Mindketten hosszan gondolkodtunk, és arra jutottunk hogy sekélyes, semmilyen emberek vagyunk, akikre semmi sem jellemző. Aztán bevontuk a gyerekeket is, Nudli szerint t-rex legyen vagy tüzet okádó sárkány, Berci szerint tó vagy felhő. Nudli rögtön magának is akart, de kiábrándítottuk azzal, hogy tűvel készül. Berci már el is döntötte hogy neki sosem lesz, Nudli szeretne, de csak ha nem szúrják meg tűvel. Utána kicsit elszálltunk, Nudli felsorolta planktont is, erről eszünkbe jutott spongyabob, úgyhogy rajtam szandi lesz, Gén meg patrik. Aztán elkezdtek könyörögni hogy szellemet tetováltassunk magunkra, ellenkezésünkre, mondván a szellem nem látszik, kivágták magukat hogy egy szellem árnyékát.

 

nem a keresztcsont fölé

Tegnap tetoválásokat nézegettem, Gével így 15 év után végre elhatároztuk magunkat és megcsináltatjuk a közös tetoválást a közös ünnepünk örömére. Újabb nagy kérdéssel találtuk szembe magunkat (a legfontosabb mellett, hogy mennyire lesz ronda ha meghízunk és kinyúlik a bőrünk) (nem a hasamon lesz, mert ott még előfordulhat hogy fog nyúlni a bőr), hogy na jó, de mit? Gének nem engedélyeztem a liverpool jelet, mert úgy gondoltuk hogy az összetartozásunkat fejezze ki, és abban nem látom hogy azt hogy. Részemről a szalamandra és a lótuszvirág merült fel eddig. A pillangó már olyan múlt századi.

a pénzről

Hogy ugye milyen király ötlet itt tartani a hiányszakmákban az orvosokat azzal hogy a rezidensek másfélszeres fizetést kapnak, és tényleg jó szerintem, csak éppen még mindig nem tudom elhinni hogy nincs tervbe véve a többiekét is hozzáigazítani. Persze, az meg a szakmák között okozna bérfeszültséget (bár nem véletlenül hiányszakma a hiányszakma, igen, a h*lap*nzre gondolok), de így meg kicsit furán hat hogy a kezdők jobban keresnek a szakorvosoknál, kb úgy mint a 40 éve orvoskodó főorvos. Engem nem zavar, kedvelem őket és örülök hogy itt vannak, de egyrészt van akit igen (hallottam olyan kórházról, ahol a kedves személyzet megszavazta hogy a rezidensek nem érdemelnek több pénzt, és amit erre a célra kaptak azt szépen elosztották*), másrészt az is furán veszi majd ki magát, amikor a bérük hirtelen 67%-ra esik vissza (a szakvizsgakor? vagy a rezidensi vizsgakor?). Na akkor ki akadályozza meg hogy elmenjenek mégis, és mért is lesz ez így nekünk jó.

És nem tudom miért, de a hónap közepén megint meglepődtünk rajta, hogy még pont annyi maradt hogy befizessük az autótörlesztést és még egyszer tankoljunk, meg némi étkezési jegy. Mivel tudtuk hogy étkezésen kívül lesznek más jellegű kiadásaink is, most apósék helyett Gé a munkahelyén kért kölcsön, de így sem kifejezetten fényes a helyzet. Úgyhogy márciusban nem veszek jódot, nem iratkozom be jógatanfolyamra, nem viszem el szervizbe a sícipőmet, na és persze a képzést sem fizetem be most sem.

Sajnos nem ígérhetem hogy ez a téma most annyira körbejáródott hogy többet nem fog itt előkerülni.

*tudod, egy ismerősöm sógorának az unokahúgától

update (másnap): kajajegy már nincs.

tematikus poszt: fáradtság

Sokat nyavalygok a fáradtság miatt, ami valószínű unalmas, de nem segít, ezért elhatároztam hogy egy teljes bejegyzést szentelek neki. (Ami valószínűleg unalmas, de nem segít.)

Tehát: amióta az eszemet tudom, fáradt vagyok. Van benne persze hullámzás, de mindig csak akkor veszem észre ha éppen rosszabb. Mindegy hogy időben lefeküdtem, jól aludtam, hétvége van és fél 11-kor keltem és úgy éreztem hogy most tényleg van energiám a napra, legkésőbb délben már érzem hogy ólmossá válnak a tagjaim és minden mozdulat nehezemre esik. Attól még megcsinálom, képes vagyok rá, kiteregetek, készítek ebédet, focizom és kergetőzöm a játszótéren. Mivel megtehetem, délután alszom két órát, utána már eleve kábán és bágyadtan indítok. A dolgozóban pörgősebb vagyok, beszippantanak a feladatok és azt számolgatom hogy fogok végezni, csak olyan 5 körül eresztek le, onnantól minden kétszer annyi ideig tart. Amint hazaérek, érzem hogy ma már semmi értelmesre nem leszek képes.

Az iskola alatt a sok tanulásra és a stresszre fogtam, mikor dolgozni kezdtem a sok munkára és stresszre, a gyerekek születése után az éjszakázás (és a stressz), utána egy darabig munka mellett iskolába is jártam, meg azért a munka + gyerekek önmagában sem egy luxushétvége. De valójában mostanában egész nyugis, időben el tudok jönni, és a gyerekeket 80%-ban Gé rendezi.

