gyorsan mielőtt elfelejtem:

leteltek nagy nehezen a maradék napok is, már csak az itthoni feladatok vannak. szerencsére közben visszatért az energiám, aminek nagyon örülök, csak a sírósság és a szétszórtság van de így már viselhető

– a péntek furcsa nap volt, váratlan plusz munkával amiről kiderült hogy sem sürgős, sem gyors nem volt, pont azzal a kolléganőmmel akivel aznap dolgoztunk együtt utoljára mert elmegy, amikor kiderült hogy tényleg teljesen elmegy, el is sírtam neki magam

– hétvégén vettem neki nagyon puha bálna párnát* és arcmaszkot a búcsúztatóra (mert azt mondta hogy ezután elsősorban pihenni szeretne sokat, majd utána talán rájön hogy mire vágyik), mert még nem tudtuk mit adunk neki közösen, és gondoltam ha a többieknek is tetszik jó, ha nem megtartom. végül nem ezt adjuk, úgyhogy van egy nagyon puha párnám

– emellett hétvégén rohammunkában készült a naptár, hogy ott lehessen a fa alatt, az elmúlt 14 évben csak egyszer csúsztam el vele, akkor is csak engem zavart igazán, de valamiért ez fontos nekem. idén az az újítás hogy háttérnek is képeket raktam be, mert volt csomó ég meg táj fotó, kicsit zavaros lett tőle de azért jó szerintem

– valamint úgy döntöttem hogy igaz hogy csak én szeretem a bejglit a családból, anélkül  nincs karácsony, kevés bizalommal de vettem a lidl-ben**. kicsit aggódtam hogy csak 27-ig áll el, de végül nem mertem lefagyasztani mert ki tudja utána milyen lesz az állaga. itthon meg kellett kóstolni hogy ehető-e, illetve azóta még párszor hogy még mindig jó-e, most már inkább az a projekt hogy maradjon belőle karácsonyig

– a hétfő viszonylag normális volt, befejeztem a naptárt és éjfélre fel is adtam a rendelést

– kedden az utolsó munkanap az egyik helyen, elég eszement rohangálósra sikerült, pedig a munka egy részétől meg is mentettek a kollégák de így is jó későn jöttem el és bizonytalanul hogy vajon tényleg mindent befejeztem-e amit akartam, nem éreztem hogy el tudtam varrni a szálakat

– a szerda teljesen össze-vissza volt, mindkét másik helyen dolgoztam kicsit és szülőkonzultáción is részt vettem szülőként

– csütörtökön reggel elvittem Bercit nulladik órára, aztán elszaladtam a nőgyógyászhoz az oltásért***, előtte megkértem a futárt hogy minél később hozza a naptárt mert nem érek haza, közölte hogy nem tudja csak és kizárólag fél 12 és 12 között. lélekszakadva rohantam és örültem hogy jól állok időben, erre hívott 11-kor (nyilván még útközben) hogy itt van. de beleegyezett hogy visszajön fél 12-re mert van még a közelben pár csomag amit ki kell vinni, végül fél 2 körül jött. ezek után nehéz azt gondolni hogy nem merő rosszindulatból utasítja el a kérést. (sose rendelem haza a csomagokat pont emiatt, mindig csak stressz van belőle, de most vagy figyelmetlen voltam, vagy nem ajánlotta fel a megrendelésnél a csomagpontos lehetőséget). közben Nudli meg amiatt stresszelt hogy másnapra szervezték a mozit a barátaival ami percenként átszerveződött, ő meg folyamatosan beszél ha ideges. közben a team treesnek is utaltunk pénzt, össze is jött már nekik a cél (20 millió dollár- elvileg ez 20 millió fa ültetését jelenti, kíváncsi vagyok az is meg fog-e valósulni) (az ilyenek elég ellenőrizhetetlenek)

– Bercinek még pénteken is volt suli, utána elmentem boltba és félve bepróbálkoztam egy időpont nélküli fodrászatba. ijesztően nézett ki, csomóan álltak sorba de azonnal sorra kerültem és hamar kész is lett, jó élmény volt. este pedig letudtam a karácsonyi ünneplésmaraton első állomását. elkészítettem egy újabb borzalmas receptet – elvileg brownie, gyakorlatilag nehéz elképzelni hogy lesz sütemény a két összetevőből, de aztán mégis gondolkozni kezdtem hogy ha kevesebb ideig sütném, esetleg tennék bele több vajat, mégis valami kis lisztet, esetleg egy banánt, nem lenne-e finom. az igazi brownie-nak semmi nem érhet a nyomába, de lehet hogy akkor már a saját receptet kellene megpróbálnom műcukorral és zabpehelyliszttel.

 

*kívül pasztellszínű extrém puha plüss, belül memóriahab. van egy koreai üzlet a kökiben, minden cucc végtelenül cuki, kedves és pasztellszínű, pont olyan mint a kedvenc asmrtistom ppomo, aki szintén koreai (minden porcikája tökéletes) (túlzás nélkül) (tényleg), rájöttem hogy a koreaiak a lélekállatom

**szaloncukrot már lehet kapni ehető cukormentest (nyilván azokat is megkóstoltam). bejglit csak egy helyet tudok ahol árultak cm-t de a kolossy térig nem zarándokoltam el érte, ráadásul telefonálni is kellett volna hogy tegyenek félre

***végre védve vagyok hpv ellen

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s