a közös nevelés szépségei

Amikor Gé viszi ki a buszhoz Bercit, aki a hétvégét Olaszországban tölti sportversenyen, de közben váltás van és már én megyek érte, és bennem fel se merül hogy nem oda kell menni ahova legutóbb vittem amikor busszal ment versenyre (ahol az edzés is van), Gében meg gondolom nem merül fel hogy én nem tudom hova kell menni, meg különben is hagyott nálam egy a4-es papírt amin minden infó között ez is szerepel(amin én csak az érkezés idejét néztem meg), amiből aztán az lesz hogy gyanakodni kezdek hogy ha 2 perc múlva megjönnek mért nem várakozik senki más a parkolóban, majd kicsit később késve, anyázva érünk a google maps hathatós segítségével még mindig kicsit máshova mint kéne, szóval mire megtaláljuk egymást Bercivel már kb csak vele van ott az edző. Aki engem nem ismer és alig akarja odaadni Berci táskáját, mert ő meg közben beült a kocsiba és nem látja, nekem meg nincs annyi eszem hogy bemutatkozzam. Ilyenkor csodálkozom ha nem néznek kicsit debilnek. Vajon hétfőn rákérdez-e az edző Bercinél hogy akkor mondd még egyszer, mit is dolgozik anyukád?

Advertisements

One thought on “a közös nevelés szépségei

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s