Legalább már nincs kint szép napsütés

Elképesztő mennyit tudok szenvedni amikor sok időm van egy munkára, ha kevés van, egyszerűen megírom de most minden pillanat egy kínszenvedés, nem is jövök bele, minden mondat után kényszeríteni kell magam hogy még egyet leírjak, megváltás mikor kimos a mosógép, percenként járkálok ki a konyhába, a zinternetet már töviről hegyire végigolvastam az utolsó csepp információig (hiába látom hogy a facebook több napos híreket hoz vissza, öt perc múlva mégis ott vagyok újra).

A fogyós projekt egyelőre nem tökéletes, még nem jár a juti lengetős hurka-matrac, mert a tervezett 2 kg helyett csak felet fogytam, de azért a korábbiakhoz képest már ez is egy siker. A keresztcsont kibírt egy óvatos mászást és egy brutális utazást Bécsbe (összesen 8 óra ülés a kocsiban és 7 az előadásokon), most már reménykedem hogy nekiveselkedhetek újra a tornának, és hogy a motivációt is össze tudom kaparni valahogy még egyszer.

A múlt hét megint úgy röppent el hogy csak pislogtam, ma meg nézegettem a nagy halom szennyest, illetve még korábban kimosott, összehajtásra váró ruhát, és esőkabát se jött szembe velem sehol, az osztálykirándulás meg mindjárt jön, de sebaj, a táborig biztos beszerzem. Jó meg ballagás, szülinap, nem fogok unatkozni. A tologatott nagyobb projektek meg csak várják hogy majd lesz olyan hogy nincs semmi dolgom és rájuk fanyalodom, haha. Viszont a hűvösebb idő nagy megkönnyebbülést hozott, meg is lepődtem amikor B. mondta hogy neki hiányzott a meleg, nem is sikerült elsőre értelmezni a mondatot.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s