Vashiányom nincs, megnézettem. Egyszer egy doki azt tanácsolta hogy szedjek multivitamint, mert más vitaminhiány is lehet, de attól csak ettem és híztam. Múlt télen téli depresszióra tippeltem és szedtem halolajat, úgy éreztem attól is hízom, de lehet hogy nem volt igazam és nem is attól. Sokszor találok valami indoklást, keveset aludtam, bujkál bennem valami, beteg vagyok, a ciklusom miatt… Most éppen a torkom fáj. De mivel ez szinte állandó, lehet hogy lelki alapja van, lusta vagyok, vagy így jön ki a stressz, vagy  nem merek örülni, és ha minden jó, találok valamit magamnak amin szenvedhetek. Vagy krónikus fáradtság-szindróma, de én mindent megcsinálok, meg az különben is depresszió szerintem.

Egész hétvégén édességet túrtam, és ennek meg is látszott az eredménye, ezért elhatároztam, hogy most már tényleg diéta. Ma estig nem is ettem mást, mint cheeriost, kakaós csigát és csokit*, de aztán még lecsúszott némi pad wunsen, ráadásul későn (erről csak részben tehetek én, mert a gyerekek rajzait kezdtem szelektálni amikor már ott kellett volna lennem), részben a csaj aki tuti elfelejtette a rendelésem, és most még egy és háromnegyed órát kéne várnom mielőtt lefekszem. Elvileg beleférne, mert déltől 17.20-ig hunytam egyet, de nem fogok. (várni)

*a nőnapi csokit nem utasíthattam vissza. Most nem tudom eldönteni, hogy férfitársadalmunk a vad ünnepléssel a nyugat térhódításának vág vissza (vö valentin nap), vagy épp hogy ez is a fogyasztói társadalom befolyása.

Most össze tudom kötni, mert a nőnapi csokihoz kapcsolódik, hogy Gétől is kaptam, mire Nudli elmesélte hogy Vince is hozott az oviban, de csak a lányoknak adott, és mire az első szamos kockát kibontottam, már kétségbeesetten zokogott. És hogy milyen jó hogy olvastam azt a könyvet a humanisztikus gyereknevelésről, és nem magyarázgattam neki energikusan hogy azért nem kapott mert ő fiú és nem lány, hanem empatikusan visszakérdeztem, hogy elszomorította-e, hogy a barátja nem adott neki csokit pedig ő is szeretett volna, és ölbe vettem, és ettől lassan megnyugodott.

hétvége

Elmentünk síelni, annak ellenére hogy Berci már előző nap kitalálta hogy ő egyáltalán nem is akar, mertmertmert egy csomó időt elvesz a számítógépezéstől meg ilyesmi. Nagy nehezen rábeszéltük, de kikötötte hogy nem fog síelni, és ez így is lett, mert ő megmondta. Jó volt hogy mégis el tudtunk menni, és gyönyörű idő volt, jó volt a hó, és Nudli síelt és nagyon élvezte és ügyes is volt, és mindketten tudtunk egy párat csúszni a “nagy” pályán is, és Berci is jót rohangált a friss levegőn. Az meg praktikus volt, hogy újra eszembe jutott hogy a múltkor letört a sícipőm sarka, és még egy esélyt kaptam hogy ne így csomagoljam el nyárra és ne jövőre kelljen bosszankodnom, hanem elvihessem szervizbe.

(Oké, oké, volt egy-két apró bosszantó részlet, a sár, a síelhető pályák kínzó hiánya, az árak, amikben mindezeket nem vették figyelembe, ahogy azt sem hogy szinte kizárólag az 5 cm hosszú és 3 mm lejtésű bébipályán evickéltünk, plusz a helyszínen derült ki hogy a honlapon hirdetett kedvezmény (6 év alatt ingyenes) hétvégén nem vonatkozik, de az árak, már úgy önmagában is, horror.)

síbérlet

Meg van a semleges hozadék, ismét bebizonyosodott hogy gyerekkel legalább 12x megterhelőbb síelni mint egyedül / felnőttekkel akiket nem kell felvonóztatni és emelgetni, a kar- és mellizmaim minden mozdulnál sajognak, de a lábamat és a hasamat is érzem.

Este pedig jöttek a csajok filmet nézni. Előtte azért elfogyasztottunk némi tésztasalátát, melegszendvicset, tiramisut, forralt és egyéb bort. A tortilla chips és az újabb üveg borok nagyon jól jöttek a feszültség oldására, amikor elkezdődött a kapargatás. Most először éreztem, hogy a monitor túl kicsi volt egy ekkora volumenű filmhez, főleg hogy a széles vászon miatt csak egy vékony csík volt a kép a közepén, de annak örülök hogy nem moziban láttam, lerágtam volna a körmöm és közben emiatt is külön iszonyodtam volna, így meg jól megvitathattuk közösen hogy akkor ezt most képzeli vagy tényleg, mindazonáltal a végén kicsit meg lettünk feddve Gével hogy nem hoztuk a szokott jó formánkat a vidám kérdésekkel és beszólásokkal. Engem lefagyasztott a rettegés hogy vajon mit fog még kaparni. Tetszett. Párszor ma is eszembe jutott.

Ma meg láttuk a színházban a Micimackó és barátait.

A ronda sütis

Ma délután a világ legrondább süteményének elkészítésén fáradoztam, a medúzák tiszteletére, akik holnap jönnek hozzánk vendégségbe. A süti az ultimate chocito, ronda de finom. A barátaim disznósajtként emlegetik, mert hasonlít rá, de az íze nem. Régen mindig kötelező módon azt kellett vinnem a bulikra, mostanában is szoktam néha. Ősrégi recept alapján készül, azt hittem csak én ismerem egyedül, meg akiknek én mutattam, de a múltkor vendégségben voltam és ott is volt. Sajnos nem volt ott az elkövető, így nem tudtam megkérdezni, hogy ő is a régi fekete-fehér rádióújságból kivágott megsárgult fecni alapján dolgozott-e.

az első az

 

Egy recept csak úgy az igazi, ha személyes utasítások is vannak hozzá.

