Szóval hát zajlik az élet, valamint befejeztem Kim Stanley Robinson Marsos sorozatát. Az utolsó részre (Blue Mars) kicsit leült, és mintha terjengősebb is lett volna mint az első 2, ahhoz képest viszonylag sok rész zajlott a földön, ami egyrészt bosszantott, mert arról hogy pl Provance hogy néz ki, sok helyen találok információt (pl Provance-ban, ha különösebben érdekelne, odamehetnék), engem a mars érdekel, másrészt rájöttem hogy nem (csak) velem van a baj amikor nem tudom se elképzelni, se élvezni a tájleírásait, mert azok tényleg nagyon szárazak és tele vannak szakszavakkal, provance-ban szinte már ott tartottunk egy olajfánál hogy pontosan hány levele volt és melyik része pontosan milyen színárnyalatú volt (de csomó olyat is használ amit nem ismerek, később újra a marson még merengenek is a szereplők a színárnyalat táblázaton). Szóval persze ha még jobban tudnék angolul lehet hogy jobban érteném, de sok ilyen különböző alakú sziklát és mélyedést jelentő szót igazából magyarul se értenék, szóval mindegy (ezeken átsiklottam). Illetve még azt éreztem rajta hogy próbálja beiktatni a 3. könyvbe az első kettőre kapott véleményeket és kritikákat, vagy legalábbis visszaköszöntek olyan témák amik nekem az elején kicsit sántítottak (spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy az emberi szervezettel kapcsolatos tudomány meglepően ugrásszerű fejlődése pl). De ezeket mind szeretettel írom.

De végre egy könyvsorozat amit jó sorrendben olvastam! Úgyhogy most megint nem tudom mit olvassak, a kindle-n találtam még hármat, szerencsére ott a címből sejthető a sorrend, de azért le is ellenőriztem: Forty signs of rain, Fifty degrees below, Sixty days and counting. Belenézek, meglátom milyen.

(Tévé)sorozatban meg belefogtunk a Stranger Things 4. évadába T-vel és a gyerekeivel, így én is bekapcsolódtam az esti sorozat/filmnézős szeánszaikba, nagyon izgalmas, ilyen rejtélyek vannak pl hogy mennyi részt nem láttak a fiúk a 3. évadból (de úgy tűnik nem zavarja őket), és hogy ki szerint ki beszél sokat nézés közben.

Berci továbbra sincs jól.

One thought on “

  1. Én pont a 2312-őt olvasom Kim Stanley Robinsontól. Szeretem, de lassan haladok, bár az ő könyvei nem is az izgalmaktól jók. Adrian Txhaikowsky Az idő- és A pusztulás gyermekei is nagyon jók, hard sci-fik és izgalmasak is. Butler Hajnal, Átváltozás, Hibridek trilógiája is jó, bár jó értelemben fura.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s