Múlt héten volt előrelépés és visszalépés is
- hét elején Berci nagyon rosszul volt, főleg éjszakánként borult ki, engem is ébren tartott. szerintem izgult a csoporttól ami szerdán indult. panaszkodott hogy túl korán van (11-kor), aggódtam hogy egyáltalán eljutunk-e. végül eljutottunk és jól is érezte magát, jobb kedvűnek láttam utána mint hetek óta bármikor.
- ennek ellenére még utána is egy darabig nem volt hajlandó lejönni ha rajtam kívül más lent volt, fel kellett hordani a kaját is neki. aztán ezt szerencsére abbahagyta, viszont már nem eszi meg a kajarendelős kaját (óvodás kora óta eszi az ilyen minőségű kaját, de most sokallt be). úgyhogy most ez is feladat hogy legyen itthon valami a kevés féle kaja közül amit megeszik (nem csak gofri és 7days croissant, mert nem szeretném hogy azokon éljen)
- T-nek sikerült találni takarítónőt, már volt is nálunk, ügyes és elkötelezett, és normális áron vállalja, ez nagy megkönnyebbülés (nem takarítottam sokat de azért nyomasztott a kosz)
- átjelentkeztem az itteni háziorvoshoz, Bercit is átjelentettem. ez is megkönnyebbülés volt mert már tavaly elhatároztam de az év vége elsodort, és biztos voltam benne hogy idén az új jogszabályok miatt már nem fog elvállalni minket mert csak az állandó lakcím szerint lehet. de simán beírta diktálásra a tartózkodási helyet
- a háziorvos szerint az nem számít tünetet okozó epekőnek hogy érzem hogy nyom, csak ha görcsölök és puffadok tőle, és mivel nagy, nem fog beakadni a kivezetőcsőbe, csak az epehólyag gyulladás lehet veszély (=csak fájni fog, de nem kaphatok hasnyálmirigy gyulladást, ami nem mindegy azért). a műtét is rizikós mert van akinek utána lesznek hasi panaszai (mert nem tárolódik az epe az epehólyagban, hanem folyamatosan csorog a bélbe), és ő se tud jó orvost, szóval lehet hogy inkább elviselem hogy nyom
- pénteken mikor hazaértem munkából T kocsijával meghúztam azt is és T céges kocsiját is (fml x 1000)
- Nudli nem tudott átjönni a hétvégén a sok programja miatt, de legalább felhívott pénteken és kicsit dumáltunk, és vasárnap találkoztunk anyuéknál, ott is kicsit dumáltunk
- eltemették szüleim egy barátját aki agyrákban meghalt
- a hétvége elég nyűglődős volt
- anyuéknál viszont egész nyugis volt (apu szülinapját ünnepeltük), Berci is magához képest sokat beszélgetett, sőt utána is azt mondta hogy nem volt rossz
- hétfőn a munkahelyemen kaptam még egy arculcsapást. most azt hiszem tényleg elszakadt bennem valami, megint elkezdtem gondolkodni hogy hova válthatnék, ugyanakkor rögtön megijedtem attól is hogy mi lenne az ellátással ha tényleg otthagynám egyszer (megszűnne), és hogy én hova fordulhatnék ha Bercivel gond van (mert közben meg rá is szorulunk).