1. Ez a recept teljesen egyértelmű, semmi bonyolult vagy félreérthető nincs rajta, kár bármit is magyarázni.

2. Először elkészítjük a világ leggejlebb forró csokiját (másfél deci tejben fél kiló porcukor 5 deka kakaóval). Én nem gőz fölött szoktam mert az macerás, csak gyakran kevergetem és ha kezd kifutni egy kis időre leveszem a gázról.

3. A vajat habosra keverés címén lehetőleg nem kell egyenletesen szétteríteni a konyhában és a ruhánkon. Segít ha előtte kicsit megolvasztjuk a mikróban, és ha nem a leglaposabb edényben próbáljuk keverni. Egyébként nem tudom mi értelme a habosra keverésnek, ha rögtön utána leöntjük egy forró löttyel.

4. Rumot nem teszek bele, régen azért mert gyerek voltam, aztán mire rájöttem hogy már nem vagyok addigra gyerekeim lettek. Ezért rummal nem tudom milyen.

5. A diót úgy a legegyszerűbb felaprítani, hogy darálóban rövid ideig daráljuk.

6. A kekszet konyharuhába burkolva húskolpfolóval, ennek hiányában kalapáccsal, ennek hiányában klumpával lehet összetörni.

7. Amikor az egészet összekeverjük, ha lehet még rondább mint készen.

ronda sĂĽti1

8. A massza szétfolyik a sütőpapíron, miközben próbálom feltekerni, az asztalon is, és sosem sikerül elég szorosan, így végül amorf alakú lesz. Két rudat szoktam készíteni, az egy az még inkább szétfolyik és még nagyobb amorf izé lesz belőle.

ronda sĂĽti2

9. A “hideg helyen” a hűtőt jelenti, a spájzban nem köt meg eléggé hogy szeletelni lehessen. Én előző nap szoktam elkészíteni.

10. Szeletelni így sem lehet rendesen, össze-vissza törik. A leeső darabokat szeletelés közben el kell fogyasztani.

11. Sosem marad meg egy hétig, egy napnál tovább sem.

ronda sĂĽti

 

és holnap hatkor kelek

Újra nekiveselkedtem a hajfestésnek, és több órás fáradozásomat még 3/4 árnyalatnyi vörösödés koronázta, ami a novemberi 1/4-el összeadódva egy teljes árnyalatot tesz ki. A vörös természetesen padlizsánszínűt jelent, mit is várhatnék ha feketés-sötétbarna a kiindulópont. Többen megdicsérték, és a sminkem is, pedig miközben kifestettem magam arra gondoltam hogy már így sem tűnök kevésbé fáradtnak vagy öregnek, csak színesebbnek. De azt mondták jól áll, és gyakrabban kéne. (Meg szoknyát hordanom is, jut eszembe, ha már azért vettem csizmát hogy tudjak télen szoknyát hordani. Szerencsére a semminél nem nehéz gyakrabban.)

Estefelé eléggé szidtam magam, amiért pont az évszázad leghidegebb napján nem vettem sapkát. Sőt a vastag pulcsit is lecseréltem egy helyes blézerre, és a zoknim is vékony volt. Mert ugyan reggel felmértem hogy dolgozni kocsival megyek, a vidám lány fel szokott szedni reggelente. Csak azt nem mértem fel, hogy nem vár rám este fél 8-ig amíg végzek minden munkámmal, és nem visz el a Krimóba, és onnan később a gyrososhoz, és onnan haza. De legalább a Krimó és a gyrosos közötti szakaszon tapsi kölcsönadta a nagyon szuper fülvédőjét, sőt még a nagyon szuper fülvédő-lelőhelyet is elárulta. Sőt azt is mondta ma, hogy a gimiben minden fiú velem akart volna járni, ha mer, ami szintén nagyon kedves volt, persze nem azért mert kevésbé fáztam tőle, hanem jól esett, ha nem is hittem el teljesen. Métely pedig észrevette hogy be van festve a hajam. Meg sokat beszélgettünk testképről, mell-és melltartóméretről, hastáncról meg zumbáról, és azon is elméláztunk röviden, hogy a török nadrág fölött az úszógumi kibuggyan, kitüremkedik vagy pedig kifittyen (vagy ficcen volt?).

– A betegséggel lement egy kiló, most vigyázok hogy vissza ne hízzam.
– A te súlyod nem liftezik fel-le?
– Nem, az én súlyom csak felfelé liftezik. Lefelé véres verejtékkel, kínszenvedéssel megy fél kiló.

ha tavaly szexi éjszakai pillangó voltam, akkor most ijesztőnek kéne öltöznöm, persze nem baj ha attól még csinos is. de minek? (tette fel teátrálisan az egyáltalán nem költői kérdést)

eddig egy ötletem van, Spongyabob amikor Bolygó hollandinak öltözik és ehhez Patrik leborotválja a fejéről a szivacsot és kilátszanak az agytekervényei, de ez csak annak vicces aki látta, meg el is árultam.

itt van felgyorsítva.

 

nahát a pasik nem a cipőt figyelik

Elsőre megörültem, hogy mégse kell magas sarkú cipőt vennem (mármint olyat amibn kibírok 5 percnél többet), amikor láttam ezt a kísérletet dancsigánál. Csak éppen a nők nem azért hordanak magas sarkút hogy a pasik észrevegyék hogy “jé, ő magassarkút hord”, hanem hogy tetsszenek. Nem a cipőre kell hogy emlékezzenek, hanem a lábra. Tehát ha tényleg nem kérdezték meg a hímnemű alanyokat hogy melyik nő tetszett jobban, akkor… látszik hogy férfi tervezte a kísérletet.

