Az elmúlt hetek fokozatosan egyre nehezebbnek tűntek, a mostani tele volt extra kihívásokkal amik szerintem a többségnek apróság lenne de nekem stresszes, fűszerezve kevés / rossz alvással, és a brutálisan berobbanó járvány miatti aggodalmaskodással, miközben kedvenc vezérünk nyilvánvalóvá teszi hogy nem is próbálja meg kezelni, kizárólag hazugságokkal tervezi megúszni*. Ebből az lett hogy a szubjektív “mindjárt összeesem” illetve “engedjetek elbújni egy lukban és mindenki hagyjon békén” érzés mellett bedurvultak a pszichoszomatikus tüneteim és még figyelmetlenebbé váltam mint alapból, történtek velem mindenféle furcsa, néha akár aranyos dolgok**, úgyhogy egy idő után már attól is rettegtem hogy olyan is történik ami tényleg baj lesz. Valamint most már biztos hogy az összes édesítő szétizéli az emésztésemet, a glicinnek pedig valamiért hányingert kelt az íze.

De! vannak jó dolgok is,
végre hétvége van,
volt olyan ügyintézés amivel érdemben tudtam haladni, már látszik a vége,
kitaláltam hogy az őszi szünetben szabira megyek,
luciával már 2 hete rendszeresen járunk mászni,
T nagyon támogató,
Bercit én is úgy látom hogy kicsit nyitottabb és jobb a hangulata (a múltkor megkérdezte milyen volt a hetem), és az osztályfőnöke is ezt jelezte vissza, és elkezdődött a csoportos fejlesztése a profi és lelkes gyógypedagógussal,
Nudli ügyesen beillszkedett és alapvetően élvezi a gimnazista létet,
az Atypical tényleg egyre cukibb,
egyelőre mindenki egészséges,
beszereztem pulzoximétert is, újabb egészségügyi kütyü van itthon,
Pratchett továbbra is nagyon tetszik. Most a Thudot olvasom (ez is City Watch) másodszor mert elsőre sok olyan apró részlet volt amit vagy nem fogtam fel, vagy nagyon sokáig nem értettem mire vonatkozik, így nem tudtam semmihez kötni, így elfelejtődött vagy lebegett a vákuumban. Másodikra nincs spoiler, viszont kézzelfoghatóbb lett a sztori, összeállnak a kis darabkák.

*csak sajnos nagyon hamar lesz nagyon nyilvánvaló hogy mindenféle vezérelgetés ellenére is csak a töredéke van a szakembereknek a rendszerben mint amire akár nyugodt időkben is szükség lenne, és nem lehet belőlük többet kisajtolni

**délelőtt teszek-veszek itthon, egyszercsak be van fonva a hajam (alváshoz szoktam befonni); égen-földön keresem reggel a túrót a hűtőben, majd meglátom a konyhapulton takarosan elhelyezve a zabpehely és a kókuszreszelék (a reggelim többi összetevői) között

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s