a végére csak odacsempésztem egy kis panaszkodást is

A tanfolyam óta legalább hetente kétszer végzem a hasizomtornát, de azért általában többször. Szeptemberben pedig kihívás van, hogy hát így minden nap kell tornázni, de legalább hússzor a hónapban, mert akkor jár a jutalom, amit még nem találtam ki. (a siklóernyőzés utána lesz de már befizettem, szóval nem lehet jutalom, cukrászda meg olyan bénának tűnik a torna kihívás végére, de suematra mondott egy jót aminek a honlapja is nagyon vonzó, szóval lehet hogy az lesz). A kihívás segít, már volt olyan nap amikor enélkül biztos nem álltam volna neki. És már háromszor is voltam újra pilatesen, és szerintem életemben először kezdem felfedezni hogy a mozgás nemcsak egészséges és jobban néz ki tőle az ember, hanem tényleg jobban is érzi magát, mintha energikusabb lennék egy fokkal összességében (bár ez pillanatonként változik és nyilván más is befolyásolja), és többször is volt hogy elmúlt tőle a fejfájásom. Gondolom ez mindenki másnak egyértelmű volt eddig is, én magamnak leírom, hátha akkor nem felejtem el. Még kéne valami amitől normálisan tudok aludni nemcsak akkor ha már jelentős alváshiányt összeszedtem.

Aztán szerdán futottam, a csütörtököt kihagytam, pénteken viszont elcipeltem Gét falat mászni. A gyerekeknek is volt kedvük, de csak eljönni és körülöttünk bóklászni, illetve utólag kiderült hogy Bercinek lett volna kedve kipróbálni, de mivel nem kérdeztünk rá, nem szólt. Gé nagyon ügyes volt, ahogy általában minden sportban. Jó volt látni, amit eddig is éreztem, hogy kezdek belerázódni, pl kevésbé fáradtam el pedig ő nagyon sokat mozog. Még olyan 2 év és eljutok a 6-os pályákhoz.

Ma meg elkísértük Gét a diplomaosztójára, készítettünk róla sok fotót, itthon rendeltünk pizzát, aztán elmentünk fagyizni, de ez egyik sem edzés, úgyhogy délután hatalmas akaraterővel csak rávettem magam némi hasizomtornára.

Mindig is szerettem volna feszes hasat, ezért elmentem egy tanfolyamra, hogy megtanítsanak jó kis feladatokra és motivációt szerezzek ahhoz hogy majd végezzem is őket (+isolde javasolta, aki elvégezte és szereti, és Timi tartja akihez pilatesre járunk). Kiderült hogy kicsit nekem is szét van nyílva a hasizmom, ami szomorú mert eddig nem is tudtam róla, és a kötőszövet ott akkor is gyenge marad ha az izmokat megerősítem és hajlamosít hasfali sérvre, viszont jó hogy legalább tudok róla és tudom mire kell figyelni ezután. Meg arra is kaptam reményt hogy lehet még egyenes tartásom, sose túl késő.

Na jó, ömlesztem megint.

A gyerekeknek kitört a nyáriszünet (gonoszul azzal kezdte hogy a péntekre sógornőmékkel közösen tervezett városligeti játszóterezést-tollasozást elmosta az eső, de lett helyette játszóházazás). Túléltük az évzárót (attól még hogy hideg van, az iskolai tornateremben ugyanúgy párás 58 fok), a gyerekeknek egymás tükörképe lett a bizijük, elég durva, mindegyiknek négy kitűnő (ami hatost jelent): matek, angol, tesi, rajz, a többi jeles.

Hirtelen indíttatásból elolvastam a Neuromancert, pedig már pont beszereztem egy csomó olyan olvasnivaló-ötletet amit lehet este elalváshoz és nem félek tőle meg nem lesz rossz kedvem. Úgy emlékeztem erre is hogy olvastam már, de itt egyetlen apró részlet sem rémlett a kibertér kifejezésen kívül. Nem voltam oda tőle, a hangulatomnak sem tett nagyon jót, elég rideg. Persze a végén azért sajnáltam hogy el kell búcsúzni a szereplőktől. De most már jön a Marsbéli krónikák, amit többen is ajánlottak.