Jaj de jó, mégis vehetek cipőt.

hős

A fogorvoslány szerint a felső bölcsességfogat nagyon simán ki lehet kapni az alsóhoz képest. 5 perc lazítgatás-ráncigálás után borzasztóan aggódtam, 5 perc 10 másodperc után örömmel vettem tudomásul hogy pite volt. (Az egyik alsó bölcsességfogamtól kb 40 perc vésés-véres ínyben turkálás-rángatás árán szabadultam meg egyszer régen.) Most jobb oldalon várom hogy kimenjen az érzéstelenítés, bal oldalon meg hogy hasson a fájdalomcsillapító. Mindjárt harmadszor is megpróbálkozom a banánnal (nem az irdatlan kráter, hanem a tömés oldalán), kétszer már félretettem mert zavart hogy közben minden valószínűség szerint összeharapdálom a nyelvem. Á igen, most már úgy harapdálom hogy kicsit érzem is.

népességnövelő javaslatok

Üzenem a Népesedési Kerekasztalnak, valamint mindenkinek, akinek döntési joga és hatalma van az ügyben, hogy ha szeretnék, hogy a kívánt gyermekek megszülethessenek, akkor ideje lenne végre megoldani, hogy legálisan lehessen baszogatás belső tapizás szurkálás vagdosás nyomkodás orvos nélkül is gyereket szülni. Például egy olyan születésházban, ahol van nyugodt és meghitt környezet is meg műtő + hozzávaló személyzet is elérhető közelségben. Azoknak az anyukáknak, akik annyira azért nem hard core-osok, hogy illegálisan, saját otthonukban, gyermekeik érdeklődő tekintetétől kísérve, gond esetén az egészségügyi személyzet gyűlölködésének kitéve stb hozzák világra utódjukat, de mégis szeretnék hogy legyen valamennyi beleszólásuk a saját testükkel kapcsolatos folyamatokba, és szeretnének több igényt formálni az éppen világra hozott utódra mint a vadidegen fehér köpenyesek az ágy körül.

Azt gondolom, hogy a 21. században nemcsak hogy megoldható lenne, hanem kívánatos is.

(((Nem mindenkinek, csak aki akar, és persze tudom hogy a császármetszés életeket menthet.)))*

A másik probléma is foglalkoztat engem is, hogy a társra-gyerekre-családra vágyó fiatalok és kevésbé fiatalok mért nem tudnak egymásra rátalálni, valami nagyon el van hm romolva a rendszerben. Ha ebben a cipőben járnék, valószínűleg bepróbálkoznék én is a társkereső oldalakkal. Meg vannak még ilyen érdekes kezdeményezések, mint a különféle szituációs társkereső partik, a vidámparki a legjobb szerintem. Meg ez az oldal ahova beírhatod ha valaki tetszett a metrón, és hátha pont olvassa, kár hogy erre pindurka az esély (igazából miniscule, csak az nem magyar szó).

És luciánál már szerveződik a vakrandi-blog a kommentekben, mármint a trollok után.

Meg van még az áramszünet.

 

* Hú, ez most pont milyen aktuális lett.

szülinap és lakásavató

meg még ez volt ma:

s: és eldöntöttük hogy tésztasalátát fogunk csinálni.
új kolléganő: abban mi van?
s: tészta, olívabogyó, paradicsom, olívaolaj, citromlé… az remélem nincs mert nincs otthon.
ú: fasza.

Le se kell írnom hogy akkor kell-e, és az is magától értetődik hogy akkor kezdtünk vizet forralni a tésztához amikorra meg volt hirdetve a kezdés. De a végére egész jól behúztuk, és úgy tűnik tényleg nem lehet elrontani, ahogy a túrós-szalonnás melegszendvicset sem.

Az ünnepelt kapott 5 doboz legót és egy könyvet. Igaz ebből hármat megrendelt előre.

A tavaszos bejegyzést még kedd végén írtam ami mint kiderült az egyetlen igazán szép nap volt mostanában, csak elfelejtettem kirakni.

Lucia mondta hogy hiszen már hordok színes ruhákat, például rózsaszínt, én meg letromfoltam hogy csak két felsőm van, közben meg tessék rózsaszín nadrágom is van, ma fel is vettem. Tök jól éreztem magam benne, főleg mert kényelmes, de egy kicsit azért is mert rózsaszín. Mondjuk senki se mondta hogy milyen szuper rózsaszín nadrág, de sebaj.

A douglas-saga folytatódik

A népszerű sorozat hamvaiból feltámadva folytatódik. (A főszereplő agydarabkáit összekaparták a liftaknából, szövetbarát ragasztóval összeragasztgatták és visszaültették a fejébe, jobb mint újkorában.)

Szóval ültem nyugodtan a babérjaimon, hogy soha többet nem kell a fenti létesítménybe betenni az orrom, illetve mostanában konkrétabban nyugodtan pakolásztam-bútorokat tologattam és törölgettem, erre jön Gé hogy megvan az ajándékkupon. Ilyen ez a költözés, minden megkerül. Pedig gondosan elrejtettem a hálózatos könyvbe, de Gé ilyen ravasz, a könyvekbe is benéz.

