oké felemelő volt ötkor kelni, lefényképezni a napfelkeltét (és a darut) (és a chemtrailt), kivinni a gyermeket a sportpályára ahonnan viszik őket busszal a világ végére versenyre, megnézni milyen a város szombat reggel hatkor, de valahogy nem úgy képzeltem hogy utána visszabújok az ágyba pár percet szundikálni és egy órát forgolódni, aztán feladom és felkelek. most egy baromi hosszú nap lett így előttem* és csak nemszeretem dolgok jutnak eszembe amivel kitölthetném, amiket persze jó lenne letudni, csak most nem érzem magam végtelenül energikusnak hozzá.

lenne egy csomó dolog amit le akartam írni, ezekből egyre vagyok nagyon motivált, hogy sikerült úgy összeszednem egy parkolási büntetést hogy még közben a parkolásra kifizettem 1330 forintot. nem tudom melyik a jellemzőbb rám, hogy ez megtörtént velem, vagy hogy muszáj megírnom.

na jó akkor már ezt is, mert fontos, múlt szombaton (április 21) kitűztem célnak havi 2 kiló fogyást, amiért ha sikerül majd jár valami jutalom (ha nem jut eszembe valami olcsóbb, befizetem magam szélcsatornára), az első héten egyelőre megőriztem a kiindulási súlyt, szóval még nem lehetetlen. azért írtam ki hátha tudom vele motiválni magam. és elkezdtem egy mini edzést is “jobb mint a semmi” felkiáltással.

*Nudli előtt is, de ő megszokta hogy korán kel hétvégén is