• egész héten nem kellett felkelnem éjjel leoltogatni a villanyt, varázslatos volt
  • befejeztem az Ender’s Shadowt, tetszett, szinte egyáltalán nem volt zavaró hogy ugyanaz az alaptörténet mint az Ender’s Game-ben, így is izgultam, a főszereplő is szimpatikus volt, szóval a hasonló ilyen könyvhöz képest (Zoe’s tale a vének háborúja sorozatban) sokkal jobb volt. Érdekes volt, hogy Ender és Bean interakcióira egész másképp emlékeztem az előző könyvből, nem tudom hogy kicsit átirogatta-e a szerző (amellett hogy nyilván költött még hozzá, ami Endernek századrangú beszélgetés volt az Beannek lehetett fontos), de biztosan nem fogom visszaolvasni. Igazából most hogy másodszor követtem végig a történetet, esett le hogy mi zavart igazán az elsőben: a szerző naivitása, elképzelhetőnek tartja hogy a világ összes katonai vezetője rádöbben hogy ők képtelenek megnyerni a háborút, és gyerekeknek adják át az irányítást – vagyis tudnak hinni benne, hogy a gyerekek okosabbak és rátermettebbek lehetnek náluk. Ez aranyos szerintem, és végtelenül utópisztikus. Az is látszott hogy a genetikának nem olvasott különösebben utána a szerző, de ez nem zavart, fikcióról van szó 🙂 Plusz szerintem próbálta az első könyv logikai bukfenceit kijavítgatni, pl. hogy mért halt ki az egész bugger nemzet attól hogy egy királynőt megöltek, ezt megmagyarázta azzal hogy biztos összegyűjtötték az összes királynőt az anyabolygóra, de ez is teljesen logikátlan szerintem. (mert az elsőből meg tudjuk hogy számítottak rá hogy elpusztítják azt a bolygót az emberek, egész egyszerűen biztosíthatták volna a faj túlélését ha nem viszik oda az összes királynőt).
  • megint szembesültem vele, mennyire nem vagyok az esztétika, hanem a praktikum embere: tegnap néhány óta leforgása alatt egyrészt lepermeteztem újra a leandert gombaölővel, bár tudtam hogy tönkre fogja tenni a gyönyörű fehér virágait, de inkább legyen egészséges, másrészt lefestettem az erkély feletti üveglapot fehér festékkel, (hogy déltől este hatig ne tűzze a nap teljes erővel a nappalit) egy botra kötözött ecsettel, mivel az erkélyen nem állok sem székre, sem létrára, jó ronda lett, még szokni kell 😀
  • előtte a héten volt megint egy mélypontom a szokásos “túl sok dolgom van, kimerülök stb” témában, de csak a titkos blog olvasóit szórakoztattam vele. erre jutottam: 1) az átlaghoz képest kicsit lassabb vagyok, vagy nagy figyelemmel és kimért mozdulatokkal végzem a dolgom, vagy a sok kármentesítés viszi el az időt (dolgok leejtése, kiborítása, összekoszolása, beütése stb miatt). 2) szétszórtabb és feledékenyebb is vagyok, nem tudok feladatsorokat fejben tartani, gyakran szétesem, sok időt veszítek azzal hogy pótoljam a kifelejtett lépéseket 3) szerintem fáradékonyabb is vagyok. Ezekre mind nem gondolom hogy végletesen, csak hogy az átlaghoz képest kicsit rosszabb. Persze van akinek még nehezebben mennek ezek, de a többség gyorsabban elintézi amit épp el akar, aztán marad szabadideje, velem ez ritka. Főleg mert az elmúlt 20 évben sokkal rosszabb is volt a helyzet és sok elintéznivaló halmozódott fel, szóval mindig lenne mit csinálnom. 4) ezek mellett elég maximalista és túl felelősségteljes is vagyok, mindenkinek meg akarok felelni, valamint nehezen kérek, sok felesleges terhet is magamra veszek 5) nem végtelenül könnyű az életem, de az elmúlt pár évben sokat tettem azért hogy javuljon és javult is, szóval a mostani helyzet nem elviselhetetlen azért. 6) mindamellett tudok még tenni hogy javuljon, pl. azzal ha rendszerezem a feladatokat és a szabadidőt (de erre egyelőre csak győzködöm magam, nem kezdtem még el), lejjebb adok az elváráraimból és kevésbé próbálok mindenkinek megfelelni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s