Befejeztem az I shall wear midnightot, ez megint a Tiffany Achinges és Nac Mac Feegle-s szál, szóval ez is tündérmese volt főleg, de aranyos volt. Kicsit szerepelt benne Eskarina Smith (a lány varázsló a sorozat elejéről, az Equal Rightsból), örültem neki. A vége nekem kicsit összecsapottnak tűnt, illetve úgy éreztem egy ötletre építette fel a megoldást Pratchett, de lehet hogy a többi Tiffanys is ilyen volt csak nem tűnt fel.

Utána két szomorú meglepetés is ért, hogy már csak három könyv van hátra, és hogy nincsenek fent a könyvemen, ebből a másodikat orvosolni tudtam. Kezdhetek gondolkozni hogy mit fogok olvasni ezután.

Az elmúlt napok időjárása nagyon mindenféle érzéseket keltett, egyrészt imádom a bőrömön és az arcomon a langyos levegő érzését, mintha a szaga is más lenne, még így is jó hogy mellé a természet még nem is ébredezik annyira feltűnően. Ilyenkor jövök rá mennyire hiányzott, és előjönnek az óvodáskori emlékek amikor először csodálkoztam rá a tavaszra a játszótéren. És sokkal későbbről amikor anyu idézte egy ismerősét, aki ilyenkor mindig örül hogy “Ezt a telet is túléltük”, és anyu nem értette, de én igen, akkor is ha minket már nem is fenyeget az éhezés és fagyhalál télen. Csak hát ugye jobb lenne ha ez nem ilyen vérzivataros időkben történne kevesebb egzotikus új gyilkos variánssal és cinikus pénzéhes embertelen kormánnyal, valamint ha nem februárban, két héttel a hatalmas mínuszok után lenne 18 fok, és nem kúszna be hogy valami nagyon el van romolva a bolygónkkal.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s