Meghallgattam az elmebeteg nőt naplóját Csáth Gézától hangoskönyvben, egyben teszteltem milyen hangoskönyvet “olvasni” hát nem jött be, egyrészt mert a vezetés néha elvonja a figyelmem (de a sima közlekedés is elvonná, a metrón meg nem hallanám, meg olvasni egyébként is gyorsabb), és kicsit idegesítő volt a nő hangja aki felolvasta (ilyen kicsit szenvedős beletörődéssel), meg ahogy kiejtette a szavakat valahogy, de valószínű nem benne van a hiba, mert engem szinte minden idegesít, szóval kb bárkinek a hangja idegesítene ennyi idő után. Mivel nem lehet előrelapozni, csak fél óra után derül ki hogy ki írta az előszót meg utószót meg egyéb értékeléseket. Az unalmas felsorolásokon nem lehet gyorsan átfutni, az ábráknak meg csak a címét és az értelmezését halljuk.

A könyv érdekes volt, Csáth megpróbálta bizonyítani hogy a skizofrénia is értelmezhető analítikus szempontból, ehhez bevezette ezeket a komplexeket amikből az én összeáll (egészség, pénz, szerelem, vallás, szex, ilyesmi), mindenkinél más hogy melyik mennyire fontos meg érzékeny meg még egy harmadik szempont (amit nem tudok visszalapozni hogy kikeressem), és arra törekszik mindenki hogy a fontosak jól kielégüljenek, ami pl. a nőnél úgy valósult meg, hogy a szerelem, erény, kényelem kielégült viszont az egészség komplexe mínuszba került, de őt nem zavarta, eléldegélt a pszichiátrián évekig és közben folyamtosan zaklatta a fiatal férfi orvosokat hogy nagyon szenved és gyógyítsák már meg. Csak a végén meg kellett alkotnia (Csáth-nak, nem a nőnek) egy új betegséget: hisztero-szkizofréniát, hogy ne az legyen végül hogy egy pszichotikus tüneteket is mutató hisztériás nőt analizált (amit nem kellett volna bizonyítani hogy analizálható, és hog betegségtüneteket használ arra hogy egyéb szükségleteit kielégítse ill. konfliktusoktól megszabaduljon).

Advertisements