szombaton elmentünk a testvéremmel és a sógornőmmel egy napra siklóernyőzni, most nem volt annyira euforikus élmény mint elsőre, de kicsit az is tetszett hogy ha féltem is néha, meg volt is nem száz százalékig sima helyzet, megoldottam. el is döntöttem hogy nekem most szükségem van egy ilyen hétre, még akkor is ha tartok dolgoktól, pl. hogy ott emberek lesznek, akiket nem ismerek, és lehet hogy sátorban kell aludni (és én már nagyon régen aludtam sátorban, még fiatalkoromban, és mi van ha fázom vagy végig esik az eső vagy ilyesmi) (gondolom akkor hazajövök), tudok-e zuhanyozni (de ennek már utánajártam), ki tudom-e pihenni magam, lesz-e mit enni és egyáltalán. attól még nem nagyon félek hogy nagyon béna leszek, eddig úgy tűnik hogy idővel bele lehet tanulni ebbe a dologba.

a gyerekek a maguk módján gyászolják a nyári szünet végét: Berci ugyanúgy fekszik a kanapén és youtube videókon nevet (még mindig nem gyógyult meg, náthás és köhög, néha bedugul a füle is), Nudli morcos és mindenkit szid. tegnap se tudtak negyed 12 előtt elaludni, elég horror lesz az első hét, szerintem legalább az egyiknek már az első hétre is fogok igazolást írni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s