Évértékelés

Mozgás szempontjából jó év volt, újra jártunk pilatesre és a love your belly tréninget is megtanultam, egyben kiderült hogy nekem is szét van nyílva a hasizmom, és tornázgattam is otthon, és picit látszódott is az eredmény, bár ezek ősszel a betegeskedős, lusti időszakban elég sokat csorbultak. Talán februárban elkezdtem falat mászni és egész évben folytattam is szorgalmasan. Remélhetőleg néhány deka izom is van abban a pár kilóban amivel nehezebb vagyok mint tavaly ilyenkor.

A munkáimban nem sok változott, de egyre komfortosabban érzem magam mindkét munkahelyemen, talán kicsit többet tudom élvezni és kevesebbet stresszelem magam, de még mindig azt érzem hogy ahhoz képest aránytalanul elfáradok benne.

A gyerekek egyre nőnek és továbbra is nagyon okosak, tavasszal Berci 8. lett az egyéni matekversenyen, ősszel Nudli lett csapatban első. Berci szorgalmasan jár a felvételi előkészítőre, töltögeti a korábbi felvételi tesztlapokat, tanulja a közmondásokat. Atlétikára is szorgalmasan jár, fejlődik is. Párszor egyedül jött haza a suliból (busszal és metróval kell), nagyon büszke volt, jó volt látni hogy örül neki. Nudli továbbra is nagyon érdeklődő és tájékozott.

Gé lefutott öt félmaratont, egy Kékes csúcsfutást és egy maratont. Összesen 159 km-t futott versenyen. A kapcsolatunk sajnos jobban elfáradt mint ő, év közben eldöntöttük hogy különköltözünk, keresgéltünk helyet, végül Gé talált. A gyerekek rosszul fogadták mikor elmondtuk, a maguk módján, Nudli kimutatta hogy el van keseredve, mérges is volt amikor mentünk megnézni az új lakást, ha szóba kerül a téma kifejezi határozott kívánságát, hogy ne változzon semmi ezután sem. Berci kb annyit reagált hogy oké, de a múltkor megemlítette hogy szokott attól félni hogy majd rosszul mennek a dolgok és ő szomorkodni fog. Nagyon sajnálom hogy így alakult, és aggódom is hogy nehéz lesz az átmenet, de akárhogy hánytam-vetettem magamban úgy gondolom ennek így kell lennie.

A patkánykák szempontjából nem volt túl jó év, nem nagyon hiszem hogy sikerült a gyerekekben elültetni hogy milyen jó ha az embernek (kis)állata van. Az egyik sebéről kiderült hogy daganat, ami nagyon hamar kifekélyesedett, amit állandóan vakart így egyre rondább lett és minden csupa vér volt körülötte, nem vártuk meg hogy sebfertőzés vigye el hanem mi vittük el az állatorvoshoz nagy szomorúan elaltatni. Addigra a másiknak is volt daganata, de puhább és nem volt fekélyes, ez mostanra kb akkorára nőtt mint az állat (mármint szó szerint), ide-oda hurcolja amitől persze neki is sebes és szörnyű szaga van. Sokáig egyértelműen nem zavarta, most is eszik-iszik egyébként, de már nehéz elképzelni hogy ő jól érezze így magát.

Voltam szélcsatornában repkedni, siklóernyőzni, aztán még egyszer, már magasabbról is (repültem mint a madár! termikeltem! nem egyedül mert közben a fülem a rádióra tapadt amiből jöttek az instrukciók hogy merre dőljek, de akkor is). Jó sokat olvastam, az év második felében főleg CM-t. Szégyenletesen sokat játszottam candy crush-al, viszont cserébe leszoktam a tumblr-ről.

Mindenkinek boldog új évet!

 

Advertisements

4 thoughts on “Évértékelés

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s