megvolt a költözés, elég fárasztó volt, meg nem is voltam teljesen jól. meg egyértelműbbé vált hogy mennyire ragaszkodom a tárgyakhoz, csomó mindent elteszek mert majd még jó lesz valamire, meg pl a gyerekek összes kis alkotását amit ovitól kezdve készítettek, és mindentől nagyon nehéz megválni még így is hogy azt se szeretném hogy kiszorítsanak a tárgyak az életteremből.

a költözés közben derült ki hogy kicsit másképp gondoltuk a koncepciót: én úgy hogy átviszem ami kell mert használjuk vagy érzelmileg kötődünk hozzá, aztán visszajárok a lakásba szelektálni a maradékot és mindenféle módokon megszabadulni tőle. T meg úgy gondolta hogy hozzunk át mindent, mert itt sokkal kényelmesebb a szelektálás és megszabadulás rész. úgyhogy fele-fele lett, mert közben elfogyott az idő és a doboz, most itt is és ott is van egy csomó felesleges kacat (nagyobb része gyerekjáték és könyv, de más is)

elkezdődött a berendezkedés, az is fárasztó 😀 de jó is, jó végre együtt lakni. de még mindketten elég stresszesek vagyunk hogy hogyan fog majd ez működni, mikor szokják meg a gyerekek is és mi is, szóval bele kell rázódni.