Milyen érdekes hogy néha akár hetekig egész sima és nyugodt az élet, nem történnek váratlan események, jól lehet közlekedni, egészségesek vagyunk, aztán minden hirtelen besűrűsödik, pl a munka nemcsak igénybevevő hanem az átlagnál traumatikusabb, megbetegszem, Gé hív hogy mielőtt levizsgáztatja a kocsit javíttatni is kell, farsang az iskolában (idén már egy pólófelirattal megúsztuk a jelmezt), Nudli is megbetegszik, az éjszaka nem elhanyagolható részét mindhárman ébren töltjük, kölcsönkocsival viszem Bercit suliba de mikor odaérünk közli hogy megfájdult a füle (adok neki fájdalomcsillapítót és megmondom hogy ha nem javul kéredzkedjen el és menjen haza, mert nekem ma mindenképp el kell mennem dolgozni, Gé is beteg és anyu is, apu kocsija meg ugye nálam van), a waze össze-vissza visz a városban mert az egész univerzum ugyanarra tart kocsival mint én, beszorulok a kukásautó mögé (itt egy icipicit kiabáltam), továbbra sincs kész az autó de legalább találtak benne még nagyon drága hibákat, pont helyettesítés van a gyerekorvos helyett (de cuki volt a néni, és mondott jó ötleteket, és nincs is nagy baj).

De most már lassan túl leszünk rajta, és bár apukám felajánlotta hogy segít kifizetni a szervizt, anyu közben már át is utalt pénzt, és vannak akiknek ennél durvább az életük folyamatosan, velem meg eközben is történnek jó dolgok és pihenés is, a gyerekek pedig sokkal jobb kedvűek és kiegyensúlyozottabbak most.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s