csak a szokásos tobzódás, vagyis amint teszek egy bátortalan lépést abba az irányba hogy jobb legyen, mindig felmerül ezer új kérdés. hosszú és uncsi.
pár hete felmondtam ami amellett hogy nagyon nehéz döntés volt, megszenvedtem és most is aggódok a munkahelyem miatt, lett bennem egy kis remény és lelkesedés hogy innentől talán könnyebb lesz. a tegnap is jól sikerült, T-vel sikerült átbeszélni pár dolgot aztán meg a Gellért hegyen heverésztünk.
ma pont hullámvölgybe kerültem megint, elvittem Bercit pszichológushoz, sétáltam a környéken ahol mindig szoktam, január óta csak rövíditett útvonalon mert emelkedőn kb csiga sebességgel bírok menni. meleg is volt de volt sapkám, visszafele így is rosszul lettem, le kellett ülnöm a padkára kicsit pihegni. utána tudtam folytatni de nem lettem túl jól, a tervezett lidl-t kihagytam, megint csak a kisboltig jutottam el. aztán bealudtam.
oké hogy ez amiben vagyok nem olyan súlyos mint egy “igazi” long covid, vagy krónikus fáradtság szindróma vagy hasonló, de akkor is elég szar. nem oldotta meg hogy tavalyelőtt félállásba mentem. januárban még egy lépcsővel rosszabb lett és nem igazán javul. Bercit szeptember óta a pszicho és a röpi mellett iskolába is hordtam, meg kísérgettem gyalog hogy tanulja az utat, már kezdett egyedül járni (kivéve a pszicho), alig vártam hogy tovább erősödjön és visszafele is egyedül jöjjön, de ehelyett visszaesett és kérte hogy vigyem is megint. mondjuk akkor szóltam hogy az már nem fog menni, az apja viszont csak nagyon alkalmanként tud ezekbe besegíteni, ha éppen ráér és kedve is van. de most már újra egyedül megy (Berci), csak fog majd jönni is valamikor. emellett csináltam a munkát ami ugye sok volt és stresszes, most hogy felmondtam, még többet kaptam a maradék másfél hónapra mint ami eddig volt. igyekszem magam fékezni és nem még betegebbre dolgozni mint eddig, de azért általában elég nehézre sikerülnek a munkanapok és kimerülten érek haza, utána már nem sok mindenre van erőm. emellett ugye muszáj hogy mindketten együnk Bercivel és legyen tiszta ruhánk, meg kéthetente hétvégén itt van Nudli, ezek így együtt már messze túlmennek azon amire erőm lenne. anyu meg nevet amikor meglátja a karácsonyfát, hogy még mindig áll, mintha ez vicces lenne vagy direkt csinálnám. más meg nevet amikor megjegyzem hogy valamit nem pakolt el elég rég, mert az én lakásomban meg halmokban áll a lom, mindenhol dobozok meg elöl hagyott cuccok, és undorító kosz van hónapok óta, kilóméter hosszú a to do listám. közben még járok a vállam miatt gyógytornára, ami amúgy nagyon jó, kedves a gyógytornász, sokat segít a torna, már csak egy kicsi kell hogy teljesen visszaálljanak a funkciók, de na. ez is energia és pénz és idő.
lehet hogy segítene ha kiderülne bármi konkrétum arról hogy miért van ez velem, megint elmegyek majd laborba de legtöbbször ha laborba vagy orvoshoz megyek, általában az derül ki hogy minden rendben. az a legvalószínűbb hogy igazi pihenésre lenne szükségem ki tudja mennyi ideig, hónapok minimum. de ezt meg nem tudom hogy valósíthatnám meg, korábban nem mehettem el több hónap táppénzre a munkahelyemen mert ugye egyedül voltam és úgyse hagytak volna békén. most… kellene egy könyvelő aki megmondja hogy mit lehetne, nekem felületes utánaolvasás alapján úgy tűnt hogy akkor mehetnék el úgy hogy kapok is valami szemmel látható összeget, ha nem indítom addig el a vállalkozást. munkanélküli meg szerintem az én szakmámban nem megvalósítható, mindig vagy ezer üres állás. de persze azon is át kéne verekednem magam hogy valakinek addig panaszkodom amíg hajlandó kiírni pár hónapra, ami szintén nehéz. de a táppénz nem fedezné a költségeinket, és ha nincs vállakozásom, nem tudok dolgozni (vagyis valamennyit tudok, csak ingyen), ha meg van, az meg önmagában egy csomó költséget vonz magával, vagyis ha fokozatosan akarom elkezdeni, az elején azért fizetek, hogy dolgozhassak. van valamennyi megtakarításom is, csak nem tudom erre akarom-e költeni.
és itt van Nudli, akit az apja etet meg ruház ahogy én Bercit, csak neki emellett van a gyúrás, a gitár, most a végtelen eposszá nyúló jogsiszerzés, osztálykirándulás, haverokkal bulizás-kajálás-biliárd stb, nyáron pedig külföldre mennek a haverokkal. és hogy igazságos legyen, ezekre kb felváltva kér pénzt mindkettőnkről, ami most pluszban pont nem annyira megnyugtató, hogy a következő időszakban mondjuk nem lesz bevételem de ő akkor is megy vizsgázni meg utazni.
miért nincs olyan ember akihez el lehet menni a kérdéseinkkel még megmondja mit csináljunk. miért nincs univerzális alapjövedelem.pffff.