Miért vagyok mindig fáradt

vagyis mért nem vagyok jobban annak ellenére hogy az elmúlt 10 évben többször változtattam azon hogy hol és mennyit dolgozom (egy kicsit azt is hogy mit, de sajnos így is nagyon stresszes maradt), gondolkoztam rajt hogy ki vagyok, mire vágyom, mi hiányzik, tettem érte és meg is kaptam sok mindent

ha már úgyis ezen rágódom az ébren és egyedül töltött időm 90%-ában, megpróbálom (újra) összefoglalni (eltúlozva és kisarkítva, ha még a finomságokat is beleírnám végtelen átláthatatlan szövevénnyé válna az egész)

  • úgy nőttem fel hogy nem számít mire van szükségem, fontosabb hogy másoknak mire van szüksége, mások mire vágynak, mit várnak el, illetve a kötelességek (társadalmi elvárások) – sokáig ez vezérelte a viselkedésemet és még most is sokszor
  • néhány tényező miatt azt hiszem hamarabb elfáradok mint az átlag*:
    • a társas interakciók kimerítőek (mert folyamatosan elemezni kell őket, + mert furcsának tartom a viselkedésem, ezért nem azt csinálom ami magától jön (ami kb az lenne hogy resting bitch face-el nézek ki a fejemből és ennyi), hanem figyelem a többieket hogy ők mit csinálnak illetve mit várnak el (illetve nyilván csomó helyzetben már pontosan tudom ezt, úgyhogy magamra erőltetem akkor is ha rossz)))
    • valamiért (az előzőnek köze lehet hozzá) olyan munkát választottam ami 90%ban társas interakciókból áll, és segítő foglalkozás, gyakran olyanokkal találkozom akiknek segítségre van szüksége
    • nem alakulnak ki rutinjaim, minden tevékenységet tudatos odafigyeléssel végzek
    • ezeket sokszor túl is gondolom, mert perfekcionista vagyok
    • sok feladat elborít, ezért halogatom őket és nyomasztanak, sosincs vége, sose lehet legálisan pihenni, mindig lenne legalább 10 sürgős dolog amik sorra jutnak az eszembe
    • emiatt gyakran nem választok igazi pihentető kikapcsolódást, csak hagyom hogy teljen az idő (mert felállni nincs erőm a feladatokhoz)
    • figyelmetlen vagyok, ezért mindenre extrán figyelni kell amit nem akarok elfelejteni
    • nagy az alvásigényem, de gyakran borzasztóan alszom. ha nem alszom ki magam minden sokkal rosszabb (hányinger, szédülés, romlik a figyelmetlenség, türelmetlenség, feledékenység, feszült leszek – ezek miatt nyilván ha nem aludtam ki magam eleve sokkal stresszesebb vagyok, alapból egy borzasztó napra készülök)
    • a belső kritikus hang kb mindenben talál hibát és minden gáz amit csinálok
    • úgy általában mindig nagyon sok gondolatom van, amik gyorsan váltogatják egymást, mindenről eszembe jut valami más, minden apró inger elvonja a figyelmem
    • sok mindenen szorongok, ezek is lefárasztanak
      • hogy valamit rosszul csinálok, ebből valakinek baja lesz vagy nekem, megaláznak, leszidnak stb
      • a szeretteim miatt
      • a világ dolgai miatt
  • ezeken 4,5 + 2,5 év terápia nem segített rengeteget, egy részét segített felismerni, van amikor észre tudom venni hogy ugyanazt csinálom és tudatosan tudok rajta változtatni. a terapeutáim nem fogadták el az autizmust mint magyarázat, inkább azt gondolták hogy nekem valamiért megéri fenntartani ezt
  • ezek miatt kb 19 éves koromtól szinte folyamatosan túl voltam terhelve, mindig többet csináltam mint amennyit bírtam mert muszáj volt. nagyon sokszor csak azt csináltam meg ami tényleg muszáj, pl a magammal törődés és a kikapcsolódás kimaradt, társas kapcsolatokra nem marad energiám
  • sokáig maradtam benne olyan “baráti” körökben akikről kiderült hogy nem voltunk barátok
  • közben többször traumatizálódtam, sok mindent képtelen vagyok feldolgozni bármennyit beszélek/ gondolkodom rajta
  • mindig jön valami új nehéz
  • a jó változásokban is van nehéz

*sokáig azt hittem ezek mindenkinek pont ugyanennyire nehezek és mindenki ugyanilyen fáradt, de most már látom hogy ez nincs így.

5 thoughts on “Miért vagyok mindig fáradt

  1. ebből van pár, ami ADHD-s tünet (vagyis ADD-s), nem? én mondjuk ezen lista alapján simán mondanám, hogy legalább vmi szűrőtesztet tölts ki, ADD-vel pl iszonyú fárasztó az élet. (bocs, ha nem okoskodásra vágytál)

  2. Viszonylag sok ponttal tudok empatizálni, sőt a listád visszahozta a tíz évvel ezelőtti önmagam hangulatát. Amit én másképp élek meg, az kb. a depresszió, és a tehetetlenségérzés hiánya.
    Ami segített, hogy odafigyelek arra, hogy az Erőfeszítés-Jutalom kb. egyensúlyban legyen, ill. hogy a stressz és megküzdés se billenjen tartósan el (https://www.ppk.elte.hu/dstore/document/372/Korbai_Hajnal_disszertacio.pdf – 165-176 oldal).

    Szerintem az atipikus idegfejlődésnek, ADD-nek ott van jelentősége, hogy még jobban kell figyelni arra, hogy legyen elég idő visszabillenni egy stresszes, érzelmileg, szenzorosan elárasztó helyzetből.
    Az egyik 145-ös IQ-jó páciensemnek úgy fogalmeztam meg, hogy neki nem matekból kell plusz 10 perc időkedvezmény, hanem minden érzelmileg/szenzorosan elárasztó helyezt után ugyanannyi, mint amennyit benne töltött.

    Mivel te rosszul mentalizáló páciensekkel dolgozol, ez duplán számít. Nekem folyamatosan kell járnom szupervízióba, Bálint-csoportba és viszonylag sokszor terápiába, hogy fenn tudjam tartani az egyensúlyt, és pl. nem bírnám ki, ha lennének gyerekeim, mert kb. negyedannyi lenne a munkabírásom.

    (Bocs, az oversharingért, az üzenet lényege, hogy van remény: nem rosszul csinálod, hanem egyszerűen csak nem elég a segítség, amit magadnak adsz.)

    • igen ezeket tudom, egyszerűen a körülmények nem mindig engedik meg, nem fér bele a napba annyi óra. és Berci nem is túl önálló pár dologban a korához képest, és nagyon kiszámíthatatlan abban hogy mikor és mennyi lelki törődést igényel. a másik félelmem hogy ha most sikerül is megtalálni az egyensúlyt, már olyan régóta vagyok mínuszban hogy még sok idő lesz mire a múltnak a hatásától is megszabadulok

  3. Egyetértek Mamintival, csak még az is van, hogy a fennálló társadalom nem annyira támogatja, hogy inrtovertált ADD-sként a nehéz munkanap után két órát csendben üljek otthon. Én már most attól sokkot kaptam, hogy Budapesten voltam egy hétig és azalatt már csak közlekedés meg boltba menés közben több emberrel találkoztam egy nap, mint itt egy év alatt, tök kimerítő volt (a zaj plusz a hétköznapi interakciók). Szóval elég nagy ellenszélben kell az embernek megoldania a magára vigyázást, ha nem született extrovertált neurotipikusnak.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s