Vettem cukormentes palacsintaport és megpróbáltam belőle gofrit készíteni de beleragadt az egész a gofrisütőbe, jól elszórakoztam mire kipiszkálgattam darabokban, majd elmosogatni is öröm lesz. Az íze nem nagyon rossz, de felejthető.

Viszont a lényeg hogy végignéztem az altered carbont, azt tudnám róla elmondani hogy sok nagyon jó ötletre épül (amikről azért még nekem is feltűnik a limitált scifi műveltségemről hogy itt-ott már felbukkantak korábban), a sztori elég sablonos, a szereplők is, a vége nekem kicsit túl drámai volt, ennek ellenére nagyon tetszett (Joel Kinnaman most is badass, de az eredeti Takeshi Kovacs se rossz) és egész felrázta a kis belső világomat, mikor vége lett elég hosszan lesokkolva ültem. Most meg hiányzik, de a másik szerelmem, Sam Vimes még velem tart egy darabig, esténként a Night Watcht olvasom, abból még van egy kicsi. Zseniális.

Ha vége lesz kicsit elhagyom Pratchettet és átnyergelek Richard Morganre, elolvasom könyvben is az Altered Carbont mert a sorozaton érződik hogy nagyon össze lettek zsúfolva és leegyszerűsítve az infók, meg gondolom a szereplők belső folyamatai is. (Pl. nagyon remélem hogy a könyvben a Kovacs nem szláv eredetű név)