A legszomorúbb, hogy a végefelé, amikor már mindenképpen másnak akartam karácsonyi ajándékot venni, találtam egy illatot ami tetszett. Le se szükséges írnom hogy nem jegyeztem meg a nevét. Viszont most kiderülhetne ha tényleg fejlődtem, mert akkor odasétálnék az utalványt lobogtatva az eladó csajokhoz, hogy adjanak nekem valamit 5000 forintért. (És mindent fikáznék amit ajánlanak. Na jó ez már túlzás.)

Most idemásolom az előzményeket, mintha ez is egy komoly téma lenne mint a Bercis.

http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/12/19/Rendezgets/
http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/10/06/douglas_saga_238_epizod/
http://sulemia.freeblog.hu/archives/2009/10/03/napsuteses_szombat_tovabbi_resze/

csak ki ne essek a rutinból

Eddig mindent úgy csinálok ahogy ügyelet után máskor is szoktam, hazatekertem, lehajítottam a cuccomat, egy kis gabonapehely mellett leellenőriztem a kedvenc helyeket a neten. Közben ugyan mondtam hogy nem, a rák nem veszélyes, meg hogy igaz, ha belelépünk akkor véletlenül megvághat, meg hogy a futóversenyen nincsenek focisták csak futók, de ez nem igényelt sok odafigyelést. Most jönne a telefonok kikapcsolása és kómába esés, hát ez most sajnos várat magára, még rá kell vennem egy szekérderéknyi mindkét gyereket hogy felöltözzenek, készíteni nekik ebédre kukoricát (kinyitni a konzervet) és husit (berakni a rácsra a mikróba), és majd csak utána. És közben még a bűntudattal is küzdök hogy a gyerekeknek sok mozgásra van szükségük a friss levegőn és én megfosztom őket ettől mert nem rángatom le őket a Lolka Bolka elől a játszótérre.

Aztán meg mégis lementünk, valahogy lett kedvük, még fociztunk is, egész jó volt, csak utána hisztizett be Nudli itthon, hogy ebédre inkább hello kitty fagyit illetve sonkás pizzát szeretne. Úgy gondolom az ilyenekért jó pontot érdemlek, mert a gyerekekkel mindig le kell menni a játszótérre, ha csak lehetséges (pl. végre nincs kánikula), az nem szempont hogy a szülő épp ólomlábakon támolyog, a fejében csak némi szmötyi lötyög és egy kis résen át néz ki a világba.

kényeztető hétvége

sangria, alvás 11-ig, házi eperlekvár, fürdés a velencei tóban, döglés a parton, gyros csípős nélkül, enyhe szellőben zizegő nyírfalevelek megfigyelése, arany magnum, rikiki, mákos-meggyes rétes, túrós rétes, citromos Gösser, alvás fél11-ig, házi eperlekvár, fürdés a velencei tóban, döglés a parton, hekk, egyre fincsibb a víz, piros grapefruit és whiskey cream fagyi.

abban nem vagyok 100%-ig biztos hogy ezután tényleg jobb dolgozni menni hétfőn mintha simán itthon lettünk volna.

Akaraterő kéne ide, ez a gond

Nem olyan nehéz rájönni hogy mért nem sikerül fogyni, könnyen tetten érhető a fehér kenyér, McDo-s spirál krumpli (finom), méreten felüli gumimaci (gumimedve), bonbonmeggy, majonézes krumplisaláta, hogy csak az elmúlt 2 nap momentumaiból szemezgessek. Hiába egyszerű elméletben ez a keveset enni-sokat mozogni módszer, a gyakorlati kivitelezése annál nehezebb. Tavaly amikor nagyon lelkesen küzdöttem, sikerült elérni hogy ne hízzak, aztán valahogy elfogyott a lendület vagy nem is tudom (a halolajra, meg a biciklizés hiányára, meg a szakvizsgára fogtam, de amióta ezek kiiktatódtak sem javult a helyzet), és most hízok. Eddig 2 kilót, lehetne azt mondani hogy még belefér, de egyrészt nem fér bele, mert a berlini képeken már tökre nem tetszem magamnak, másrészt kurvára nem fér bele, mert ha így folytatódik pár éven belül vizilóvá változom vagy valami. Az sem segít hogy motivációs céllal megtartottam a kihízott ruháimat azokat a ruhákat amik pillanatnyilag nem jönnek rám.

Valamit tenni kell, gondoltam, és komolyan elkezdtem fontolgatni hogy beszerzek valami fogyasztó csodaszert. Csak sajnos pont hallottam egy előadást az ellenőrizetlen hatóanyagtartalmú szerek potenciális májkárosító hatásairól. Másik ötletem a food expresszes zsírégető klub, bár nehéz elképzelni hogy az ember kajál és fogy, de talán egy próbát megérne. Két fenntartásom van, az egyik az ár, a másik hogy vajon ez a kalóriamentes liszt nem káros-e a szervezetre. (…) Most olvasgattam egy fogyókúrás fórumot, felmerül benne hogy a zsírégető liszt papírból van, reálisnak tűnik, a cellulóz pont nem-felszívódó szénhidrát. Csak ha sokat eszel eltömítheti a beled az egyik csaj szerint, gondolom ezért is javasolják a 3-4 liter vizet. Ezt a zsírégetőt szidják hogy ehetetlen meg hányingerük van tőle. A Norbit viszont dícsérik. Sajnos (?) megfogadtam hogy az én pénztárcámból soha egy forint sem fog Norbi zsebébe vándorolni, az ilyenekben elég makacs vagyok, a danone bojkottját is tartom még mindig.

