorica okozta. A rendőrség még keresi a tettest, aki ellen gondatlanságból elkövetett károkozás miatt emelnek vádat.”
** A gyerekek már rutinosak voltak, egyszer az anyósoméknál egy serpenyő olaj gyulladt ki, a fertelmes füst és bűz elől a gyerekszobába zárkóztunk be, úgyhogy most is okosan besiettek a hálószobába és magukra csukták az ajtót.
nightswimming 
a kocsiban alvásról mindíg egy kispál sor jut eszembe: “…nem kegyelmez senki aki szarul ébred”.
ha szerencsém van, mindkettő elaludt és akkor kivárom az ébredést. Volt, hogy szüleimnél több, mint egy órát üldögéltem a parkolóban (ha egy ébred, ahoz staffot kell hívni és a maradékkal szobrintani lenn). Egy élmény. Vagy bevállalja az ember a szinte borítékolható hisztit és felébreszti őket. Szal ismerős.
6kor már nem akartam hogy hosszan aludjon, mert akkor este nem tud elaludni és reggel lesz koki. Amikor megérkeztünk kicsit ébresztgettük Nudlival, meg telefonálgattam, ő meg még visszaaludt, aztán amikor kikötöttem szinte csukott szemmel már kint is volt a kocsiból. Aha, mert felvinni már nem lehet, arra mindig felébrednek, ismerős 🙂 de úgy tűnik korral javul a helyzet 🙂
ez azért vígasztal. Lehet, hogy akkor eljön az az idő, amikor nem kell beleszámolni az utazásba az alvást (sok ismeretlenes egyenel, az úton alszik-e, ott fog-e aludni, haza mi lesz és hogy tesszük le este őket, még szerencse, hogy Kedve reálos agyú közgazdász :D)?
Ez olyan jó, én mindig azt gondoltam hogy én görcsölöm túl a dolgokat, de lehet hogy akik nem értik hogy mért kell ezeken ennyit szenvedni azoknak egyszerűen sokkal könnyebben kezelhetőek a gyerekeik.
vagy hazudnak :D.