Szeretetteli kritika

Na most már tényleg írok a Ministry for the Future-ről, mielőtt befejezem a Red Marsot. Nagyon tetszett, kétszer is elolvastam egymás után. Kicsit pl. azért volt nehéz érteni, mert csak néhány szereplő volt nevesítve, néha elég nehéz volt kitalálni hogy kiről van szó. Igazából csak két szereplő szemszögéből nézzük hosszabban a történéseket, azoknak van még neve akikkel ők találkoznak. Máskor meg csak egy-egy eseményt ír le egy azt átélő személy szemszögéből, akiről a neme se mindig derül ki. Néha meg valakik beszélgetnek, de nincs se név, se gondolatjel és nem tudtam hogy kik azok – második olvasásra azt valószínűsítettem hogy a Jövőminisztérium tagjai. Az egyikről (Janus Athena – az AI csoport egy személyben) sokáig nem tudtam hogy AI vagy ember, de szintén a második olvasásra azt gondolom hogy ember, csak átnevezte magát. Lehet hogy néha ő beszélget valamilyen mesterséges intelligenciával. És vannak még elmélkedések is, amik nem a történetbe illenek hanem csak a témába, és találós kérdések.

Nagyon izgalmas a témája – sikerülhet-e megállítani a klímaváltozást, miket lehet megpróbálni. Csomó tudományos részletet is hosszan kifejt, sofkéle technológiát nyilván de közgazdaságtant is, amiről eddig kb semmit se tudtam, de nagyon meggyőző, egyre szocialistább vagyok. Kim Stanley Robinson nagyon aranyos, a szereplői mind kicsit ügyetlenek, szinte semmi előtörténetük nincs és személyiségük se nagyon sok. És egyáltalán nincs családjuk, barátaik se nagyon. (Pl azt nem értettem hogy Frank mért nem hajlandó szóba állni a családjával egész életében) (De ha nem is, hogyhogy nem tudunk meg semmit de semmit ami a történet kezdete előtt történt). Azt a feltételezést állítottam fel, főleg így hogy már a Red Marsban is előrehaladtam, hogy a szerző járt már pszichoterápiába de nem érezte hogy segít, nem gondol túl sokat róla de nem is nagyon olvasott utána hogy mi az és hogyan működik.

Szintén a Red Mars erősítette meg azt a feltételezésem, hogy a K.S.R. imádja a léghajókat, többféle fajtájukat is ismeri, bár magyarul az mind léghajó. Felkeltette az érdeklődésem, szívesen repülnék egyszer léghajóval. Főleg az a fajta aminek alul és felül is van átlátszó része ahol ki lehet látni, milyen gyönyörű lehet már az ég egy olyanból éjszaka.

Zürichet is nagyon szereti szerintem, a leírása alapján gyönyörű hely lehet. Szimpatikussá tette a svájciakat, szívesen élnék ott. Úgy tényleg nem lenne nagy áldozat a tömegközlekedés, ha pl tudod hogy kb 100%-ban tartják be a menetrendet a sofőrök.

Egyébként meg nagyon félelmetes a könyv, ilyesmiken fogunk keresztülmenni a következő 10-20 évben. És azt is jól látja hogy mennyire rohadtul nehezen mozdul meg a rendszer.

3 thoughts on “Szeretetteli kritika

      • Jajam! A Voros Marsot meg nagyon-nagyon regen, ugyhogy erik egy ujraolvasas, a Rizs es So Eveit pedig meg szerkesztettem is, ugy emlekszem, szerettem is 🙂 (ha azt olvasod es talalsz benne hibakat, akkor utolag is elnezest!)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s