Ide jön az optimista befejezés.

fagyiteszt, avagy ha minden elhatározásunk így teljesülne

Gé vett drágafagyi selectiont, mintha direkt nekünk hozták volna ki. Egy adag olyan 2-3 gombóc, pontosabban 100ml, 85g. Az ára pedig 2100. Ilyenek voltak benne:

– cookies and cream: sztracsatellára emlékeztető íz, plusz kekszdarabok, nem különösebben krémes állagú, nem nagy szám.

– vanilla caramel brownie: ez jobban csúszott, finomak voltak benne a darabkák, az alap meg olyan bourbon vaníliához hasonló.

+egy dialógus:
s: én mindig az ilyen fudge – cookies – brownie – nuts – chocolate-chips – grillázsos fagyikat szerettem amerikában. Tényleg, hogy van a grillázs angolul?
g: grillage.
s: mint a garázs?

– macadamia nut brittle (a megfejtés a grillázsra): enyhén karamelles vanília ízű, finom benne a mag, a grillázs pedig folyós. Finom, így hogy átállítottam az elvárásaimat.

– dulce de leche: hát ez olyan karamell. Ja, ízlett, mondta Gé.

Gének mindegyik ízlett, de nem annyival jobb mint mondjuk a carte dor, pl. neki abból a rákóczi túrós jobban ízlik, de a legjobban a sarkon nyílt új fagyizóban kapható fagyit szereti.

 

kavargó érzések

pro: úgy tűnik végre sikerül eladni a lakást
contra: lejjebb alkudták az árat mint amennyit mindenképpen szerettünk volna
pro: a másfél év alatt végre egy esély
így nem leszbűntudatom amiatt hogy a a mosdó alatti szekrény alul rohad, a rajta levő kerámialap ketté van repedve, a tükör is meg van repedve (bár azt már mi is úgy kaptuk), és hogy a tapéta sok helyen sérült, nem lesz elég újrafesteni, a parketta meg kopott, a járólap meg gagyin van lerakva (ezt is így kaptuk mi is, csak még 800.000-szer végigrohantunk rajta azóta), a wc folyamatosan folyik, a fürdőkád csapja meg felfelé is spriccel ha megnyitjuk
mégse kell új karnist venni ahelyett, amit Berci letört (nem mászott fel rá, csak a függönyt rángatta)
contra: mivel olcsón adjuk el, venni is kevesebbért tudunk
pro: már van egy jelölt lakás, ott ahol szeretnénk, olcsón
contra: a tizedken van, jó meleg lehet nyáron
pro: felújított ház, +veszünk redőnyt, legrosszabb esetben veszünk légkondit
poén lenne a nagy ház felső sarkában lakni
szép a kilátás
contra: nincs meg a slippers distance a nagyszülőktől
pro: pár év múlva anyu csak telefonál hogy küldi haza az úrfikat, én meg az erkélyről figyelném hogy rendesen jönnek-e
contra: nem biztos hogy összejön mert zavarosnak tűnik a tulajdonviszony
pro: akkor keresünk másikat, most venni könnyű
és végre lennek egy indok hogy új kanapét vegyünk, a mostani ugyanis mégsem olyan kényelmes mint a boltban tűnt, és fehér is

Gyerekkorom Kedvenc blogjaim legendás állomásainak végiglátogatása során íme eljutottam az öltözködős buliba is. (Nem, természetesen nem ugyanabba, amiről lucia tavaly írt.) Előtte csak úgy tudtam magam elképzelni, amint a háttérbe húzódva üldögélek és kedvesen mosolygok, és kezdetben így is volt, (miközben Isoldéval a munkahelyeink visszásságait tárgyaltuk ki) később azonban már nem. Most itt következne egy hosszú beszámoló arról hogy kitől mit kaptam, aminek némileg gátat vet a legendásan rossz memóriám, de azért próbálkozom. Az ékszerekkel kapcsolatban nagyon visszafogott voltam, tekintve hogy azt a párat sem hordom ami már eddig is a birtokomban volt, pedig tetszenek. Aztán az egyik mégis hazajött velem (ööö… tessék máris. kié is lehetett.). Suematrától kaptam rúzst, ami olyan színű mint a szám csak kicsit erősebb, mindig ilyenre vadászom és nehéz találni, meg Isolde napszemüvegére is rátettem a kezem, ő már unja és újat szeretne venni, az enyém meg eltörött és ebben szeretnék biciklizni hogy ne menjenek a szemembe a muslincák, de azóta sosem süt a nap ha biciklizem, pedig már egy nap is eltelt. Kezdetben a ruhákkal szemben is bizalmatlan voltam, később jóval kevésbé, a végén azzal mentegettem magam a nagy ikeás zacskónyi cuccal a kezemben, hogy utoljára Isztambul előtt vásárolgattam magamnak ruhát. Suematra tükre tuti vékonyít, bár Gének is tetszett amit itthon megmutattam neki magamon, több másodpercre is képes volt elszakítani a pillantását a vb-től miattam. Megkaptam lucia macskás tunikáját és alie kordbársony nadrágját lánykorából (kordbársony nadrágból sosem elég), meg egy kosztümöt (suematra húgától, azt hiszem) amire én bohó fejjel azt gondoltam hogy vizsgázós kosztüm, de isolde felvilágosított hogy vizsgáztatós. Valamint láttam Agnust és Suematrát Tatu lányoknak öltözve fényképezkedni. Aki elég furfangos biztosan talál róluk képet a facebookon (nem).

Már csak a legendás peremkerületi talponálló meglátogatása hiányzik a boldogságomhoz/a berúgáshoz/nem is hiányzik.

