még azt akartam elmesélni hogy múlt héten végre befejeztem a stranger thingst, mindenki nagyon tetszett, winona ryder is bár szerintem ő kicsit túljátssza a szerepét*, a történet jó és izgalmas, bár továbbra is szívesen nézném az életüket amikor épp nincs semmi izgalom csak úgy jönnek-mennek, és az is tetszett hogy mindig kicsit oldják a hangulatot valami oltári baromkodással. viszont a vége borzasztó szomorú volt, erre senki sem készített fel.
közben meséltem róla Nudlinak (“képzeld, megnézik moziban a Vissza a jövőbe-t, és még csak most látják életükben először, olyan rég játszódik”), meg látta ahogy néztem, kedvet kapott hozzá és elkezdte a legelejéről. az első négy részből egész sokat néztem vele, vicces volt hogy mindenki milyen kicsi volt és Hopper milyen vékony. az is édes ahogy Nudli együtt él a sorival.
SPOILER
*borzasztó spoileres de ez a beszélgetés a héten kétszer is lejátszódott (nem ugyanazzal az emberrel):
én: nagyon szomorú volt a st vége, erre senki sem készített fel
nemén: mi is volt a st vége?
én: mármint oké, értem hogy Hopper mégse halt meg de attól még szomorú volt, hogy elköltöznek és mindenki sír.
nemén: Hopper nem halt meg?
én: szerintem ő az amerikai fogoly a legvégén az orosz bázison ahol egy fogolyt megetetnek a demogorgonnal
nemén: erre nem gondoltam, szerintem atomjaira szaggatta a lézerfegyver
én (még jobban elszomorodik)
