Hornby még mindig kedvenc, a State of the Union is jó volt, sorozat formájában fogyasztottam (azt hiszem eredetileg színdarabnak készült). 10 db 10 perces epizódból áll gyakorlatilag 2 szereplővel (látunk más embereket is, néha a főszereplők is megfigyelnek más embereket is, néhányszor beszélnek is velük pár szót, de túlnyomórészt ők ketten szerepelnek), egy helyszínnel, mondanám hogy bedaráltam de így elég viccesen hangzik. Arról szól hogy egy házaspár kapcsolata elromlott, ezért párterápiára járnak, és előtte mindig egy pubban találkoznak, ezt a részt látjuk mi az életükből (a pubot).

Aki a férjet játssza, őt egyébként is nagyon kedvelem (Chris O’Dowd), Rosamund Pike-ot viszont egyáltalán nem bírom, valamiért (vagy a feje, vagy a Gone girl miatt, vagy a kettő együtt) mindig újra és újra meglepődtem a reakcióján, általában negatívabbat és lekezelőbbet vártam. Ezzel szemben mindkét karakternek végtelenül kedves és szimpatikus a személyiségeés nagyon élőek a beszélgetéseik, pedig többször említik hogy milyen kevés közös van bennük és mennyire valószínűtlen hogy egyáltalán összeházasodtak, közben meg azt látom hogy a gondolkodásmódjuk, humoruk nagyon harmonizál. Ezt nem tudom így tervezte-e Hornby, vagy csak nekem érződik így valamiért. Szóval nagyon szurokoltam nekik hogy megjavuljon a házasságuk.

Ezen kívül láttam a Southpaw-t (egynek jó, nekem kicsit felszínesnek tűnt) (de Jake Gyllenhaal teste csodálatos, és a kislány is aranyos), és a Green Bookot (meglepően jó, cukik a szereplők, megdöbbentő, vicces, valamint szívmelengető jelenetek váltják egymást, valós történeten alapul, mint a jó sztorik többsége*, Mahershala Ali tetszett, Viggo Mortensent nem ismertem meg, de ő is tetszett, csak sajnáltam hogy ennyit kellett híznia a szerepért.

Ezen kívül valamennyit dolgoztam, még párszor voltam kosarazni, valamint röpizni, tollasozni és pingpongozni is, tényleg volt csillaghullás, és életemben először lepermeteztem a leandert és a cukorsüvegfenyőt úgy igazából, háromféle permetezőszer keverékével, fecskendővel kimérve az adagokat, védőfelszerelésben. Elég sokat aggódtam hogy mennyire szennyezem ezzel a környezetet, de a másik lehetőségem hogy a gombák, tetvek és atkák megölik a növényemet.

 

*elgondolkodtam hogy vajon mért nem hallottunk soha a zongoristáról (Donald Shirley), vajon mert ez annyira réteg cucc és nem foglalkozom vele, vagy egy hasonlóan tehetséges fehér zongoristáról azért hallottam volna

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s