A Monstrous Regiment után úgy érzem Pratchett ahogy öregszik egyre szenvedélyesebb, különösen az igazság és az igazságosság iránt, ezzel együtt egyre feministább is, miközben azzal is tisztában vagyok hogy ez így kicsit pátoszosan hangzik. Van sok új szereplő, mindegyik végtelenül szerethető (főleg Polly és Jackrum, de a többiek is), és néhány régi is felbukkan (főleg Vimes). A sztori tetszett, volt benne fordulat, a végét nem értettem.