(ez most már úgy tűnik örökre belém égett)
Tegnap csodás családi programunk volt, vidám zenékre (és a Bitter-sweet symphony-ra) lépcsőztünk és sorban álltunk nagyon sokat, de néha csúszdáztunk, élményfürdőztünk, jacuzziztunk is és a fiúk bátran leugrottak a magasból. Az is jó volt amikor a legszélső sarokban délután találtunk árnyékot és ott heverésztünk, Gé és Nudli észak koreáról beszélgettek, mi meg Bercivel filozófiáról. Aztán ők elmentek még egyszer a szabadesésre, én meg elrángattam Bercit fánkozni mert azt hitte a kajára gondolok. Csak egyszer vesztettük mindkét buksit szem elől pár percre, amikor azt gondolták gyorsan körbeszaladnak a lusta folyón amíg mi szerzünk fánkot (valójában nem a kaja hanem olyan nagy úszógumi izé amivel bizonyos csúszdákon le lehet menni), mikor előkerültek emlékeztetnem kellett magam hogy nyugodtan lélegezhetek.
