A szédülés köszöni megvan de azért múlt héten kicsit dolgoztam, mert ezen a héten előre egyeztetett szabin vagyok és nincs aki helyettesítsen, ne halmozódjanak tovább a feladatok (“őszi szünet” – ilyenkor régen egy hétre bezárt a munkahelyünk, de szerencsére már nem, páran szívesen bemennek dolgozni mert otthon unatkoznának, egyem a szívüket, ezért én a szabadságomon is be kell telefonáljak minden nap (ahogy a táppénz alatt is, meg a nem dolgozós napokon (félállásos vagyok amúgy)).

Na de annyi hozadéka volt a dolognak, hogy írtam levelet a főnökömnek (T már régóta győzködött hogy kérjek fizetésemelést, de nem mertem, de mostanra tényleg eljutottam oda hogy valamit muszáj változtatni és nem csak fenyegetőzés hogy elmegyek ha nem lesznek jobbak a körülmények, és eszébe jutott hogy levelet is írhatok), azt írta átgondolják a vezetőséggel.

A fül-orr-gégész nem talált gondot, még pár vizsgálatot javasolt, nyaki gerinc röntgenen kicsi meszesedés és kisízületi arthrosis. Neurológushoz végül elmentem magánban, szerinte a szédülés a covid oltástól van (vagy mégis megfertőződtem más tünet nélkül), látott több ilyet is. El fog múlni, adott milgammát, betasercet és csináljak egyensúlyozó gyakorlatokat. Ja és azért a protokoll szerint kéne MR, de az állami helyek nem fogadják el a magán beutalót, és különben is ha valahogy kierőszakolok egy időpontot addigra remélhetőleg már úgyis jól leszek mire lenne. Itthon rákerestem, hivatalos cikket vagy kutatást nem találtam a témában, de egy subredditen gyűlnek az emberek akiknek pont ugyanilyen tünetük van (fej fordításakor jön be a szédülés), volt akinek egy hónap alatt elmúlt, másnak 7 hónapja tart. Én még csak 3 hétnél tartok, úgyhogy most nagyon reménykedem.

Mondjuk a többi nem tudni mitől van, remélem a fáradékonyság, szétszórtság, ingerlékenység is elmúlik valamikor. Az hogy mindenen elérzékenyülök és/vagy elsírom magam végül is aranyos (mostanában: a Down Alapítvány lakóotthonának utcájában mentünk kocsival, és megláttam a lakók egy kis csoportját ahogy lelkesen körülvettek egy lányt a kutyájával. Előtte meg azon sírtam hogy szeretem a gyerekeimet – mikor a Zingben néztem ahogy velem szemben esznek és a battle cats-ről beszélgetnek (Berci aktuális kedvenc játéka) visszatartottam, mikor lementünk pingpongozni hárman és látszódott hogy mindenkinek jó a kedve és szívesen játszanak kettesben és otthagytam őket, jobban kifolyt), de a munkámban nem praktikus.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s