oké most sikerült egy olyan mondatot fordítanom hogy a kezelés gátló stimulációból állt, de mit csináljak ha ez az eredeti: treatment consisted of 6 sessions of low-frequency (ie, inhibitory) stimulation blahblah

következő mondat: a válaszarány 60%-os volt, a remissziós ráta pedig 60%-os, de ezt nem hagyom így.

Advertisements

Sulemia és a fordítóprogram. Új magyar gyurmafilm*

Utána azzal folytatódott a küzdelem, hogy még aznap lefagyott a program és most nem vártam negyven percet hanem bezártam, erre elveszett az utolsó mentés óta minden. (Vagyis nincs automatikus mentés sem, kézzel kell mint az állatok**) Másnap nagyjából semmit sem csinált. Arra jutottam hogy a nyomorék laptop nem bírja ezt a szofisztikált programot, és így hogy nem működik a translation memory nem éri meg a program használata által nyújtott kényelem az óránként két órás időveszteséget és agyvérzés-közeli állapotot a lassúskodása miatt, úgyhogy tegnap hosszas csatározás során kinyertem belőle az eddig elkészült anyagot. (Ami mint kiderült magától is elég fura, mármint az eredeti anyag, minion pro betűtípusban van amit magától fel se kínál a word, és minden bekezdés második fele tök máshogy nézett ki pedig elvileg ugyanaz a betűtípus és betűméret volt (gondolom másik programban készült és a konvertálás mellékterméke).

Update: de így nem tudom pontosan hány százaléknál tartok, vissza kell térnem az olyan ósdi módszereknek mint hogy hányadik oldalon tartok meg ilyesmi.

 

*© a tolmácslány

**© lucia

Így hogy nem csak képeket próbálok nézegetni az öreg lassú béna gépen hanem dolgozni (mert azon van a fordítóprogram*), még sokkal idegesítőbb amikor sztrájkba kezd (általában 1-2 óra után elfárad) és egy egyszerű művelet (úgymint egy betű leírása vagy kitörlése) egy percet vesz igénybe, egy bonyolultabb (pl megnyitni egy word dokumentumot) pedig végtelen időt- volt már hogy eldöntöttem hogy türelmes leszek, nem nyomkodom össze-vissza mert az csak ront a helyzeten, valami mással foglalkoztam, majd 40 perc múlva konstatálnom kellett hogy nem történt semmi. Most épp újraindítom (ami néha segít, de néha ugyanaz marad a helyzet), ezért van időm ventillálni (a másik gépen, amin nincs fordítóprogram, és nem is lenne értelme feltenni, mert ehhez csak akkor férek ha egyedül vagyok itthon, ami azért annyira nem sok idő).

És ez tényleg nagyon jó hogy van itthon némi időm amikor nem kell senkivel interakciót folytatnom, és csend van, de egy kicsit az nem olyan jó hogy délelőtt, és egyszercsak el kell indulni dolgozni, mert így fél szemem mindig az órán van és néha felugrok egy-két dolgot összepakolni meg előkészíteni az induláshoz hogy nehogy a végén kifussak az időből. De annyiban lehet hogy jó hogy jobban ösztönöz a munkára, csak amikor a gép sztrájkol akkor ez kicsit visszaüt.

 

*ez különben jó hogy véletlenül kiderült hogy a fordítandó anyag nemcsak pdf-ben hanem word dokumentumként is elérhető, és így tudom gyakorolni a fordítóprogram használatát, meg néha kicsit segítség is hogy ezzel készül (bár azért ezen is lehet bosszankodni, továbbra is tartom a véleményem hogy egy komoly team hosszú időn keresztül kemény munkát fektetett bele hogy a programot minél kevésbé magává éretődővé és felhasználóbaráttá tegyék (hogy csak úgy lehessen használni ha elvégezted pénzért a tanfolyamot)- tegnap azon dühöngtem hogy nem italics és a többi gomb van amit ki és bekapcsolsz hanem külön italics és a többi gomb, majd a képernyő másik szélén ahova magától nem is téved a szemed, italics és a többi kikapcsoló gomb.

csak el ne felejtsem elküldeni

Most csak azért hogy megörökítsem hogy még fent vagyok, hiába határozom el hogy többet ilyen nem lesz és igenis időben leadom a fordítást, csak egyre ilyenebb lesz. Legalább holnap nem dolgozom, remélem nem üttetem el magunkat a biciklin a meki felé menet az álmosságtól.

Egyébként meg egyrészt régi emlékeket idéz amikor tanulás avagy egy könyvbe való belefeledkezés közben meghallom a madárcsicsergést meg a villamost, másrészt egy kedves barátom is átnézte közben nagyon kedvesen amit összeírtam, tökre éreztem a törődést ahogy sorban beírogatta a teljes hasonulást a ragokhoz meg minden. Majd máskor is kéne, csak akkor időben el kéne készülnöm hozzá, haha. Meg ilyen kedves kommenteket is írt:

az eredeti olyan, mintha a daganatsejtek felügyelnék az immunrendszert

különben kicsit olyan, hogy “ma kaptuk a hírt, hogy a v*ses*jtes karcinóma miatti nefrektómia egyik tünete a hivatalos felderítés”

meg a dicséretet is kimásolom, mert jól esett, még ha rögtön vissza is vonta:

amúgy brutális szöveg ez

2:43 AM és tök jól megcsináltad
me: ez jól esett
ő: már amennyire én meg tudom ítélni
 

cut-and-dried

Nem elég, hogy az idiómákat egyesével külön meg kell tanulni, ráadásul lehet 5 különböző jelentése is, amiből minden szótár 2-3-at sorol fel. Én meg találgathatok hogy a szerző melyiket szánta oda.

A gyerekek viszont egyedül átmentek a nagymamájukhoz. 2 lépcsőházzal arrébb, de akkor is.

Tudtam hogy húzós lesz a hétvége, gyorsan a fordítást, mert nem késhetek ha pont most akarok több munkáért kuncsorogni, utána lenyomom az esetet. Gé múlt héten bejelentette hogy egész hétvégén ötlabda kupa, de a gyerekeket sikerült elpaterolni a nagyszülőkhöz. Erre tegnap reggel észreveszem hogy az eset határidő nem is kedd, hanem vasárnap.

Ellógtam az órát és nekifeküdtem az eseteknek, kiderült hogy az egyikkel már előrelátóan csomót haladtam korábban, estére meg is lett (utána még fél órát elszarakodtam feleslegesen a hanganyag konvertálásával, ami ezelőtt kétszer már sikerült, most nem). Közben még beszélgettem is az intenzíves lánnyal, meg elmentem a gyerekekért az edzésre, várakozás közben fordítottam papírra tollal, és még blogoltam is.

És, ma lesz annak a napja amikor teleszpemmeljük az internetet Gé tetkójával. Gé az előbb felbukkant, és nem is lesz ma a napja, mert még nem szép és különben sem akar szpemmelni. És szólt hogy nem jó programmal próbáltam konvertálni, a jó program a másik gépen van, és tényleg gyorsan sikerült is.

és a tévé is szemét, pont amikor fordítanom kéne, egy makulátlan elme örök ragyogása, gyűrűk ura, kémjátszma (nem ismertem, de hát brad pitt), apollo 13. ja hogy ha komolyan venném a munkát akkor ezt mind nem tudnám. úgy tűnik még mindig nincs elég közel a határidő. viszont a fényképek felpakolását a fbkra emiatt halasztom.

Vajon mi is vacsorázó hullák vagyunk?

szerintem jim carrey csak a komikus szerepekben idegesítő.