Ezek érdekesek, bár egy részük alap, másik meg nem derül ki, de azért csak. Amit hiányolok: mért fájdul meg a fejünk/torkunk a sírástól (jó ez lehet hogy egyéni tapasztalat), mért ásítozunk egyszerre, egyáltalán mire jó az ásítás (bár erre vannak teóriák), mért folyik az orrunk ha sírunk (ezt meg mindenki tudja), mért gémberednek el a tagjaink, több nem jut eszembe.

Meg még azt nem értem hogy rakhattak ilyen randa képet a cikk mellé. Ezért utáltam a Black Hole Sunt is, a klippje miatt. Ez milyen jellemző, hogy a csúnya bácsik nem lelövik Keanu Reevest hanem megvárják amíg a földön fekve összekötözött kézzel fejbeveri őket baltával meg lelövi őket a baltával fejbevert társuk pisztolyával. Tisztára mint az Austin Powers.

főleg kajákról

Ha ma anyukám véletlenül bekukkantott a hűtőnkbe, talált benne egy doboz margarint, egy megkezdett kaliforniai paprikát, másfél üveg nagymama lekvárt, egy dobozos és egy üveges sört, meg az ajtóban a szokásos kechup-mustár-majonéz együttest a megkezdett tejjel. Ez nem azért van, mert nincs pénzünk kajára, vagy mert lusták vagyunk boltba menni, hanem mert nem szeretjük ha ránk rohad a kaja és általában kevés fogy, ezért egyszerre mindig csak keveset veszünk.

Ha esetleg a mélyhűtőbe is bekíváncsiskodik, ott egy zacskó meggy, egy darab gyömbér, fél kiló dió, és egy zacskó minifasírt pislog vissza rá rengeteg jégakku közül. Ennek pedig az az oka, hogy már vagy fél éve ürítjük a mélyhűtőt, hogy le tudjuk olvasztani. 

A dolgozóba viszont vettem mogyorókrémet, ha jó ötlet volt venni, akkor rossz ötlet volt a legolcsóbbat választani, és fordítva. Egyszerűen nem volt elég élénk a fantáziám annak tekintetében, hogy mennyire lehet rossz egy olcsó mogyorókrém. Azért így is fogy, de legalább nem fogyott el egy ügyelet alatt, és ezt tényleg nem a pénztárcám, hanem a csípőméretem bánná.

A mai napra a take home message: ne vegyetek nutti típusú mogyorókrémet, kivéve esetleg ha mindenképpen szeretnétek hogy legyen otthon, de enni nem akartok belőle.

A mai relaxnál persze csak kezdtek beúszni nevek: musculus abductor pollicis longus, musculus abductor pollicis brevis, musculus extensor indicis… (az alkaron rengeteg izom van), … musculus sternocleidomastoideus… bordaközi izmok… talán inkább mégse… kicsit azért a hasizmokra is szükségem lenne… musculus gluteus maximus… musculus gluteus medius… musculus gluteus minimus…

szerintem jó fej volt aki kitalálta hogy nem kell valóban sorra venni őket 🙂

Az ünnepek testi vonatkozásai

táplálkozás: a tradíciók helyett elsősorban a praktikum vezérelte, amióta nem vagyunk állandóan ebédre hivatalosak, igyekszünk kiüríteni a mélyhűtőt mert már nagyon le kéne olvasztani. A pizzát a háromnegyed kiló mozzarella miatt követtük el, tegnap meggyes sütit is sütöttem (kár hogy a buliban, ahonnan emiatt másfél órát késtem, csak kettő darab fogyott belőle, mert már mindenki tele volt), ma meg bolognait ettünk a darálthús miatt, még hátravan a hal amit kb egy éve vettem azzal a felkiáltással hogy gyakrabban kéne halat ennünk mert a hal egészséges. A gyerekek főleg pattogatott kukoricán (Berci), gabonapelyhen (nesquick golyó típusú) (Nudli), és kakaón (Nudli) húzták ki az ünnepeket, bár Berci pár szaloncukrot is evett.

testalkat: bár mások szerint (jó szerintem is na) még így is csinos vagyok, a testsúlyom átlépte a lélektani határt és belépett a botrányosan elfogadhatatlan kategóriába – vagyis meghaladta azt a szintet aminél kb másfél éve felhördültem és eldöntöttem hogy 5 kg-t leadok, egyet sikerült is, onnan lejjebb nem ment, vagy ha véletlenül igen akkor gyorsan jött valami ünnep vagy nyaralás vagy hosszú hétvége és elsöpörte a kínkeservvel elért eredményeimet. Most már nem merek semmi jóslásba bocsátkozni a jövőt illetően, úgy érzem a testsúlyom fölötti kontroll kicsúszott az irányításom alól. Esetleg majd ha elfogy az összes (vagy legalábbis a vajkaramellás) szaloncukor, meg a sok finom csoki amit karácsonyra kaptam.

alvás: az ünnepek alatt én aludtam a legtöbbet a családból, naponta 10-12 órát, ennek ellenére pl. most is úgy érzem hogy nagyon gyorsan el tudnék aludni. Lehet hogy süni lettem (hadd ne írjak már medvét, na)

egészség: Nudlika nagyjából meggyógyult, csak az orrát folyatja még kicsit, Bercinek most már úgy tűnik sikerül végig betegnek maradni az ünnepek alatt, még mindig nagyon rondán köhög.

ünneplés: a karácsonyt tágabb családi körben töltöttük, a szilvesztert szűkebben fogjuk, ebből is két személy remélhetőleg már aludni fog éjfélkor. Pezsgőt nem vettem mert nem szeretjük, majd iszunk Tokaji szamorodnit ami pont van itthon. A virslivel hasonló a helyzet, meg tűzijátékot se vettünk. Újév napját munkával fogom tölteni, ez már önmagában beszédes.

svájci csoki, ha?