Berci megkérdezte melyik a kedvenc karakterem (mindenből, of all time), szerencsére adott egy hét gondolkozási időt. Nehéz, felelősségteljes döntés. (River a Firefly-ból? Holden a Cather in the rye-ból? Kázmér a Kázmér és Hubából? Suzy a Moonrise Kingdomból? Ron a Parks and Recreationből? Vagy April? Bea a Tündér Lalából? A Marsiból a fickó? Mikkamakka? Coraline? Raymond a The Wrong Boyból? Rob a High Fidelity-ből? Annyi mindent láttam és olvastam az elmúlt 36 évben.)

Teljesen független, de végre vettem “negyedannyi” nevű cukorhelyettesítőt, amit annyira dicsért mindenki (mert természetes, nincs benne cukor és jó az íze) és tényleg egész ehető. Meg a múltkor vettem kókusztejet is, de nem tudtam kipróbálni zabkásába mert elkóstolgattuk müzlihez, az is egész iható. Ma készítettem kókusztejes-negyedannyis-fahéjas zabkását, nem fahéjas tejbegríz de ahhoz képest jó..

Nudli nehezményezte hogy túl hamar elfogyott a vajkaramella amit Gé hozott Lengyelországból, gyorsan vettünk, a cba-ban csak cba-s volt amiről kiderült hogy nem olyan vészes, de azért vettünk a lidliben korivkát, egyébként én meg Skóciából hoztam vaníliás toffee-t. Úgyhogy most el vagyunk látva, viszont azóta szerintem rajtam kívül senki nem evett egyet sem, rám meg nincs jó hatással.

A hosszú autóúton először egymást szórakoztattuk azzal, hogy Gének ha lenne együttese, “A …k” lenne a neve, mint ahogy angolul is van egy csomó, amiket el is kezdtünk lefordítani, mint A bogarak, A sasok, A kovácsok (bár tudjuk hogy ezt valójában “Kovácsék”-nak kell), A fekete kulcsok, abban nem tudtunk megegyezni hogy a The Smashing Pumpkins-t hogy fordítanánk, mert szerintem A tököket összetörni az Smashing the pumpkins. De nevermind, most megnéztem és a glosbe szerint a smashing azt is jelenti hogy klassz.

Később felajánlottam a gyerekeknek hogy barkóbázzunk, gyorsan rákérdeztek a legutóbbi feladványokra (amiket amúgy ők találtak ki): semmi, minden, mindennek a fele. Gyorsan kitalálták Dezsőt, a teknőst, aztán Nudli feladta az életet, amit úgy találtunk ki hogy elkezdtük kérdezgetni hogy mivel kapcsolatos, és sok mindenre mondta hogy is, erre Berci megkérdezte hogy az élettel? és erre Nudli elnevette magát.

Később szendvicset képeztünk (hó, csúszó ember, hó), hazafelé pedig vártuk hogy megelőzhessük a hókotrót, majd az autómentőt, de végül hazaértünk.

egészség

Hogy ne csak mindig könyvekről és sorozatokról írjak, még decemberben beoltattam magam influenza ellen és egyelőre túléltem, idén nem volt semmilyen szövődmény, influenzás se lettem.

Idén meg elkezdtem szedni reflux-gyógyszert, hátha valamennyit javul a közérzetem meg a fáradtság és nem fáj annyit a torkom és nem köhögök annyit, egyelőre nem tudok írni a hatásáról, mivel elkaptam a családi dögrovást ami miatt rossz a közérzetem és fáj a torkom.

Végre járunk újra tornázni is, nemcsak azért örültem nagyon mert a nagy karácsonyi tunyulás után is maradt némi izmom, hanem azért is mert az oktatónknál megint nem volt zene és emlékezett hogy egyszer az én playlistemet hallgattuk és megint elkérte (így könnyebb elhinni hogy tényleg tetszett neki). Most arra is figyeltem hogy shuffle-re tegyem (múltkor meghallgattunk két Alice in Chainst, két Art of Noise-t, egy Coldplayt, egy College-t és két Deep Purple-t) (most nézem hogy ha így mennénk végig lenne egy-egy Pearl Jam és REM óra). Ma meg bekeverődött a Just Breathe, amiről megjegyeztem hogy egyesek szerint a világ legszebb száma, mire az edzéstársam megjegyezte hogy a Wish You Were Here a világ legjobb száma, és az tényleg nagyon jó szám.