Ma megmosolyogtam a gyerekeket hogy még olyan kicsik (mondjuk Berci 168 cm már, még mindig nagyon nő) de már ők is nosztalgiáznak, de elmagyarázták hogy nekik ez is sok amit eddig leéltek, hiszen ez az egész életük. El is meséltek mindenféle régi emlékeket. Bercinek az a legrégebbi hogy az elefántos takaróján fekszik a földön, ami azért elég durva, egy év alatt lehetett. Nudlinak meg bölcsisek vannak már.

Advertisements

Megítélésem szerint nem spoileres beszámoló, de aki úgy szeret filmet nézni hogy semmit sem tud róla és még nem látta a Valeriant az ne olvassa el

Megnéztük végre a Valeriant (Nudlit nem érdekelte, de az volt a másik opció hogy nélküle nézzük meg, tehát jött), nekem bejött. (Nudlinak is tetszett azért valamennyire, 7-est adott rá*.) Cukik voltak a gyöngyök, jó volt a látvány (kivéve hogy az ilyen napsütéses homokos tengerpart-sehol egy fa nem annyira varázsol el, különösen ebben a hőségben, de biztos nem akarták egy az egyben az avatar bolygóját leutánozni), a lények, nekem a sztori is bejött, jó volt újra látni Ethan Hawke-ot. Tényleg csak néhány apróságot kritizálnék (Laureline szemöldökén kívül) (de Gé szerint az a színésznő védjegye), a kínos évődős-szerelmes párbeszédeket, hogy Bubát nem láthattuk többet, és hogy a valóságban a világűr nagyon üres, hatalmas végeláthatatlan hely van egy-egy bolygó között, ezért teljesen elképzelhetetlennek tartom hogy egy két nép között zajló háború egy bármilyen tőlük független (még ha lakatlannak is hitt) másik bolygó olyan közvetlen közelében történjen, hogy a lelőtt űrhajókat bevonzza a gravitációja. Ja igen meg hogy hol és hogyan élte túl az az egy kis sárkányka, ha addig senki nem tudott a Mül létezéséről, és a gyöngyök sem a többi népekről.

*- hányast adtál, hetest?
– igen, mért, beírod a blogodba?
– ha nem baj.
– nem zavar, engem szeret a kamera.

Nem bírom a hőséget, közben sikerült meg is fáznom (a tüsszögésről nem tudom hogy már a parlagfű vagy valami kórokozó, de a torkom is fáj második napja). Minimális produktivitást mutatok, nyilván erre a szabira is sikerült bevállalnom egy fordításos munkát, nem túl sok de nyújtom mint a rétestésztát. De ha a jó oldalát nézem, ez a legjobb hogy itthon vagyunk, ha most dolgozni kéne már nem élnék szerintem (egyik helyen sincs légkondi), ha meg valami hasonlóan meleg helyen mászkálni, várost nézni, állatkertet látogatni, vagy strandon százmillió embertárs között nyomorogni, az még rosszabb lenne. Jó hát egy kellemes medencés hotelben biztos elviselhető lenne.