Remek, most már kutatási bizonyítékunk is van rá, hogy a keserű csoki csökkenti a szorongást. A vizsgálatot egy svájci csokigyár végezte, de igazuk van, ha már a drága és mellékhatásokat okozó hangulatjavítókról nem sikerült kimutatni hogy javítják a hangulatot, mért ne próbáljunk ki mindent amiről meg egyébként köztudott hogy jó tesz a szorongó és szomorkodó léleknek. A sétára folytathatna vizsgálatot valami sportcipőt gyártó cég, a testedzést le lehetne bontani külön ágazatokra pl. spinningre (szobakerékpár-cég), futásra (sportcipő ismét), kick-box aerobicra (fitness terem) stb. A zene jótékony hatását is kéne vizsgálni depresszióban és/vagy szorongásban (esetleg külön-külön, kit zavar hogy mekkora az átfedés a kettő között), ahogy a magzatok és a babák okosodását kimutatták, tuti ezt is sikerülne, aztán lehetne gyártani a hangulatjavító/szorongásoldó cd-ket. A fürdőolajokról ne is beszéljünk. Sajnos az őszinte baráti beszélgetést, ölelést, dicséretet, közös élményeket, vagy a jól végzett munka örömét nem lesz aki megvizsgálja, ezekben továbbra is kénytelenek leszünk a józan eszünkre hagyatkozni.

Most azt hiszem viccelek, közben ha utánanéznék kiderülne hogy ezek már mind megvalósultak.

igaz, nem dupla vak

mostanában egy csomó új dolgot próbálok ki, és megfigyelem az eredményt (meg le is írom, úgy tűnik a temporális lebenyem tehet róla)

– van ugye az oltás, hát attól se életveszélyes szövődményeket nem kaptam, meg egyelőre influenzás se lettem, szóval vagy véd vagy nem találkozott a szervezetem a vírussal, viszont mindenképpen keveset aggódok azon, hogy elkapom.

– meg ugye van az omega3, és igen, határozottan valószínű, hogy elképzelhető hogy alapvetően, általánosságban véve jobb a kedvem, emellett a haragot is intenzívebben élem meg mint eddig. mától azt tesztelem hogy ettől eszem-e mostanában többet, meg azért is mert nem lehet kapni a dm-ben.

– a lakáseladás terén azt teszteljük, hogy az előre fizetős ingatlanos cég beválik-e, akik előre vállalják hogy milyen módokon fogják hirdetni a lakást, de nem a saját nevükben hanem a minekben, és persze jutalék sincs. eddig öt ingatlanos cég és két érdeklődő keresett meg minket rajtuk keresztül, az ingatlanosok próbáltak rábeszélni hogy mégis hadd hirdessék meg ők (az egyik attól a cégtől volt amelyik már fél éve “nagy sikerrel” hirdeti, annyira hirdetik hogy még a saját alkalmazottaik sem tudnak róla), egy hölgy kérdezte hogy hogy válik be ez a cég, egy úr viszont azt állítja hogy megveszi a lakást amint eladta az övét.

– na meg itt van a ritalin, amit ma délután vettem be mert be akartam fejezni az utolsó előtti cikket és nagyon álmos voltam. mérsékelten pörgök, befejeztem.

elképesztő áttörés az orvostudományban

Egy dán kutatás szerint (angolul is megtaláltam) a vékony comb növeli a szívbetegségek és a halál kockázatát, legalábbis az enyhén hatásvadász cím szerint. A cikkből az derül ki, hogy a 60 cm combkörfogattól (a legvastagabb helyen, a popsi alatt mérve) eltérő méret jelent emelkedett rizikót. Vagyis csak az van biztonságban infarktus szempontjából, akinek pont 60 cm a combja. Vizsgálták még többek között a derékkörfogatot, a testtömeg-indexet, a vérnyomást, a vérzsírokat, a dohányzást, alkoholfogyasztást, végzettséget és testmozgást is, de ezeknél nem találtak semmilyen összefüggést az egészséggel.

Ezek szerint nem kell többet mozognom vagy csökkentenem a szalonnás rántotta fogyasztást, és nyugodtan rászokhatok a dohányzásra, ha sokáig akarok élni, csak a combomat kell még egy kicsit megnöveszteni.

Biztos odáig vannak a kutatók, hogy több mint 20 éves fáradsággal ezt a fergeteges eredményt sikerült felmutatniuk.

thinner

Az utóbbi időben az „ahhoz képest hogy két gyereked van” kitétel nélkül is kaptam az alakomra vonatkozó pozitív visszajelzéseket, de még jobban örülnék ha én is elégedett lehetnék, meg a fekete kordbársony gatyámat is tudnám hordani, ezért mostanában lépéseket tettem az ügy érdekében. A tuti fogyókúra tippem: kevesebbet enni  és többet sportolni mint előtte. + Rájöttem, hogy a diétás tanácsadók hazudnak, és egyáltalán nem óriási hiba kihagyni a reggelit, sőt pont hogy nagyon jót tesz, és hasznos.  Azt nem állítom hogy egy hét alatt elértem a kívánt hatást, inkább hogy a tükör és a mérleg is adott olyan jeleket, hogy hajlandók újra a barátaimmá válni.

Ezt húzza keresztbe a nyaralás, vagyis a Telken bevett szokásos egész napos megfeszített heverészés + villásreggeli – tízórai – kiadós ebéd – uzsonna – vacsora – kis esti nasi kombináció. Azért küzdök, szerencsére itt mérleg sincs, majd otthon kiderül hogy ki nyert.

Most mennem kell elkészíteni a következő laktató és kiadós ebédet.